Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös)
r>Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd,
r>Hogy ez maradjon… én leszek a te őröd…
r>Mint kínai selymes, sima szövet, bőröd.
r>
r>(HIQ duó)
r>Mindenhol
r>Ilyen, kedvelem…
r>Élvezem.
r>
r>Édes az
r>Érzés, de remek…
r>Kedvelem.
r>
r>(leoninus duó)
r>Ha engeded folyvást is csókolom… kezedet ki nem hagyom…
r>Ez még nem bűn előidéző… még farbát is veszem elő...
r>
r>Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József– írtam: alloiostrofikus versformában, a szerettemnek. Önéletrajzi írás.
r>
Ez a mai reggel…
r>
r>(Bokorrímesek)
r>Reggel van! Ma fog elmúlni a már tegnapi holnap,
r>Estére meg megérkezik a mai, de majd’ tegnap!
r>
r>Ébredtem, reggel van! Holnap meg majd elmúlik a holnapi holnap…
r>Holnap estére már erősen mólóban lesz a holnapi holnap…
r>
r>Nincsen nekem szegénynek semmi másom,
r>Csak régi, ősi rongyos nagykabátom…
r>Nyári melegben táskában hurcolom...
r>
r>Állok vakablakom előtt és bambán bámulok kifelé,
r>Annyira nem látok semmit, hogy a lelkemet hideg lelé…
r>Mérlegelem, hogy ez maga köd? Eszem csak kifelé mené…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös trió)
r>Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm,
r>Én vagyok magamban, magamnak esendőm…
r>Nincsen nekem se kutyám, se csengő-bengőm.
r>
r>Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom,
r>És lám lőn… lehet holnap talán jobb lesz… mi is volt álmom?
r>Reggel majd a holnapi nappalba zuhan fáradt álmom.
r>
r>Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom,
r>De engedtessék meg, hogy saját életemet káromolom…
r>Talán, hogy mi van életemben, jobb, ha nem firtatom, mondom.
r>
r>Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik,
r>Vágyak fénye lehet, eme álmom fénye… csukott szemem alatt már ébredezik…
r>Reggel az álmom zálogban éledezik és csukott szemem alatt ébredezik.
r>*
r>
r>(senrjon)
r>Minden reggelre új nap
r>Jelenti, hogy ő a mai nap.
r>Fogy a sok holnap…
r>
r>Visszaút nincsen, éjfél
r>A vízválasztó, ez maholnap!
r>Eltűnő holnap…
r>
r>Régmúltnak meg láncai
r>Nincsenek is, itt… más halál győz!
r>Elhalnak… napok!
r>*
r>
r>(senrjú)
r>Mindig új holnap
r>Ami csak jókat regél…
r>Te hazugság-gép!
r>
r>Mindig jár erre
r>Új holnap… biz’ új mese.
r>Te hazugság-gép!
r>
r>Mindig érezni,
r>Holnap közeledését.
r>Te hazugság-gép!
r>
r>Érezni az új
r>És ez maga a bulvár…
r>Te hazugság-gép!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Várjuk vagy
r>Sem, holnap… jövőt?
r>Hah! Jövő?
r>
r>Tudjuk jön,
r>De mit hozhat ránk?
r>Vak reggelt?
r>
r>Álmaink
r>Tán’, összetörtek?
r>Vagy törnek?
r>*
r>
r>(Tízszavas)
r>Minden semmi, csak éljük életünket,
r>Igy jó holnapok… meglepnek bennünket!
r>
r>Este elalszok, majd reggel ébredek.
r>Alvásban volt álmom? Ezen révedek….
r>
r>Éjfélkor holnapért, soha nem ébredek,
r>De néha reggel, izzadtan kelek…
r>
r>Vecsés, 2024. november 25. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, amikor meditáltam
r>
Vitorlás hajó volnék, de vitorlám szakadt
r>És szellő sem rezdült.
r>Szelném én a vizet, de bizony helyben maradt
r>Lelkem és megrendült.
r>
r>Fölismerem, a vitorlások kora lejárt,
r>Ez hajó már nem sikk.
r>Szakadt gályák, lékkel küzdenek, sok-sok rabbal,
r>Izzadtságon siklik.
r>
r>Globalizált fogyasztói társadalomba,
r>Evezni nem lehet.
r>Mert a nagyok, liberalizmus hívek hada
r>Fújja a vad szelet.
r>
r>Elveszejtik végleg, értékőrző hagyományt,
r>Lekopaszítják a létet.
r>Összeveszejtik ősi, régi családokat,
r>Bizonytalanítsák létet.
r>
r>Én ehhez már nem alkalmazkodok.
r>Én csak úgy a lét szélén surranok.
r>Társaimmal együtt elhamvadok,
r>Történelemből… kihullajtatok.
r>
r>Vecsés, 2005. január 22. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Apámnakr>Rég nem szól szemed metsző szürkesége,r>mikor a füstben megélt borízű esteken a szívr>némán verdesett, néztél, így szeretve.r>Emlékszem, kérges kezed tétován hanyagul simítottr>hajamba, madarak fészke, mondtad csakr>úgy magad elé, majd mesébe kezdtél.r>Tanúja voltál nagy időknek, ki látottr>halált-életet, féltél, reméltél vagyr>sírva Istennel perlekedtél.r>Üvöltő semmi szó, aztán csend.r>Átok ez, nyúlt pohárért, indulattól remegő kezed,r>így lett vasalt fehér inged vakító emlékezet,r>míg régvolt ünnepi ebéd zajai fénylettek.r>Majd hajad ezüstkoronaként,r>megakadt homlokod ráncain, mint valami téves glória.r>Néztelek így szeretve, de már nem szól szemed…
Majd egy nap, ha összegyűlne bánatod,r>s lelked megnyugvást, vigaszt keres,r>sajgón fájnak az esték és nappalok,r>a pilládon csorduló könny is jeges.r>r>Amikor rád lehel a magány, gyáván elárul,r>sóhajod szomjas, végtelen égi-áradat,r>s a hajnali hold nevetve az arcodba bámul,r>felhőtlen égen is rajzol homályos árnyakat.r>r>Akkor figyeld a szellőt, fiam... hallgasd a hangokat,r>ahogy lassan melléd oson s megsimogatja lágyan arcodat!r>- Én ott leszek veled... mesélek, mint rég, mikor ölembe kaptalak,r>s te úgy aludtál el, hogy a karomban ringattalak.
