Idő 
Értékelés 
Értékelés Lövegnek hangjar>Lelkeket sebesít meg...r>Könnycseppből vérzik.r>r>Hasadt életekr>Résén keser szivárog...r>Fájó valóság.r>r>Zuhan az álomr>Sötét világnak mélyén...r>Foszlott biztonság.r>r>Népnek hangja nincs.r>Ágyú harsogva üvölt...r>Profit-piacon.r>r>Bús gyászindulótr>Fronton sosem skáláznak...r>Érdek-dalolók.
Dermed az idő,r>Huhog a sötét éjfél.r>Jeges vész oson.r>Minden mi Van mulandó,r>A szerencse forgandó.
Minden reggelkor, új nap! Panni.
r>Szeretnék veled együtt lenni…
r>Társas kör lehetnénk,
r>Egymásból ehetnénk.
r>Vágy! Veled együtt lenni, Panni.
r>
r>Új nap hajnalkor, veled együtt,
r>Létet élveznénk, nagyon együtt.
r>Ölelnélek hosszan,
r>Míg lélek is dobban.
r>Ó, édes Panni, ketten együtt…
r>
r>Szerelmesek voltunk, elhagytál,
r>Közös vonatról leugrottál.
r>Én még mindig vágylak,
r>Sőt, vissza is várlak.
r>Mondhatnád… újra, jól elkaptál.
r>
r>Vecsés, 2021. október 6. – Kustra Ferenc József. – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják,
r>Ha a jövőre gondolok és nem akarják,
r>Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek.
r>Ijedtükben levél alá bújnak a legyek!
r>
r>Miért, mondd, miért ne gondolnék a jövőmre?
r>Mondd, nem az volna cél, hogy haladjak előre?
r>Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit?
r>Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit?
r>
r>(anaforásban)
r>Majd, amikor fázón, borzongva búcsúzik a vad táj este…
r>Majd, amikor a részegnek ivóban a vége, „az este"…
r>Majd, amikor nyári éjben jégkrém eső hullik…
r>Majd amikor az élet, egyszer csak úgy elmúlik…
r>
r>A fellegek vannak fölül, látom, ők mindent látnak
r>Rondák, lógnak, nyálasak, a földiek meg eláznak!
r>Az esernyő csak álom, csak képmutatás, csak pofázunk,
r>Közben meséljük, mi védjük magunkat és meg nem ázunk…!
r>
r>Tudjuk pedig, hogy felettük, magasban van a szikrázó napfény,
r>Ha ránk vetülne, melengetne, és besegítene csillagfény…
r>Akkor lenne jó, szép, nekem való ez a világ…
r>Akkor már elbírnék a kevéssel, mi vad-világ…
r>
r>Vecsés, 2014. május 27. – Kustra Ferenc József– versben és anaforás versszakban.
r>
Ősz van, természet
r>Álomba készül, csendes.
r>Kollektív álom.
r>*
r>Város úgy bűzlik,
r>Erdő, mező nagyon fitt.
r>Tüdő megszűrő.
r>*
r>Pergő szavaim
r>Lassan, mélyen halkulnak.
r>Tavasz, új világ.
r>*
r>Bogarak, már csak
r>Összevissza sétálnak.
r>Célszerűség nincs.
r>*
r>Sétálok avar
r>Szőnyegen. Csendes léptek.
r>Múlás bánata.
r>*
r>Hulló falevél…
r>Sok a nyakamba esik.
r>Nekem is van ősz.
r>
r>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József – senrjú csokorban az őszről
r>
