Végleg eltakarják a ködös távlatok…
r>
r>Múlt hangját lassan, végleg eltakarják a ködök,
r>Avaron haldokló falevelet rezegtet... szél
r>És későn, este a súlyos esőfelhők fölött,
r>A nap már nem izzó forrósága, aludni tér.
r>
r>Estefelé a kutyák nagyon ugatnak,
r>Vakkantásuk nem szűnik, hallom szüntelen,
r>Lelkemre ezzel mázsás súlyokat raknak,
r>Remélem nem bajt jelent… őszi rejtelem.
r>
r>Sok levél egymásnak int elbúcsúzót,
r>A szél szerte-szét fogja fújni őket,
r>Még talán adnak egymásnak búcsúcsókot,
r>Nem irigylik ők a már földet érőket.
r>
r>A természet mesteri szín orgiája, szépséget látok,
r>A múltamból is előhívok ilyen szép szín orgiákat.
r>Ez nagyon különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok
r>Mintának, és sietek ugyan ilyenné tenni a mákat!
r>
r>Vecsés, 2013. november 29. – Kustra Ferenc József
r>
Süt a nap korlátok nélkül,
r>De már nem olyan nagy fényül,
r>Amihez a nyáron hozzászoktunk,
r>Amikor volt nyári hőség, poklunk.
r>
r>Fénysugár áthatol a fák lombjai közt,
r>De már csak hamiskás a mosolya, füröszt
r>Még ugyan langymelegben és süt
r>Ránk, de már nem égünk, nem megsüt.
r>
r>Rozsdásodó levelek közt a napsugár
r>Új színeket ad a lombnak, csillagsugár
r>A látvány, mely megfog, áthat, lenyűgöz,
r>Álomvilág látvány. Ő meg elidőz.
r>
r>A szűrt, már csak hamiskás fény rabul ejt
r>Nem birok szabadulni, lassan ellejt,
r>Én meg nézem a rozsdás, gyűrődő leveleket,
r>Az azon folyton változónak látszó fényeket.
r>
r>Álomvilág ez, mely oly’ ébrenlétben tart.
r>Csodálom természetet, nézem az avart
r>És az is váltakozó napfény színben látszik,
r>Lelkem is bolondul, még melegebbre vágyik.
r>
r>A fű zöldje is mutatja… lassan múlik nyár,
r>Mely ezek szerint olyan volt, mint egy szekérvár,
r>Melyet szétver közeledő ősz, de jó ez is
r>És majd kihasználjuk mi… lesz a jó ebben is.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 24. - Kustra Ferenc József
r>
Bátran várhatjuk a telet?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ültünk kettesben az erdei tisztáson,
r>Egy rozzant, ódon, már nagyon szálkás padon…
r>Ültünk kettesben az erdei tisztáson.
r>
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>A régiséget dér borította, de alattunk elolvadt,
r>Én csak csókoltam a kedvest, ő hagyta, élvezte… elolvadt…
r>A régiséget, dér borította, de alattunk elolvadt.
r>
r>(Anaforás, bokorrímes)
r>Közben éreztem az ősz velünk van, de már végét járja,
r>Közben meg lestem, hogy jön-e már, a felhők új barátja…
r>Közben a kedvesem átvette, ő csókolt... ó, de finom a szája,
r>Közben éreztem, már nincs messze a tél, jő már felhők új barátja.
r>
r>(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)
r>Mi nem is beszéltünk, még sokáig csak nyaltuk-faltuk egymást,
r>Mi nem is beszéltünk, szél is föltámadott… nem akartunk mást.
r>Mi nem is beszéltünk, de a hűsben ennék lángost, fokhagymást…
r>
r>(Anaforás, 10 szavas duó, bokorrímes)
r>Hazafelé egy nagyon fokhagymás lángost ettünk.
r>Ettől fölmelegedett a lelkünk.
r>
r>Hazafelé úgy döntöttünk, tovább nem éhezünk.
r>Meleg lángost élvezte lelkünk…
r>
r>Vecsés, 2019. november 8. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Reggel a morózus eső is felébred,
r>Kérdi nőktől: elhagyta ernyőjét kegyed?
r>Reggel a morózus eső is felébred.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Csal az idő, mi még klassz, élvezhető, meleg nyarat szeretnénk,
r>Mert pocsolya van mindenhol… nekünk ez nem kell, nem érti elménk.
r>Nyári turista kiadvány a pocsolyában. Oda elmennénk!
r>
r>(3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja.
r>Hangbillentő szél, billegő templomharangot kongatja…
r>Győzött eső, gyűrött környezetet, gyűröttre áztatja.
r>*
r>
r>(Tíz szavas duó)
r>Őszi eső a lelkeket is zavarja,
r>Befogadni, senki nem akarja.
r>*
r>Metronómszerű ütemben érkezik a széllökés,
r>Természetnek, ez a lelkiismeretes törődés?
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél.
r>Ki jóval tovább aludt, ezt láthatja, így jár, ki lassan kél…
r>Valahol papírgyűjtés van, már több újságot sodor a szél.
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
r>Ázottak már… az utca, a járdák,
r>Ázottak már… a kertekben kutyák…
r>Ázottak már… az utca, a járdák.
r>
r>Vecsés, 2020. augusztus 29. - Kustra Ferenc József – Íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
Az ősz durván lép,r>Sáros bocskorban tapos...r>Nyög a narancs-nyár.r>Trónt követel hidegen,r>Nyaralót űz ridegen.r>r>Hőmérő vacog,r>Felhő könnye megered.r>A szarvas is bőg.r>Rozsdásodik az idő,r>Nyirkos már a levegő.r>r>Vándormadarakr>Már messzire költöztek.r>Károg a határ.r>Seregélyek bandáznak,r>Érett termést dézsmálnak.r>r>Sietős az est,r>Kihűlt a langy hangulat.r>Ciriptelenség.r>Közeleg az altató,r>Lehullt lomb a takaró.