Idő 
Értékelés 
Értékelés Bús fürdőruha,
r>Úgy szeretne dolgozni.
r>Strand is már hideg.
r>*
r>Avarpaplanban
r>Élvezem puhaságot.
r>Levélreccsenés.
r>*
r>Ősz jött pőrén, mélázgatnak múlást súgó
r>Lomb-mocorgások, és az éppen lehulló
r>Csillagok távoznak mennyei létünkből,
r>Nálunk meg lesz avar-takarás levélből.
r>Megzizzen nyomukba a part menti nádas,
r>Szellő dala becsapós, mert mézes-mázas.
r>*
r>Eső hidegül,
r>Arcomon őszi a víz.
r>Szürke az égbolt.
r>*
r>Fák is vetkőznek,
r>Bokrok már meztelenek.
r>Győző, kóró-lét.
r>*
r>Szelek már zúgnak,
r>Arcon ver őszi eső.
r>Vizes cipőben…
r>*
r>Est is már hűvös.
r>Takaró alatt alszok.
r>Kutya, házában.
r>*
r>Hideg hajnalok,
r>Ködpárásak a mezők.
r>Már nem sétálok.
r>
r>Vecsés, 2014. október 5. – Kustra Ferenc József– íródott, versben és senrjú –ban.
r>
Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -már majdnem- világháborús világhelyzet…
r>
r>Fekete kosok! Bűn és erény között mi különbség? Tudom, szerintetek semmiség…
r>Fekete kosok! Emberírtó népség vagytok, ha tudnátok, tán’ kútba ugranátok…
r>
r>Nektek kell a háború, mert az aztán a nagy üzlet… ez generálja, hogy bűz is lett!
r>Nektek kell a háború, mert elvennétek az orosz földet, nem keveset, csak mindet.
r>Nektek kell a háború, már manapság nincsen gyarmatotok, így bármit elragadtok.
r>
r>Nektek kell a háború, de tudjátok-e, hogy több mint... fél millió meghalt katona?
r>Nektek kell a háború, de tujátok, sok hadi árvák folyton csak az aput várják?
r>Nektek kell a háború, kiszámoltam gépen, hogy gyerekek… vannak kétszer ennyien?
r>Nektek kell a háború, de vajh' az özvegyek száma? Ő mit mond az árvának máma?
r>Nektek kell a háború, de özvegy egy-szülőnek termett? Hogy nevel gyermekből embert?
r>
r>A migránsokat meg haza akarjátok küldeni? Eme tettetek, háborús bűn és emberiség elleni…
r>A migránsokat ti nevelitek család-ellenségé, haza már nem mennek… halálba nem mennek
r>
r>Fekete kosok! Több nyugati ország atomost akar, ha túléli fejet vakar?
r>Fekete kosok! Nem vagytok emberek, csak pénzéhes népség… fronton halnak emberek!
r>
r>Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről, meg a másik háborúról… Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra!
r>
Hétköznapi pszichológia a gyűlöletről…
r>
r>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond!
r>Bezzeg a gyűlölet, az meg itt kóricál, ő mint, lélek-vakond!
r>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond!
r>
r>Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok,
r>Öregen már tudom, ennek immár nem lesz vége… csak harcok…
r>Föntről csak úgy zúdul a fejemre, sok mérhetetlen mocsok.
r>
r>Most meg még, támad ez a tetves vírus is,
r>Gödörben elbújni nem lehet… vagy mégis?
r>Most meg még, támad ez a tetves vírus is.
r>
r>Sem kicsiben, sem nagyban nem jó az emberiség, együttműködés képtelen,
r>Sokan igényelnék, de a szeretet hiánycikk, az életmocsok, végtelen.
r>Sem kicsiben, sem nagyban nem jó az emberiség, együttműködés képtelen.
r>
r>Ha kis szeretet legalább volna, valaki leeresztene egy létrát,
r>De a gyűlölet ilyesmire nem képes, néz engem és csak saját hasznát.
r>
r>Matt-fekete éjekben fáklyával kutyagol a balsorsom,
r>Ő csak úgy belép a gödrömbe, jó lenne belerugdosnom.
r>Fénytelen éjekben minek is dolgozzak ekkorát,
r>Itt van a sötét nappalokban végig, a nemjóját.
r>
r>Nincsen már könnyem, minek sírjak, nincsen belenyugvás,
r>Egy, amit tudok, e tetves élet, oly’ haláltusás!
r>Nincsen már könnyem, minek sírjak, nincsen belenyugvás.
r>
r>Itt lent csak mocsok van, abból fölöttébb jól leinformált vagyok,
r>A mocsoknak meg hiába is közlöm, hogy szeretetre vágyok…
r>Bennem lassan már egyéb érzés sincs… pfuj, gyűlölet: csak a nagy szkeptikus!
r>Bejövő szeretet nélkül a mocsok minden, de nem antiszeptikus.
r>
r>Mézes bödön itt biz', nem tölti föl a lelkemet,
r>Így jobb híján fogadja féktelen gyűlöletet.
r>Meggyőződésem, hogy lelkem már öregedvén, nem lobban újra…
r>Szeretettel teli gyermeki mivoltom, nem tör elő újra!
r>Akkoriban én még a gyűlöletről nem is hallottam semmit,
r>Ma meg, mint egy medencében ebben úszkálok… nem várok senkit.
r>
r>Csak úgy tobzódik életem ellen a tehetetlen düh bennem,
r>Mivel én is tudom, hogy életem a saját lehetetlenem…
r>Csak úgy tobzódik életem ellen a tehetetlen düh bennem.
r>
r>Sötét tettek, még sötétebb szavak tódulnak fájón… ellenembe,
r>Istenem, hol van a szeretet? Így élek, a lehetetlenembe’…
r>Szeretetre, mint fő táplálékra volna szükségem,
r>De, ahogy a sorsomat belülről hosszasan nézem,
r>Ez a finom, éltető étek az, amiben nem lesz osztályrészem,
r>Mert ez a tetves fáklyával csoszogó itt van, irányítja létem.
r>
r>Leszögezem, emberi fajban a gyűlölet a legfőbb érzés,
r>Háborúk, anyagi érdekek, a szegénynek uralása; és
r>A béke, mint horizont messzi távolban végleg maradása,
r>Mutatja, hogy ember a farkasa az embernek, nem csak máma.
r>A sötét és a világosság nincs szétválasztva az emberben,
r>Csak él ez a faj, erőszakban, gyűlöletben, lehetetlenben.
r>A mocsok nagy szeretetlenség gödrében a bársonyos vaksötét az úr!
r>Onnan nem is látom, amikor estefelé a napsugár, hah! Elpirul…
r>***
r>
r>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond!
r>Bezzeg a gyűlölet, az meg csak itt kóricál, mint lélek-vakond!
r>Az élet gödrömbe nem mászik bele a szeretet, nem bolond!
r>
r>Matt-fekete éjekben fáklyával világít a balsorsom,
r>Ő csak úgy belép a gödrömbe, de jó lenne megrugdosnom.
r>Szeretet, éltető étek az, miben nem lesz osztályrészem,
r>Mert ez a tetves, fáklyával csoszogó, irányítja létem.
r>
r>Gondolja valaki, hogy nem próbáltam innen kiszabadulni
r>És akkor szabadon egy szeretetteljes, jó életet élni,
r>A gyűlöletet elhagyni, annak, kinek ez lételeme,
r>De, nem ment, gondoljon bele mindenki és meglesz rémképe…
r>
r>Vecsés, 2020. március 29. – Kustra Ferenc József – versben és 3 soros-zárttükrös -ben íródott és önéletrajzi írásként.
r>
Vizionálom, hogy vele sosem vagyok egyedül…
r>
r>Nekem a magányom a legjobb társam,
r>Így nem vagyok egyedül, ő a váram…
r>Ahogy botorkálok az utamon,
r>Elmém csak köröz, nagyon kutatón…
r>A szívem folyvást csak remél,
r>De meddig tart ki a… jövél!?
r>
r>Körbenézek, mint senkiházi,
r>Koldus jön szembe, nem akárki!
r>Mind a ketten csak éhezünk, legalább a jó szóra.
r>Árokpart… ülünk, napfény jő hajnali virradóra.
r>
r>Egy nincsen csak, hogy senki nem fogja meg a kezem,
r>Pedig egy kézszorításért eladnám a lelkem…
r>
r>Volt nála lőre, azt ketten pirkadatig meg is ittuk.
r>Mindent átbeszéltünk, előbbre azonban nem jutottunk.
r>
r>Elváltunk, én kóricáltam tovább
r>Semmi nem változott, hovatovább…
r>
r>Magamhoz öleltem a magányomat, nehogy már őt elveszítsem,
r>Azt igen nehezem bírná elviselni kilyukadt lelkiségem…
r>Sorsunk eggyé vált, de úgy, hogy ölelve, megfogtam a saját kezem…
r>
r>Vecsés, 2015. január 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Létem hajója éppen süllyedőbe, úgy hallom, halálnak sír minden eresztéke…
r>A hullámzásban a sok golyók görögnek, az egyik a lábát törte egy görögnek.
r>Nincsen az a hajó, mi örökéletű lenne, pedig fölséges élmény lehetne.
r>
r>Lehet, hogy az én létem nem is vonat? Hogy élethajóm van… de ellopták a lovat!
r>Kezemben egy ustor, de hajót hiába ütőm… Ahhoz meg nehéz, hogy vízbe lökőm.
r>Öreg is vagyok, már nem bírok el egy hajóval… már nem üthetem nehéz karóval…
r>
r>Minden nappal a halálom közelg’, de ez ellen nincsen semmi védelem, nincs ’ellen’.
r>Azt még nem is mondtam, hogy állandó a létvihar, gyomromat forgatón... mind' felkavar.
r>A kapitányasszonyom a főellenség, intézkedik… nem hallja a véleményem…
r>
r>Vecsés, 2023. október 9. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninus trióban és önéletrajzi írásként.
r>
