Idő 
Értékelés 
Értékelés Leszoktál-e ülni néha gondolkodni?
r>Melyik az igaz út, melyiken indulni?
r>Tudod-e két út van és középút nincsen?
r>Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen?
r>
r>Nem félek egyedül, de forog még az agy,
r>Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy.
r>Naponként hányszor hajtod le a fejed?
r>Istennek hányszor mondasz köszönetet?
r>
r>Ó, ember, vajon Te tudsz-e igazán szeretni?
r>Próbálj meg akkor most figyelmes lenni!
r>Apádat, anyádat szívből szereted-e?
r>Sóhajuk, panaszuk szívedbe bejut-e?
r>
r>Örömmel nyújtod-e segítségre kezed,
r>Ha gyöngék, betegek és szemeik könnyesek?
r>Becsülöd e sorban mind az embereket?
r>Válogatás nélkül szereted-e őket?
r>
r>Minden nap, amit kérsz Istentől magadnak,
r>Azt kéred-e vajon embertársaidnak?
r>Pénz… a pénz tudod-e, hogy a bűn gyökere?
r>Vagy szerinted pénz már az élet értelme?
r>
r>Lopással, csalással, így szerzed vagyonod?
r>Tudod-e, ezek lehetnek örök kárhozatod?
r>Lehet e gyarló kapzsiként élni, látsz-e ilyet
r>a természetben érvényesülni? Ott… elhiszed?
r>
r>Soha nem kel fel a nap elmúlt napra,
r>Nem a múltat… az jövendőt szolgálja.
r>A holnap mindig a jövő-remény előlege,
r>Ember nem gépezet, előlendíti a reménye.
r>
r>Rendetlen ember… tudod, hogy a rabszolgasága?
r>Rendetlenség… tudod-e az ilyennek az urasága?
r>Tudod-e, hogy a rendnek is Isten Istene?
r>Hogy mindennek van nála ideje és helye?
r>
r>Sírni szoktál-e, ha fáj ott bent a lelked?
r>Gondoltál-e már rá, hogy ki állt melletted?
r>Vagy letörlöd könnyed és mégy tovább sietve?
r>A legszentebb segítőt nem is veszed figyelembe?
r>
r>Széthullottam, szét... apró darabokra,
r>Darabjaim mindenhol szét… sárba hullva,
r>Néznek vissza az elmúlt szép napokra.
r>Gondolok én vissza, parányi ábrándokra.
r>
r>Szeretet törvénye szívedbe van vésve?
r>E törvény számodra vajon gyönyörű-e?
r>Tapasztalod-e, téged az Isten szeret?
r>Tudod-e hogy Istenben van a Szeretet?
r>
r>Utadon ugyan van ki szokott vezetni?
r>Vagy csak magad feje után szoktál menni?
r>Szoktad-e az Istent megkérni naponta,
r>Hogy tanítson meg Ő… igazi utakra?
r>
r>Tanítód, Mestered volt egy életen át?
r>Le tudnád-e adni életed vizsga dolgozatát?
r>Ember, légy hát tisztelettel bíró uralkodó!
r>Nem így élni, rossznak lenni, nem való.
r>
r>Vezérel-e téged a bölcs, nyugodt értelem?
r>Fedeztél fel bármit a szelíd csendességben?
r>Vagy neked jobb egy zűr-zavar, kiabálás, lárma?
r>Tudod-e, hogy mi átölel… az ördög muzsikája?
r>
r>Szívem kitárt volt, a szeretet belém hatolt,
r>Fény lett, és átjárja lelkemet, a világot.
r>Kérem istenem, fogd tovább a kezem,
r>Nagy szereteted legyen gyógyír nekem.
r>
r>Bízunk benne, hogy azért majd nyugalmat lelhetünk,
r>Bennünk él a szeretet, tán’ ez segít, el nem veszünk.
r>Ha sötétben bolyongunk nélküled ázva-fázva…
r>Istenem! Te vagy a nem múló élet varázsa.
r>
r>Én önmagamért vívtam sok véres harcot…
r>Bízok benne, nyertem egy hites, új arcot.
r>Bizalomnak kell lennie az élet alapjának,
r>Mellé a szeretet… ezt teremtettem magamnak.
r>
r>Vecsés, 2012. március 23. –Kustra Ferenc József- íródott: Sas Piroska: A kérdező ABC c. verse ihletésével, önéletrajzi írásként.
r>
Az életem rubensi,
r>Pedig vágyam gyermeki…
r>Csak kérnék egy életet
r>Hogy felejtsem félelmet…
r>Ne legyen több rettegés,
r>Élet lehet, tán mesés…
r>
r>Bármit megtennék, ezért…
r>De, az élet félreért...
r>
r>Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Hétköznapi pszichológia…Avagy az öregedés filozófiája…
r>
r>Fázósan ülök, fogam is összekoccan,
r>Révedek. Szemezek a semmivel hosszan.
r>Hallom, mások nem is ismerik a semmit.
r>Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit…
r>
r>Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem,
r>De nagy elutasítás lett osztályrészem.
r>Egyre jobban látom, bennem van a hiba,
r>Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba.
r>
r>Én is csak azt csinálom, amit/és mások,
r>Nekem, azért sem sikerül, ez mit fájlok.
r>Mit a sorsnak: pokol-ég közt vergődő szív,
r>Mikor engem becéz: peches senkinek hív.
r>
r>Tán’ kilétem alkonyának élvezetét,
r>Szürcsölőm, mert már örülök, hagy van még lét.
r>Bízok, hogy még nem vagyok ilyen öreges.
r>Üssek ököllel táblába, mint üveges?
r>
r>Megvilágosodott elmémben igazság,
r>Csírája már kikelt, hogy nincsen igazság.
r>Boldogság jól eső érzése gyomromból
r>Hiányzik, mint egy jó poén a humorból.
r>
r>Már csak csendes szemlélődéssel révedek,
r>Úgy látom velem ellentétes érdekek
r>Fonákjában csak a sóvárgás adatott.
r>Úgy érzem, feláldoznak, mint szűz leányzót.
r>
r>Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József
r>
Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy,
r>Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy…
r>A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy.
r>
r>(senrjon csokor)
r>Jégvirág az ablakon,
r>A kemény fagy mély csendet rajzol.
r>Tavasz közeleg.
r>*
r>(Bokorrímes duó)
r>Fekete kosok, már leírattalak benneteket,
r>Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket.
r>Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek?
r>
r>„Nyugaton a helyzet változatlan”,
r>A mi helyzetünk nagyon áldatlan!
r>Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok,
r>Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok!
r>
r>Fekete kosok jöttek,
r>Ígéretük csak dühöt termett.
r>Bár letörne szarvuk!
r>*
r>(kétsoros, bokorrímes)
r>Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott?
r>Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott?
r>
r>(Leoninus duó)
r>Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem!
r>Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat!
r>A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke…
r>Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok.
r>Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek.
r>Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok.
r>Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét!
r>Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel?
r>Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel…
r>
r>Jégből vagy kőből a szív,
r>Milliók sírnak, ti számoltok.
r>Békét ki mondja?
r>*
r>(10 szavas duó)
r>Mindennap átéljük, vágyunk messze repül,
r>Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül.
r>
r>Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom?
r>Pecheseknek jut földhalom!
r>
r>Messze száll a vágy sokszor,
r>De nálunk csak a robbanás száll.
r>Földben lesz végünk.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
r>Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is…
r>Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is!
r>
r>Elég volt belőletek,
r>Háborút hoztok, mi szenvedünk.
r>Nem kérünk többet!
r>
r>Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség
r>-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
r>
(Senrjú)
r>A halál párja,
r>Életben nem véges tánc!
r>Élőkkel járja.
r>*
r>(HIQ)
r>A halál
r>Az élet része…
r>Élet ily’.
r>*
r>(HIAQ)
r>De egyszer mindennek
r>Eljön a vége emberhez…
r>Ez végül maradó.
r>***
r>
r>(Senrjú)
r>A halál társa,
r>Táncolunk még, míg lehet.
r>Lép velünk halkan.
r>*
r>A halál árnyék,
r>Élet-léptek halkulnak.
r>Kísér mindvégig.
r>*
r>(HIQ)
r>Halál jön
r>Az élet útján...
r>Ez ilyen.
r>*
r>Halál szól,
r>Az élet némul...
r>Már közel.
r>*
r>(HIAQ)
r>De egyszer csak eljön,
r>A legvégső perc az úton...
r>És itt marad csendben.
r>*
r>Nincs mi megállítja,
r>Elér a csend és a zárás...
r>Marad: por és emlék.
r>
r>
r>Vecsés. 2025. június 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősként az élet lefogyásáról… Az első blokkot én írtam, a másodikat Gránicz Éva, szerző-, és poéta társam.
r>
