Idő 
Értékelés 
Értékelés Próbáltam már elmondani neked,r>mit is jelentesz, de nincsen szavam.r>Nagyon, nagyon ? csak ennyit súg szívem,r>szüntelen zeng legbelül e visszhang.r>r>Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,r>Csak érzem: mióta vagy, más minden.r>Fény ölel át, s a világ is szebb rég,r>mert benned nyugszik meg fáradt szívem.r>r>Mint kismadár költöztél szívembe,r>fészket raktál, s többé nem üres már.r>Belül kibélelted szeretettel,r>s jóságod minden fájdalmat kizár.r>r>Keresem a szót, mi elmondhatja:r>nagyon, nagyon... ennyit mondhatok ma.r>r>Siófok, 2025. február 8. -Gránicz Éva- irtam: Szonett -ben.
Augusztus van... nyár lassan búcsút int,r>Fák között majd ősz... halkan oson megint.r>A Nap aranya tompul, a szél zenél,r>És az este hűvös szava messze kél.r>r>Az égbolt is más, mélyebb, mint a nyárban,r>Csillagok járnak hűvösebb sugárban.r>Olykor hull egy fény-szikra, kívánj gyorsan.r>Mert az ezüstpor elszáll, villámgyorsan.r>r>Szeretem figyelni a csillagokat,r>Mintha intenének... csodás káprázat.r>Kik elmentek már, csillagok közt élnek,r>Örökké égnek... onnan visszanéznek.r>r>Fák, virágok susognak csendben, halkan,r>Nem vidámság, bú remeg tücsök-dalban.r>Augusztus suttogja: "Vége van lassan..."r>Tejút porából csillag hull váratlan.r>r>Fekszem a fűben, testem föld öleli,r>Az ég palástját lassan rám teríti.r>Csillagok súgják: "Maradj még egy percre..."r>S este betakar csillagfény-lepelbe.r>r>Siófok, 2025. augusztus 3.
Bennem élsz még.r>Te vagy szívembenr>a tél.r>Mikor itt hagytál,r>azt mondtad: te mindig szerettél...r>Visszajöttél, nevettél, mondtad:r>most is szeretsz, s átöleltél...r>Felemeltél, mélybe löktél!r>Ma tudom, megint visszajönnél...r>Te vagy szívemben a tél... hiszenr>megint elmentél.r>Lassan elolvadnak a jégvirágok,r>kérlek, többé ne, ne keressél.
Én a csend művészetét
r>Játszom, mint zongorista Lisztét.
r>Hallgatási csúcs!
r>*
r>
r>Nekem ekkor zajos volt
r>A madárcsicsergés, a csivit.
r>Szemmel hallottam.
r>*
r>
r>Ezen, erőszakos csend,
r>Agyamban kiváltotta: semmit.
r>Gondolat, heves…
r>*
r>
r>Én a csendbe akarok
r>Beépülni. Ezt, nagyon élni.
r>Gondolat is zeng.
r>*
r>
r>Az ég is beborít, hogy
r>Mindent halljon… csend szimfónia.
r>Játszom a semmit.
r>*
r>
r>Most jött az új gondolat,
r>Van, ki a csendbe beleőrül…
r>Én, mit bírok ki?
r>
r>Vecsés, 2020. május 24. – Kustra Ferenc József– senrjon csokorban íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Hol jársz, mond, szerelmetes Mona?
r>Hol császkálsz, lelkem végső álma?
r>(Örömöt szerezni,
r>Tiédet élvezni…)
r>Simogatni kezed, ó Mona!
r>
r>Kimennénk a sűrű erdőbe,
r>Árnyékba feküdnénk a fűbe.
r>(Őzek csak néznének,
r>Ezek öreg-vének…)
r>Szaladgálnánk sűrű erdőbe!
r>
r>Ó, figyelj, Te távoli Mona!
r>Nem jó ez… nekem álmok harca!
r>(Bőröd forróságát,
r>Szemed csillogását…)
r>Élveznénk együttlétet Mona…
r>
r>Vecsés, 2020. október 14. – Kustra Ferenc József– romantikus LIMERIK csokor.
r>
