Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)r>Az őszi szél vadul kavarja vegyes színeket,r>Üzeni is, hogy a jövőre készen legyetek,r>Küldi eme üzenetét a ligetes erdőségnek,r>Meg az oda kiránduló gyerek és embertömegnek!r>r>(3 soros-zárttükrös)r>A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit rozsda mart,r>A fék kérge meg néhol olyan, mint amit hím medve kapart?r>A fakoronák olyanokká lesznek, mint amit rozsda mart.r>r>Elsárgul, megbarnul és ráncos lesz a sok lombkorona,r>Szép, de ez már nem az, amit az ember nagyon is vágyna!r>Akárhová nézünk, mindenhol csak vastagodik az avartakaró,r>Csak esnek még lefele a haldokló levelek, sikítják, hogy hahó!r>r>(Senrjú)r>Gyönyörű volt rét,r>A madárijesztővel.r>Bár nem válaszolt.r>*r>(senrjon)r>Most már rétet a hollókr>Foglalták el. Folyton éhesek!r>Lesz még rosszabb is!r>*r>r>(3 soros-zárttükrösr>Őszi szél a hűvöset hozza téli gúnyának,r>A dolmányos varjúnak ban is, mint gúny tárgyának?r>Őszi szél a hűvöset hozza téli gúnyának.r>r>Nincs már tűzijáték, nincsen lecsapó, sokágú villám,r>Nincs, amitől ijedtemben megszúrja számat a villám.r>Készül a fák ruhája is méretre, a szél szabónál,r>Idesodorja a ködöt, vak-sűrűségig meg nem áll!r>r>Levél nincs már, a hidegült napfénypászták könnyedén átbújnak a gallyak között,r>Erdő őszi színein ligetben, járdán csak taposunk sokszínű levél között!r>A hűs már olyan vadul támad, hogy burkolózunk meleg pufi dzsekibe,r>Jól el lett a nyár zavarva de, ősz sem jár különbül, mehet majd ízibe!r>r>Vecsés, 2018. szeptember 3. ? Kustra Ferenc ? íródott Alloiostrofikus versformában.r>
Enyém a születés, a szavak készlete,r>enyém a tudásom, e világ nézete.r>Lüktető rímképlet.r>Önző hittel gyűjtök, megtörténhet bármi,r>változó a ritmus, tenni és a várni.r>Szívem dala élet.r>r>Féltek és vigyázok, hisz engem is óvtak,r>nevelgetett anyám szelídnek és jónak.r>Egy gondtalan részlet.r>Rég túl vagyok rajta. Emlék, tarkabarka.r>Angyalok vigyáznak, Isten úgy akarta.r>Szívem dala élet.r>r>Enyém a lendület, a változás joga,r>enyém a mértéke, a szabadság foka.r>Nincs üres ígéret.r>Hűséget fogadok, azért, mert szeretek,r>imába foglalok családot, gyermeket.r>Szívem dala élet.r>r>Nem hiszek jóslatnak, nem hiszek átoknak,r>a hajnal vet véget rémséges álmoknak.r>Remény velem ébred.r>Enyém, ami elmúlt, de enyém a jelen,r>megbecsült minden perc, az út nem végtelen.r>Szívem dala élet.
Jó lenne már játszani Anett!r>De nem olyat, mint egy kis-liget!r>Adjuk módját nagynak,r>Párnák közt a fagynak.r>Tálalj már kis fagyit, hideget.r>r>Jó lenne játszani, de mivel,r>Mi van az ember köszvényivel?r>Térdelni és állnir>Se, hát még csúszkálni?r>Ágyban? parázás jószerivel?r>r>Jó lenne kicsit veled? Anett!r>Ketten megfognánk a lényeget.r>Mindenki ítéltet,r>Ha elhagyta véget!r>Ne illantassuk el a szépet!r>r>Vecsés, 2019. április 12. ? Kustra Ferenc ? anaforás, romantikus LIMERIK csokor.
A vers itt marad. Csak én, én múlok el...r>Mennybe vágynék, ha kapnék szárnyakat,r>de lehet, hogy maga az ördög visz el,r>ha bezárul a kéklő árnyalat.r>Álmodtam róla, hogy magával cipel.r>Úgy hitte, fázom, s jó, hogy rám akadt.r>Emlékszem, nem féltem. Az élet ilyen.r>Hamisak, igazak... hiszem, nem hiszem.r>r>Alkotott pokol... egyre nő mélysége.r>Hajszolt a bűn, ártani szenvedély.r>Hogy honnan ered...? Soha nem lesz vége...r>gonoszé e kór, egy lélek-fekély.r>Fölénnyel csábít gőgje a hűségre.r>Eladott lelkekért pazar esély...r>Cinkos lehetnék... a vonzását érzemr>lehajtott fejjel, rózsafüzér kézen.r>r>Könyörgés fakad, soha nem írt imák,r>nincs jegyzett leltár, az sem, hogy hányszorr>szakadt fel sóhajtott \'Ámen\'... csendvilág.r>Kinyílik, ha kell. Itthon a vándor!r>Családért fohászom sokszirmú virág.r>Magamért nem kell, talán majd máshol,r>ma még vagyok... a gondolat bezárul,r>\'Isten hírével\' a sötét megbámul.r>r>Adj erőt, jó Uram! Meg ne szánjanakr>sötétlelkű malasztot keresők!r>Mert erőssé tesz az is, ha bántanakr>álszent \'simák\' és méregkeverők.r>Bennem vénült el... haragom hallgatag.r>Az üres szók sehonnan eredők.r>Csakis Isten lát a lelkem tükrével.r>A vers itt marad. Csak én, én múlok el.
Voltam a keringésből kiszakadt rész,r>s váltam egésszé jussom követelve,r>jóllakottan vagy fel-felöklendezver>néha a túl mohón ízlelt életet...r>Tárulkozón nyíltak ajtók, s csapódottr>arcomba néhány... hogy higgyem, átkozottr>az én utam.r>Meggyónt bűn és bűntelenség,r>örök e furcsa párhuzam,r>ahol nincs tökéletesség...r>r>...békétlenségemért, mondd, hány imát kérsz,r>jó Uram...? Míg tudok, ember maradok,r>s fogadom, hogy hiába nem ígérek.r>Lelkem él pengeélen... sebzett, sajog,r>mégsem vérzik el, míg hozzád eljutok.r>Ahányszor sérül, annyiszor gyógyulok.
