Idő 
Értékelés 
Értékelés Öregember megkeseredett lesz, ha volt hite már elveszett.
r>Nyugdíjból nyomorog, szó már sincs, nyaka bőre száraz, fényezett,
r>Itt már az ember, mire fejéhez kap, rég elment az idő,
r>De vár egy végső út… kaszás csak jő, suhint… mi lesz, a győző!
r>
r>Ma már ráncosodik a nyakam
r>Látom én a tükörben magam…
r>Régen, ha esett és eláztam, lefolyt a víz a nyakamon,
r>Ma meg már meg-megáll az első, nyaki bőrredő-teraszon…
r>
r>Észre sem vettem! Megváltoztam. Elmúltak az évek...
r>Tudom, már más vagyok… mint a többi, nyugdíjas vének…
r>
r>Utamon uralkodott, a komor, dermesztően hideg…
r>Nem csoda, ha a lelkem rémisztően remeg és biceg.
r>Most is csak botorkálok, mint egy harctéri sebesült,
r>Már tudom, hogy a kalitkába zárás, el, nem jól sült…
r>Bizony sokat és sokszor hittem napsugarakban,
r>És igen, bőven volt részem, szívszaggató fájdalmakban
r>
r>Jobb híján, emlékekre támaszkodva haladok, de bicegek,
r>Egyedül vagyok magam karavánja! Nevethettek kibicek…
r>
r>Az életterem, bármerre nézek, sivár és köves,
r>Ilyen út csakis a pokolba vezethet… kénköves…
r>
r>Ma már lassan győz a bölcsesség, szinte mindenen csak mosolygok,
r>Sziklák, meredélyek, ünneprontók valósak, a vágyak meg csak álmok.
r>A mindig simuló, zajos csendben lassan, de fogynak az évek,
r>Én már célszalaghoz közeledek, és elfogynak a remények…
r>
r>Vecsés, 2015. április 9. – Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írtásként.
r>
Munkás… poéta-napok
r>
r>Poéta vagyok és teszem a dolgomat sokszor lelkesen,
r>De azért sokszor, inkább kitartóan, fölöttébb csendesen…
r>
r>Ne fogja repülésben, a lelkemet semmi sem vissza,
r>Mondanivalóm érthető, a lelkem szándéka tiszta!
r>Itt, szobában elmélyült a csend, hangját lelkem beissza.
r>
r>Az én lét-templomom a dolgozószobám és én vagyok a papja.
r>Oltárom az íróasztal, szép-régi és hiszek hittel magamba…
r>Magamnak minek gyónjak: irgalmatlanul kordába vagyok tartva.
r>
r>Kevesen vannak köztünk igazi egyéniségek,
r>És általában el vannak nyomva jó szélsőségek…
r>Sok az a kicsinek tűnő, de olyan nagyobbacska apróság,
r>Amiről írni kell, mert mutatja, hogy ijesztő a valóság.
r>
r>Nekem a vers lehetne akár villanófény-pillanat ridegsége
r>Vagy szentjánosbogárnak az esőben elmúló árokparti fénye…
r>Jó inkább az udvari sárgarigóink, nekem trillázó éneke.
r>
r>Öregszem és lehet, már csupán ön- ámítom magamat
r>Nézek néha az égre, mert megszerettem már varjakat…
r>Ma már, inkább magamnak hiszek és élvezem... nyarakat.
r>
r>Néha hallom is én, hogy kint a kerti kavicson,
r>Az ihlet fénye, kanyarogva szobámba oson.
r>Asztalomnál szimbiózisba kerülünk,
r>Eggyé válunk, mélyen egymásba mélyedünk.
r>Ujjaimmal a pennámat fogom és írok
r>Ővele a kezem és penna közt villódzok.
r>
r>Közben igényem... pennát gyorsan leteszem,
r>Összekulcsolom két tentás, író kezem...
r>Úrnak a hálámat gyorsan elrebegem.
r>
r>Ezután ismét egymást érintjük a pennán és a papíron,
r>És tovább villódzik a pillanat… úszunk az írás-hatalmon.
r>Ünneplőbe is öltöztettem lelkemet… ezen jó alkalmon.
r>
r>Ha már a szóvirágokkal emberek segítségére leszünk,
r>Akkor már könnyebb lesz az ö életük és a mi író-lelkünk!
r>
r>Ki az, ki a várt híreket hozó hírnököt saját háza táján,
r>Amikor ő nem is volt messze hírekért... megjött... csak várt a vártán…
r>A poéta híre nagy hír az olvasónak… bíznak, várva-várván…
r>
r>Vecsés, 2015. június 18. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában…
r>
Juj, de sok és úgymond poéta van, de írástudása soknak nem van…
r>Én tudok írni és szeretek, bennem nem szorulnak meg lélegzetek…
r>Én tudattal szállok a poéta égen, míg leesek majd, a végen…
r>
r>Vecsés, 2024. október 3. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban.
r>
Szitáló, őszi esőben…
r>
r>Árnyék hull bele, arcomba,
r>Árnyék van tartó karomban,
r>Árnyék hullik árnyékomra!
r>
r>Elindultam otthonról, hogy a csendes őszben járok egyet,
r>Nincs messze tőlünk az erdő, meg is érdemli… járok egyet.
r>Nem volt semmi gyanúm, hogy itt micsoda vehemens, őszieső rondaság-halmaz lesz,
r>Bementem a közepe felé az avaron, gondoltam a csodálatom remek lesz.
r>Le is akartam egy kicsit dőlni, de avar már túl puhára rothadt,
r>A többi levél meg zizegve, láthatón a többiek után koslat…
r>
r>A csendes őszi' azonban elrontotta az élvezetem,
r>Levélhullás el is állt, majd megállt legott a lélegzetem…
r>A csendes őszi azonban elrontotta az élvezetem.
r>
r>Esegetett a őszi eső szitálás, de a felhőkön volt némi átjárás…
r>Ezen kis átjárón áttüremkedett a finom-kis napfény, mint egy kikeletfény…
r>Még igy tél előtt, kaptam egy kis menedéket, sajnos épp', hogy elégséget…
r>Bár azt nem tagadom ez a kis napsütés jó volt, de elégséges nem volt…
r>
r>A mai kezdeti levéltánc szép volt és tetszetős, mondhatom, hogy lehengerlős,
r>Én még elnéztem volna, levelek lehullását… földre zuhanón meghempergős…
r>A mai kezdeti levéltánc szép volt és tetszetős, mondhatom, hogy lehengerlős.
r>
r>Vecsés, 2022. január 5. – Kustra Ferenc József – íródott: Váradi Éva: Levél keringő c. verse, mint ötlet alapján.
r>
Kora reggel van, már pirkadgat a természet, ébredővé teszi a lelkeket!
r>Felhőtlen az ég, egyre messzebb látni, nem fáradtság így ezt csak ki kell próbálni…
r>
r>Már reggeli elött, enni készen vagyok, Nap csüng a park fölött… csodálkozok!
r>Érdekes, ahogy csüng a felhőtlen semmiben, szembe megy estve elejbében.
r>
r>Már az ősz is itt csüng, a napsütésről látni, levelek is kezdenek már hullani.
r>A parkban a fű már nem-nagyon látszik, bőven két hónap és márt avarrá is válik…
r>
r>Egész nap jó meleg volt,
r>Kóbor kutyák vizet kerestek…
r>Tarolt a meleg…
r>
r>Estve felé, valamelyest csendesülő hő, mi jó, mert éjjel annyira nem kell ő...
r>A Nap lelép, mint rab a börtönből, máshol hinti a hőségét, mint liszt a pékségét…
r>
r>Sötét lesz,
r>Égbolt világít!
r>Hold-ezüst.
r>
r>A Hold ezüstje a Nap helyén csüng, mint egy tüll függöny, mint egy jó hírt hozó -gyors- sürgöny…
r>Segítsége sok milliónyi csillag és ha ember nézi, érzi mily’... égi remény…
r>Éjjeli eget nézni az idő, kellemes, gondolatok többsége hosszan csüngő…
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 7. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában és a közeledő ősz ügyében.
r>
