Idő 
Értékelés 
Értékelés Balcsi partján fűben selymesen...r>Remegek, hol a csók féktelen.r>Fűzfa lombja takar,r>Testem téged akar...r>És a vágy, víznél is végtelen.r>r>Balcsi partján oly' jó a fűben,r>Vízparton: testben és lélekben.r>Morajló a víz... csók!r>Fűzfalomb és habcsók...r>Vágyunk oly' nagy, mint tó felület...r>*r>Szellő simít, te puhán, s jobban,r>És nyelved érint... nyögök halkan.r>Tó suttog, csók hevít,r>Csípőm ívben repít...r>Karod ölel, már nincs múlt, most van...r>r>Szellő minket simít, de jobban...r>Nyelvek játszanak, ő nyög halkan...r>Tó, csak nekünk suttog,r>A csók heves... cuppog...r>Karunk ölelgető, sóhajban...r>*r>Ringat a nyár, a part morajlik,r>A bőrünkön verejték fénylik.r>Forrón ölelkezünk,r>Egy ritmust ver szívünk...r>Hangom, parton messze visszhangzik...r>r>Nyár szeret minket, víz morajlik,r>Bőrünkön izzadás megfénylik...r>Felsőfokban élmény,r>Szívünk ver... ez élmény!r>Kicsim hangja, echóként hallik...r>r>Siófok, 2025. április 30. - Vecsés, 2025. május 1 -Gránicz Éva- írtuk: rom. LIMERIK- ben a "Balaton partján... 2." című versem két szerzős átirataként. A párosok: szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József munkája.
Balaton partján, hol a csend ölel,r>Selymes a fű, s szél csak nekünk felel.r>Fűzfa árnya rejt el a világtól,r>A testedhez simulok a vágytól.r>r>Közel hajolsz, forrón perzsel csókod,r>Nem marad szó, csak reszket sóhajod...r>Kezed remegve talál rám újra,r>Égek, mint a tűzbe dobott rózsa.r>r>Simogatásod a vágy nyomán fut,r>Mint hullám, mi nyaldossa partot.r>Vad ölelésbe olvad a lelkem,r>Mohó tested, a testembe rejtem...r>r>Csak mi vagyunk, a világ elpihen,r>S én beléd írom magam szüntelen.r>Nap nádas mögött félve bújik el,r>Míg szerelmesen bennem veszel el...r>r>r>Siófok, 2025. április 30. Gránicz Éva.
Ha Isten itt élne közöttünk, nem vennénk észre.r>Nem szórna fényt, nem hordana arany palástot se.r>Lehet, hogy épp a boltban sorban állna,r>Mögöttünk egy kifliért várva.r>r>Nem lenne glóriája, se komoly hangja,r>Mikor kiabálunk, ő csak hallgatna.r>És talán akkor is bizakodna,r>Ha mi már rég nem hiszünk magunkba?.r>r>Nem tenne csodát, de ott lenne mindenben...r>Mosolyban, pillanatban, tettekben...r>Egy kézfogásban, egy halk bocsánatban,r>Egy padon felejtett meleg kabátban.r>r>Egy kis házban lakna a falu végén,r>És dolgozna gondosan a virágos kertjén.r>Játszana a gyerekekkel mezítláb a sárban,r>Egy padra szívet vésne,r>halkan, titokban.r>r>Nem szónokolna, csak lenne egyszerűen,r>A mindennapokban, csendben, türelemben.r>És észre sem vennénk ha elmenne innen,r>Csak éreznénk, hogy valami hiányozna... mélyen, a szívünkben.r>r>Siófok, 2025. április 21. Gránicz Éva: irtam a Húsvét hétfőre.
A nyomorúság színpadán,r>A szereplő most én vagyok.r>Ismétlődik az előadás,r>A néző is mindig én vagyok.r>r>Jön a nagy rendező újra,r>Egyik ideg a másikkal játszik.r>Ez a küzdelem az idegek harca,r>Már nem bírom sokáig...r>r>Nemcsak az idegek, a lélek tusája is.r>Magamat nézem, kívülálló vagyok.r>Segíteni magamon nem bírok.r>Magamon kívül vagyok!r>r>Belülről némán kiáltok!r>Az idő megállt, nem halad.r>Mozdulatlan vesztegelek.r>A cérna nálam elszakad...r>r>Kinézek az ablakomon,r>Látom aranyeső virágom.r>Most csak ennyi a világom.r>Szűnik a fájdalom, s jő a nyugalom...r>r>Siófok, 2025. április 3. -Gránicz Éva-
Judózni tanultam szorgosan,r>Gurulás, dobás, leszorítás...r>De egy dolgot sosem oktattak,r>A pofoncsapás tudománya más.r>r>Nyugalom és csend! - intett a mester,r>Használd az erőt higgadt fejjel!r>De ha valaki ingerel,r>A tenyerem magától repül el.r>r>Én nem tanultam, jön spontán,r>Nincs hozzá se öv, se elismerés,r>De ha valaki igazán rászolgál,r>Egy pofon a válasz, ? nem kérdés!r>r>Siófok, 2025. április 1. -Gránicz Éva-
