Idő 
Értékelés 
Értékelés Mint haldokló vad, megtört tekintettel
r>Révedek… világra, hűlő lélekkel.
r>Nincs olyan, mi melegséget is adna,
r>Úgy tűnik, mintha életerőm fogyna.
r>
r>Mitől lennék boldog, megelégedett
r>Ha az élet, keresztfára szegezett?
r>Vérem hullik, lassan mind, mind elcsöpög.
r>Nincs, ki alám tegyen edényt, mi köcsög.
r>
r>Feltámadásban bízni, ez dőreség,
r>Hogy ki vagyok szegezve, ez vereség,
r>Pedig tömeg erős, leemelhetne,
r>Ha szószólójának volna érdeke.
r>
r>Fura, hogy rám senki, sehol nem számít
r>És fura, hogy mily’ sok van, aki ámít,
r>Hogy ez mért van, azt tán már nem tudom meg.
r>A keresztfa a vég, csak ezt érem meg.
r>
r>Budapest, 2000. május 28. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Hétköznapi pszichológia… Akcióban már az egész világ…
r>
r>(senrjú)
r>Új akció van!
r>Vásárolj, oly’ sok pontért!
r>Vedd… mit akarunk!
r>***
r>
r>(leoninus 10 szavasban)
r>Minden olcsóbb lett, ma már muszáj, ami tegnap csak kellett.
r>*
r>(leoninus)
r>Csábít a szó s ragyog a csalfa akció… s ha kosarad már tele... úgy jó!
r>
r>Vecsés, 2025. június 26. – Siófok, 2025. június 26. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként a hétköznapokról. Én írtam a senrjút, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam írta a leoninusokat.
r>
Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat,
r>És mivel hosszan esett, az esővíz jól beáztatta öreges ráncomat…
r>Volt itt egy zápor, az mosta egy kicsit a ráncosan öreg arcomat.
r>
r>Volt egy zápor, simított arcon,
r>Ráncaim mélyén csend lett nagyon.
r>*
r>Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak,
r>Kabátom öreg zsebei meg likasok, hittem, hogy láncaim elhulltak…
r>Mikor elállt, az esővíz pára, meg a sóhajaim szinte köddé váltak.
r>
r>Eső elállt, sóhajom vele szállt,
r>Zsebemből minden terhem... s láncom hullt.
r>*
r>Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam,
r>Gondoltam is valahogy lezárom, de még nem most jaj, el ne hagyjam…
r>Nagy hó volt már, bakancsom már majd’ talp nélküli, el ne hagyjam.
r>
r>Nagy hóban járok, bakancsom foszlik,
r>Talpam alól… út is kopik.
r>*
r>
r>Vecsés. 2024. október 23. – Siófok, 2025. július 2. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva szerző-, és poétatársammal.
r>
Nagy remény, hogy már jöszöl, Ilon,
r>Remény, hogy itt leszel állandón…
r>Ha fogod a kezem,
r>Kissé vesztem eszem.
r>Én visszasimogatom… nagyon!
r>
r>Megyek, szívem oly lágyan dobban,
r>Mint tavasz, ha csókot lop halkan.
r>Karodban pihenek,
r>Álmodban ott leszek.
r>A szerelmünk nő csillagokban.
r>*
r>Reményem, hogy végleg itt leszel,
r>Szeretünk majd, nagy szerelemmel.
r>Engedd, csókoljalak,
r>Meg puszilgassalak.
r>Boldogságban itt, velem leszel.
r>
r>Hiszem, együtt leszünk míg élünk,
r>Szeretetben, míg napra kélünk.
r>Öröm, egyetértés,
r>Szívünknek kísértés.
r>Örökre Veled, míg csak leszünk.
r>*
r>Úgy vágyom már, simítson kezed,
r>Meg azt is, simítson a lelked…
r>Talán egy pár leszünk,
r>Ez lesz oly’ jó nekünk!
r>Csak rád vágyok és élni veled…
r>
r>Szívemnek féltett, legszebb álma,
r>A lelkem titkos, édes vágya.
r>Én lelkem, Te lelked,
r>Mindig együtt veled.
r>Bízom benne a sors megadja!
r>
r>Vecsés, 2025. június 13. – Siófok, 2025. június 14. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzős versnek, a beteljesüléséről LIMERIK-ben. A páratlanokat én írtam, a párosokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.
r>
Látunk egy régi háborút és fölütötte a fejét a majdnem háborús világhelyzet…
r>
r>Kínai: „Vágyódás délre”: 27 szótag „Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)
r>Volt idő,
r>Házunkban csend ült.
r>A régről mesélt apám,
r>Anyám almát hámozott.
r>Ég is velünk volt.
r>*
r>Gőz lebeg,
r>Leves illat szállt.
r>Gyerekzsivaj mindenhol.
r>Az élet még szelíd volt,
r>És béke honolt.
r>*
r>
r>(Leoninus duó)
r>Gazdagok már a háború közepén osztozkodnak. Hogy halálokért felelősek… nem foglalkoznak!
r>Gazdagok ugyan mit osztanak el? Az újjáépítést, hogy sokkal jobban gazdagodjanak el?
r>Értem én őket, de mi lesz a rengeteg árvával? Ugyan mi lesz a magára maradt sok anyával?
r>Mi lesz az egyedüli, férfi nélkül élni kénytelen nőkkel? Hogy győzik le magukat lelki betegséggel?
r>
r>Mindennap, minden TV mutatja a háborút és vannak szakértők, akik kínosan elmagyarázzák borút!
r>Mindennap szakértők is sajnálkoznak, de mint hozzáértők megoldást ők sem javallanak…
r>Ja! És mi van, mi lesz azokkal, kik földönfutók lettek, aki Európa páriái lettek…
r>A háború folyik, felelősök bele sem gondolnak, még hányan halnak meg, míg vége a harcoknak…
r>*
r>
r>Kínai „(erős)vágyakozás” „Ku- xiangsi” – 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa (x = végtelen)
r>Szétlőtt ház... bőg egy baba.
r>Némaság,
r>Csend arra.
r>Csak szél felel,
r>Anyja is néma...
r>Katona térdig vérben.
r>Otthon... hol?
r>Mi sorsa?
r>*
r>Ablak mögött asszony sír.
r>Nincs kinek,
r>Szólna már.
r>Fia múltját,
r>Zúzza szét a kor.
r>Csatát túlélte egy test.
r>Sírna ő,
r>De nem mer.
r>
r>Vecsés, 2023. július 5. – Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József– íródott: kétszerzősként a világ, az emberiség jelen történelmi -háborús- helyzetéről. A leoninust én írtam, a kínait: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
r>
