Időm megállt… rohantam Csinszka!
r>Tudom menjek… de, mond, hogy hova!
r>Kemény vagy mint sínszál,
r>Szerelmünk… abordál.
r>Merre vagy… én, hogy menjek oda?
r>
r>Időm megállt… rohannék Csinszka!
r>Nézek életablakon… hova?
r>Neked nem voltam jó,
r>Panasz szava sem jó…
r>Már nem lesz élet lakodalma…
r>
r>Időm megállt, rohanvást? Csinszka!
r>Keresed élet boldogsága?
r>Velem mér’ nem volt jó?
r>Közbejött… apropó?
r>Idő s tér nem fér láncolatba!
r>
r>Vecsés, 2023. február 17. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Sokszor azért, nehogy higgy a mosolyoknak,
r>Talán álcái a takart problémának,
r>Bár létezik a mosoly, ami őszinte,
r>Annak örülhet az ember szíve, lelke.
r>
r>A hamiskás mosolyt oly' nehéz felismerni...
r>Szívdöglesztő mosolynak, nehéz ellenállni...
r>Gondolkozz! Jobb mielőbb a földre leszállni...
r>
r>Vecsés, 2014. április 25. - Kustra Ferenc József
r>
Az élet harcra tanítva rettegtet,
r>A félelem vaksötétben remegtet.
r>A szeretet föltehetően egy angyaltól ered,
r>A gyűlölet meg a démonból dühödten rád mered?!
r>Ha holdfény süt reád, és a nyugalom örvényin baktatsz,
r>Nézelődsz, sötétben nem látsz, jobb híján felhőket vallatsz…
r>
r>Boszorkányokat, a gonoszokat, hogy lehet elgáncsolni?
r>A meghalt, eltűnt hősöket hogyan lehet felmagasztalni?
r>Pedig ez benne van az új, a modern jövőképbe,
r>Nem bánnád tudni, mi várható még a modern létbe?
r>A mai lét szinte könnybe fulladt mosoly…
r>Közben azt sulykolják neked, ez nem komoly.
r>
r>Ha mögötted elhagyva, elárvult a kárhozat,
r>Előtted meg, csodás lesz a nyílt jövő varázslat,
r>Akkor az életed még rendes kerékvágásba is kerülhet,
r>Élted a nagy boldogságban, mint a nagy Alföld, úgy elterülhet!
r>
r>Töredezett jövőképnek balsors a látnoka,
r>Balszerencse a tűzetlenség hűlt zsarátnoka…
r>Értékelted már, hogy mi az, mi lehet, mi jövőben elveszhet?
r>Már a közömbösség a vigaszod? Lehet, hogy a lét megveszhet?
r>
r>Vecsés, 2014. május 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Ki mindig kimondja igazat, nem a jogával él,
r>Viselkedésétől magának szabadságot remél.
r>Szabadság azonban nem, „majd én igazat megmondom” függő,
r>Így rosszul van értelmezve… legott lesz forró a levegő.
r>
r>Van, ki mindig igazat mond, de ő kellemetlen ember,
r>Vele együttműködni nem lehet, és nem is tud ember.
r>Igazság, egyébként is relatív, eseményfüggő,
r>Meg a befogadónál érzelem, értelem függő.
r>
r>Van, aki az igazságot, nehezen viseli,
r>Mást, mint saját gondolatatát... csak nem szíveli.
r>Ilyen emberrel is együtt kell működni,
r>Sőt, tetszik vagy nem, eszerint kell tisztelni.
r>
r>Ne hidd, hogy mindig megmondani az igazat dicsőség…
r>Ezzel csak más lelkébe gyalogolsz, mi bizony dőreség.
r>Még azt sem tudhatod, hogy neked, akkor igazad van-e…
r>Helyesebb, ha előbb gondolkozol, hogy most jól szólhatsz-e?
r>
r>Vecsés, 2013. június 24. - Kustra Ferenc József
r>
Az öregségről, apeva csokorban…
r>
r>Ép,
r>Kerek
r>Lelkekben,
r>Ember retteg,
r>Szövődményekben.
r>*
r>Ég
r>Pokol
r>Kénköves
r>Örök tüze!
r>Szövődményekben.
r>*
r>Ha
r>Mernék
r>Rettegnék…
r>De, a cél nem!
r>Szövődményekben.
r>*
r>Én
r>Nehogy
r>Remegjek.
r>Már nem leszek,
r>Szövődményekben.
r>*
r>Csak,
r>Nagyon
r>Zeng a csönd!
r>Öregségem,
r>Szövődményekben.
r>*
r>Jő
r>Halál,
r>Holtra vált.
r>Szövődmények…
r>Már, semmi se nincs!
r>
r>
r>Vecsés, 2017. június 19. – Kustra Ferenc József - Pályázatra készült művem. (Irodalmi Rádió)
r>