Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditálásom…
r>
r>Elalvás előtt még hallom, valahol egy ló nyerít!
r>Szerelmes lehet? Remélem, nem bántják… a mindenit…
r>
r>Közben hallom: kutya vonyít vagy talán hegedű…
r>Vakaródznom is kell, remélem nincs benne tetű…
r>Trilláz még nagy riadtan egy eltévedt madár,
r>Lehet, hogy sötétben ő nem talál haza már?
r>
r>Sötétben hallom valahol úgy felsír egy hegedű,
r>Vonója nyekereg, mondanivalója keserű…
r>Rám zúdul a felhők könnye, gyors az égi zápor.
r>Köddé válik napsütésben a bús elmúláskor.
r>
r>Magamba és magamra rajzolok kérdőjeleket,
r>Ami bennem dúl, az meg nekem maga a döbbenet.
r>Bucsut intenék a múltnak és a mának,
r>De nem engedi, fogva tart bú és bánat.
r>
r>Látom arcotokon az üresség monoton nyomatát
r>És a mosolyokat, amely torzult lesz és grimaszra vált…
r>Ki kellene mosni a tündöklés szemcsés aranyát,
r>Kézbe véve megélni pillanat öröm mámorát.
r>
r>Lassan minden kép elhalványul, mint esti alkonyat,
r>A lelkem meg én figyeljük a szenvedő arcokat.
r>Senki nem nyújt neked kezet a gödörbe, hogy kimászhass,
r>Pedig ki kell jönnöd, hogy messzire, a jövőbe láthass.
r>Ha így marad, akkor porrá leszel és a szél játéka,
r>Vagy mint oly' nagy fekete pont a fergeteg martaléka.
r>
r>Régen volt már az, amikor az ég, kék volt és füsttelen,
r>Mindenki nagyon boldog volt, elégedett és bűntelen…
r>Pedig az élet, akkor is embereket harcba hívta,
r>És csatáit mindenki egyedül és magával vívta.
r>
r>Ha mész, ha van és beszippantod az erdei levegőt,
r>Majd feleszmélsz, és már nem kívánod, a sűrű őserdőt.
r>
r>A ló nyerít, én kiáltanék, de nem jön ki hang a számon,
r>Kínomban és bánatomban halkan a saját nevem kiáltom…
r>Álmomban békésen egy óriás fa tövében heverek,
r>Majd a napfényben a fűbe fekszek, úgy pihenek.
r>
r>A lónyerítés beburkol, a csend tán’ a legjobb barátom,
r>Nézem az égre, de a könnyektől nem látom, hogy látom.
r>Ahogy ébredek, hallom, ijedten pityeg fent egy madár,
r>Érdekes, este óta semmit nem változott a határ.
r>
r>A ló csak nyerít, én kiáltanék, de nem jön ki hang a számon,
r>Kínomban és bánatomban halkan a saját nevem kiáltom…
r>Álmomban békésen egy óriás fa tövében heverek,
r>Majd reggel az új napfényben a fűbe fekszek, úgy pihenek.
r>
r>Lónyerítés beburkol, a csend tán’ a legjobb barátom,
r>Nézem az égre, de a könnyektől nem látom, hogy látom.
r>Ahogy ébredek, hallom, ijedten pityeg fent egy madár,
r>Érdekes, este óta semmit nem változott a határ.
r>
r>Még az is lehet, hogy de jó, milyen jó lehet itt élni.
r>De akkor nem kéne a bőrömet, ráncosra cserélni!
r>Barátom lett ő ott fent, a kis dalos madár,
r>Valahol a határban iázik egy szamár…
r>
r>Figyelem, de nem hallom, hogy valaki lépked hangtalan,
r>Így azt sem látom meg, ha nincs is, hogy hosszú árnyéka van.
r>Van nekem nyugalmam és azt őrzi a végtelen messzeség,
r>Felettem, mint egy végtelen kék óceán elterül az ég…
r>
r>Verőfényes nap lesz ma is és már nem hallom, hogy a ló nyerít!
r>Remélem, este nem bántották csak most elaludt… a mindenit…
r>
r>Vecsés, 2014. július 3. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Ha majd egyszer bálba megyek, tiszta glaszékesztyűt húzok,
r>Hogy ne látsszon a kezemen a köröm alatti piszok…
r>
r>Csizmám is szép fényes lesz, ráköpök és kipucolom,
r>Kicsit –belül- büdös, izzad a lábom, nem haragszom…
r>
r>Nadrágom is már kissé viseltes, fehér vászon, vasalatlan,
r>Felmérem magamban, nem én leszek a legcsinosabb… hallatlan!
r>
r>Vecsés, 2014. január 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
(3 soros-zártükrös csokor)
r>A csönd itt vagyon, elmenetlenül,
r>A csönd itt vagyon, tehetetlenül…
r>A csönd itt vagyon, elmenetlenül.
r>
r>(HIAQ csokor)
r>Csönd falat magasít,
r>még hozzásimul egymáshoz.
r>Lélek a lélekhez.
r>*
r>Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz,
r>Kapcsolom lelkem, ő is sóhajtoz…
r>Ez a csönd ma fáradt és sóhajtoz.
r>
r>Fáradt sóhaj szálldos,
r>görcsös kéz belém kapaszkod’.
r>Álom elmenekül.
r>*
r>Máskor a csöndben, van haragszó is,
r>Most meg csöndes… szunnyadó lélek is…
r>Máskor a csöndben, van haragszó is.
r>
r>Éj sustorog titkot,
r>Csendesen lüktet a lélek.
r>Szent tűzben fellobban.
r>*
r>Akácfa mögött, már nincs fakult árny,
r>Leszállt az éj, csönd gátban az ármány…
r>Akácfa mögött, már nincs fakult árny.
r>
r>Árnyékban elpihen,
r>éj sarkában rejtőzik el.
r>Csendes lesz a világ.
r>**
r>
r>(Tíz szavas)
r>A csend beszél most helyettünk,
r>Mi igazán fontos, tudja szívünk.
r>
r>Vecsés, 2025. június 6. – Siófok, 2025. június 6. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzősnek. Én a 3 soros-zárttükrösöket írtam. A HIAQ -kat és a tíz szavast szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta.
r>
(LIMERIK trióban)
r>Minden voltál… nem vagy Cilike,
r>Én hibám, hogy igy döntöttél-e?
r>Te hiányzol nekem,
r>Elvesztettem énem.
r>Lelkem neked… nem szikrázik-e!
r>
r>Kínai trió „bambuszliget”: Négyszer 7 szótag, „Zhuzchici” = Rímképlet aaxa. (x = végtelen)
r>Hiányzol te is nekem,
r>Néha bánt, mi lesz velem.
r>Szívemben ború lebeg,
r>Nem tagadlak meg sosem.
r>*
r>
r>Minden voltál… hol vagy Cilike?
r>Részem mi… Te igy döntöttél-e?
r>Hiányod lelkemben,
r>Űr, végtelenemben.
r>Fénytelen hideg a lelkembe…
r>
r>Másé vagy, s ezt nem bírom,
r>Vágyban sincs megnyugvásom.
r>Nem tudok boldog lenni,
r>Szívemben nincs nyugalom.
r>*
r>
r>Minden voltál… eltűnt Cilike.
r>Mi késztetett, hogy elmennede…
r>Üres lett a lelkem,
r>Kár… nem vagy már velem.
r>Lelkem, sorsa a végtelene.
r>
r>Két szív közt nem élhetek,
r>Döntened kell... kesergek.
r>Válassz kérlek, ne várass,
r>Majd akkor visszatérek.
r>
r>Vecsés, 2025. április 21. – Siófok, 2025. június 3. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként, én LIMERIKBEN a páratlanokat. Szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta a párosokat.
r>
Űrt hagyva távoztál Bettina!
r>Űröd vészelem, jó nehéz ma…
r>Micsoda eljárás…
r>Nincsen kommentálás?
r>Nekem kell… én igazodása.
r>
r>Titkom a szívemben rejtezem,
r>Azt mondták, hogy időm fogy, szívem.
r>Nem szóltam, ne fájjon,
r>Szem könnybe ne lásson.
r>Hazudtam… de ezt kellett tennem.
r>*
r>
r>Hiányzatom van a lelkembe,
r>Bogaracskám jer mán, gyere be!
r>Jőj már, na már vissza,
r>Szeretett csillagka.
r>Leléptél, mentél luxus létbe?
r>
r>Azt hitted, mentem csak a fénybe,
r>De koldus vagyok én, szegényke.
r>Kincs te vagy, s ha mennék,
r>Csak téged keresnék.
r>Úgy vágylak ölelni Édeske!
r>*
r>
r>Hiányzik csókod, ölelésed,
r>Vagy csak úgy a mellém ülésed.
r>Estve ablaki hót
r>Légynek monológot?
r>Lélekűr… legalább ülésed…
r>
r>Híhetnéd, távolból könnyebb ezt...
r>Lángolok, karom nem ölelhet.
r>Csókodért meghalok,
r>Én élni akarok!
r>Szeretni fáj… mégis ez éltet.
r>
r>Vecsés, 2025. június 1. -Siófok, 2025. június 1. -Kustra Ferenc József- írtuk: 2 szerzős LIMERIK -nek. Én írtam a páratlanokat, a párosakat: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta.
r>
