Idő 
Értékelés 
Értékelés Még az sem: (Oximoron)
r>
r>Önmagamnak is az akadálya vagyok,
r>Még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Jászol előtt:
r>
r>Csak állok, mint a barom a jászol előtt
r>És azt várom, hogy kapjak szénát, mielőtt,
r>Utolsó vég-erőm vesztvén, elalélok,
r>És akkor bekebeleznek a démonok.
r>
r>Próbálom:
r>
r>Korlátozva vagyok nagyon végzetesen,
r>Próbálom is elkerülni, élelmesen.
r>A kerülőút is tele buktatókkal,
r>Állandóan összekevernek ocsúval.
r>
r>Vecsés, 2002. május 1. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Szerencse nélkül…
r>
r>Ki sikereit fennen emlegeti,
r>De közben szerencséjét nem említi,
r>Az jól becsapja a hallgatóságát,
r>Sötétbe burkolja a mondandóját.
r>
r>Egy jó adag szerencse mindenhez kell
r>És akkor leszünk tele sikerekkel.
r>Az életünk már csak ilyen, nincs más út,
r>Szerencse nélkül, bizony nincsen kiút.
r>
r>Vecsés, 1999. május 16. – Kustra Ferenc József
r>
Gondoltam, témát majd csak megtalálom.
r>Megírom, majd szép lesz, mint egy nagy álom.
r>Ihletemet, nyugtalanul… csak várom…
r>
r>Fiatalságom csak, huss… gyorsan elrepült!
r>Írói kedvem ettől van… és nem renyhült…
r>Agyamba, lelkembe bölcsesség települt.
r>
r>Ma már nagy okosan tudom, mit sem ér egy önlázadás,
r>Az idő nem áll meg, magától mindig jő a változás…
r>Legföljebb, ha papír szálkás, akkor van nálam ágálás.
r>
r>Nekem még nem írtak fel, így nem is hiányzik a séta-botom,
r>Erre nem is gondolok, amikor a lélek útjait rovom…
r>Rájöttem, maradok én magamba, mert a lelkem a hatalom.
r>
r>Ücsörgők a lassan sötétes, komoras szobámban,
r>Nézelődők, a gyérülő napfény-világításban.
r>Elmémmel próbálok keményebben írni, ügyködni,
r>Sőt, a pennámmal még ezeket le is kéne írni.
r>
r>Egyszer csak, bumm! Mint az égen a csillag,
r>Gondolatom tolul: esthajnalcsillag.
r>De mondhatok bármit, hazudhatok igazat, mesés szépet,
r>Ha nem festem előre nektek, szebbre és jobbra a létet…
r>
r>Leírom, hogy mit ér a hideg érintés,
r>Minek egy, csak viselt langymeleg ölelés?
r>Az igazi, ha nem kell habzásfékezés?
r>
r>Papírom a toll érintésére megrezdül,
r>És ha felébred benne vágy, el nem menekül.
r>Ő viszi tovább gondolatot, belemerül...
r>
r>Óh, tollam! Éltemben kérlek, kísérj egészen végig,
r>Legyen kezemben, utamon a toll, a halálomig.
r>Még nem csalódtam benned, leszel itt velem a sírig?
r>
r>Úgy írnék én, hogy ne csak cipeljem gondolat húrokat,
r>Szeretném, ha nem maradna bennem több fölös gondolat.
r>Lehet, hogy lassan vége? Tollammal oldjuk meg gondomat.
r>
r>Ha a tüzes villámfény behatol az ablakomon,
r>Hogy jobb legyen, inkább leülök kint a balkonomon…
r>De írok tovább… nem zavar a paca a karomon…
r>
r>Vecsés, 2016. január 17. – Kustra Ferenc József
r>
Avagy az évszakváltás története…
r>
r>Nos, bizony a mai nap egy nagy vízválasztó,
r>De ne tévedjetek, mert még ám nem jön a hó…
r>
r>Egész életemben a mával ért végül is véget a nyár,
r>Balatoni fürdéseknek vége, igen hűvös a víz már.
r>
r>A napocska a teljes gőzzel előre… hajókar állásából visszavesz,
r>De vajon miért teszi ezt, ő már kapcsolatban van az ősszel? Igy ilyet tesz?
r>Biz' a, igaz a… hogy naptáram is mutatja, csomagol az ősz és jő.
r>Mi nékünk tetszik vagy sem, igy lesz ez, mert a mai nap, igaz mérföldkő!
r>
r>A nyári nappalokat a napocska visszaparancsolja,
r>Nem csak hűlnek nappalok, de rövidülnek, ez a parancsa…
r>A növényzetek még szépek, klasszul virulók,
r>Még a gyepek is szép zöldek, még nem száradók…
r>A lassan besűrűlő esték naponta csökkentik a meleget,
r>Ekkor már hosszú ujjút kellene felvegyünk… lég hűvösös lehet!
r>
r>Ha megjönnek az őszi viharok, akkor a Balaton is haragos lesz,
r>Mert úgy tűnik, ő sem tudja, hogy majd jövőre, a jövő nyáron, mi-hogy lesz!
r>
r>Már nemsokára az őszi szél zúg, átvág a kerteken,
r>Ennek nézünk elébe az elkövetkező hetekben.
r>Esernyőt szerezz be, mert az őszi eső, akaratos,
r>És a lecsebbenő vízcseppek… orcáról sminket lemos…
r>
r>Vecsés, 2025. augusztus 20. -Kustra Ferenc József
r>
Elhalkulnak már a szavak,r>a csend beszél majdan tovább,r>s hagyom, hogy álmodozzanakr>alkonyukban, fenn a Golgotán.r>r>Szemem derűs ragyogásar>néma szürkeségbe vált,r>az emberekbe vetett hitem,r>ím, mégis megváltásért kiált!r>r>Ó, mentsd meg őket, Atyám!r>Csak harminc ezüst az ára;r>könnye hullott el bánatán,r>s kötelet dobott egy fára.r>r>Hiszem; hogy egykor majdr>többé már nem aláznak,r>hiszem, hogy egykor majdr>Tehozzád találnak!r>r>Elhalkulnak már a szavak,r>a csend beszél majdan tovább,r>s hagyom, hogy álmodozzakr>majd én is a Golgotán.
