Idő 
Értékelés 
Értékelés Minden szó előtt a csend áll.r>Üres ég szórja szögesdrót-fényeit,r>hol kő-csend szárnyak a szélben felemelnek Istenig. r> r>Ima r>Ez a lélek ideje. Ez a maradás. A holnap nélküli jelen.r>Az ima, ami már nem kér,r>csak van.r> Keresztre szegezve r>Egyedül vagyok. De nem magam.r>Valaki néz. Valaki hallgat.r>A csend Isten is, szegek és kalapács hangjai.r> Jelenlétr>Isten nem beszél, csak jelen van.r>Mint víz alatt az emlék,r>vagy egy gyermekkori félelem –r>örök, hangtalan.
Nem védtelen, mint a vadállat, r>és, ha szükségét érzi, r>törvényt bont.r>Ahogy az erdőben járok,r>Csak hallgatok,r>És hallgatom, ahogy az avarr>dühösen rám förmed, ha rúgom,r>r>Nem védtelen, de vadállat,r>ahogy hanyatt, r>tarkóm alatt a kezemmelr>fekszem, a réten,r>Rágok egy fűszálat, r>elkapom a szellőt,r>Etetem a méheket.r>Pont úgy, mint régen,r>r>Védtelen vagyok, r>mint a vadállat, r>de, ha a szükség úgy hozza,r>Mégis törvényt bontok,r>És a csendből vérzivatar lesz,r>Látom a rémes sorsokat,r>És, hogy mikor mit rontottam el,r>Most ne gyere közel,r>beleket ontok.r>r>De ezt egy apró madárka nem tudjar>és rászáll a vállamra,r>Csivitel a fülembe,r>Lassan lehűl a vérem,r>Ma már nem ölök többet,r>És, akik eddig a földre löktek,r>Sértetlenül mehetnek haza, r>hogy megöleljék a gyerekeiket.
Mikor a szív újra érez... tankában!
r>
r>Szív hét lakatnál,
r>kulcs rég sötétbe veszett.
r>Most mégis nyílik.
r>Viharos a Balaton,
r>Sok levél, vízen úszón…
r>*
r>Csöndes kopogás,
r>idegen, ám ismerős.
r>Remeg már zár is.
r>Vannak heves hullámok,
r>Rajtuk méretes habok…
r>*
r>Rozsdás zár reccsen,
r>egy érzés óvatosabb…
r>Belép és marad.
r>Vihar levert levelek,
r>Nem oly’ emelkedettek…
r>*
r>Szívem ajtaja
r>nyílik, mint sosem előbb.
r>Valaki belép.
r>Habok kicsit jujujok,
r>Velük, bíz nem cukizok!
r>*
r>Azt hittem, nem lesz…
r>de lám, a fény visszatér.
r>Régi sötétre.
r>Tudnám, halak viselik?
r>Ezért néz ki némelyik?
r>*
r>Nem hittem többé,
r>de ő máshogy érkezett.
r>Nem tört, csak várt rám.
r>Hallom, susog a nádas,
r>Békák lakása nádas…
r>*
r>Érzés közeleg,
r>nem kérdez, csak ott marad.
r>Ajkam nevét súg.
r>Gólyák otthon… fészekbe?
r>Nem gondol, jó étekre!
r>*
r>Szívem rég hallgat,
r>de most a csend közepén.
r>Valaki beszél.
r>Nos, eső kezd szitálni,
r>Haza kezdünk indulni…
r>*
r>Lakatról lakat
r>hullott - és nem félek már!
r>Újra szeretni.
r>Na, jó, kicsit megnéztünk…
r>Viharon elmélkedtünk.
r>
r>Siófok, 2025. április 19. – Vecsés, 2025. április 19. -Gránicz Éva- írtam: senrjú csokorban! Alájuk a tanka versek, szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József munkája!
r>
Játszok ma két nagy őrkutyával,
r>Szembenézek nagyfogú pofával.
r>Simogatom okos fejüket,
r>Abban tartják kutya eszüket.
r>
r>Főleg az Ali vágyik erre,
r>Ha megállok, bökdös, hogy gyere.
r>Harapják a slag vízsugarát,
r>S nem értik a nagy hahotát.
r>
r>Budapest, 1998. május 17. - Kustra Ferenc József
r>
Hol is van az az út, melyről látszik a múlt?
r>Van kérdés, melyből megfejthető, mi a múlt?
r>De, hogy e két kérdés valós-e vagy avult,
r>Kiderül, hogy tényleg kell-e való… a múlt.
r>
r>A múlt akarjuk-e vagy sem, kísér minket,
r>Mi elmúlt, mi már biz’ azt átéltük mindet
r>És a múlt fontos, jelenünk abból fakad,
r>Akarjuk-e vagy sem, már a mienk… marad.
r>
r>Vecsés, 1999. január 9. – Kustra Ferenc József
r>
