Idő 
Értékelés 
Értékelés (Anaforás, 10 szavas duó)r>Hamarosan elkezd az ősz rozsdásos lenni,r>Színeinek kavalkádja, meg tündökölni.r>r>Hamarosan bemutatja új ruháját ősz,r>Kelleti magát, rángatózva, mint egy dizőz. r>r>(septolet)r>Színvarázsr>Csábos hatás,r>Szemnek varázs.r>r>Ősz blúza aranysárga,r>Rőtbarna a szoknyája.r>Illeg-billeg,r>Míg díszeleg? r>*r>r>(3 soros-zárttükrös)r>Ami suhan a fák között, az már az ősz szele,r>Még csak üdvözli? fákon még levelek tömege?r>Ami suhan a fák között, az már az ősz szele.r>r>(10 szavas)r>Lenge őszi szélr>Suhanva hárfázik, - zenél,r>Ágakról rebben pár levél.r>*r>r>(Bokorrímes)r>A fák tövében most még nincsen avar,r>Már vadulós szél, még csak lombot zavar.r>A szél csak erősen önkényeskedik, pedig így nem pazar,r>A létidő nem áll meg, eljön az ősz ideje is, hamar.r>r>(tükör apeva)r>Mégr>Pazar,r>Gyönyörűr>A természet.r>Jő az enyészet?r>r>Jő az enyészet?r>A természetr>Gyönyörű,r>Pazar,r>Mégr>*r>r> (Haiku)r>Fák ködbe bújtak,r>Harmatcsepp leveleken.r>Rozsdásodó szín.r>*r>Ködös reggelenr>Szürke-fátyol terítő.r>Nap, még szárítja.r>*r>Felhőszegélyekr>Csipkéi, már hidegek.r>Hűs időjárás?r>r>(sedoka)r>Ködös hajnalonr>Dermedt levél didereg.r>Eltompult fények s színek.r>r>Megfakult színek,r>Ködben eltompult a fény.r>Dermedt levél földet ér.r>r>Vecsés, 2019. szeptember 17. ? Szabadka, 2020. március 5. - Kustra Ferenc ? íródott Alloiostrofikus versformában; a 10 szavas duó ?t, a versszakokat és a haikukat én írtam. A septolet, a 10 szavas, a tükör apeva, a sedoka; Jurisin Szőke Margit munkája. A címük: Ősz blúza aranysárga
Hétköznapi pszichológia?r>r>Rozsdásan nyikorgó, olajozatlan, de nevetséges indulatok,r>Mit kísér az agyament, leragadt, végzetesen eltorzult eszmeiség...r>Ha már súlyossá torzult rögeszme, és töredezettek a tudatok,r>Akkorr>Ez már jóvátehetetlenül a lét halála, hiányos zeneiség.r>r>Torzult lélek, töredezett ész? rögeszmés, beteglélek észkanyarok.r>r>Vecsés, 2018. január 1. ? Kustra Ferenc
Dér csipkéje szürke ágon,r>dermedtség ül szabadságon.r>Rám fagy, látom, hogy lélegzem,r>zaj vagyok a téli csendben.r>Reccsen az ág, ahogy lépek,r>moccan valami... az életr>riad, rebben körülöttem...r>r>...hogy jöttem, félelem másnak,r>nyugtalanság e világnak.r>Őz bámul rám, már megszokott,r>a távolság egyre fogyott,r>bár túl közel ma sem enged.r>Figyel, rám szán néhány percet,r>fáradtan néz, elgyötörten.r>r>Fejem fölött szárnycsapások,r>szajkó jelez, hogy itt járok.r>Ricsaj támad fent a fákon,r>hárman vannak, egy kész kánon.r>Misztikus tér, leszáll a köd,r>hallom még a vadászkürtöt...r>s valahol egy puska dörren.
Előre? én sehonnan tudhatom, hátra hány évem maradt,r>Meg talán vár-e még küldetés a borús, kéklő ég alatt.r>Vajon, mesélhetek-e még én? nekem is új élet fakadt?r>r>Tegnapjaim, már mind temetett és ehetetlen...r>A mákat nézem, ezek nagy része temetetlen.r>Holnapjaim? vajúdásuk szinte lehetetlen.r>r>Világtól rejtegettem vágyam és minden féltett kincsem,r>De már látom, nagy, romos kőheggyé vált minden mögöttem.r>Váram rom, fala, szilárd alapja sincsen! Ez életem.r>r>Ahogy öregen észlelem, felém már nincs szánalom se,r>De azt is látom, hogy nincs meg a szánalom esetlege!r>r>Immár, ezüstős hajú vagyok én, én a jó öreg vándor,r>Az utam is öreg, s megöregedett előttem a jászol.r>Ez a helyzet, ezt sugárzom, járhatok én bármikor, bárhol.r>r>Nem lesz itt már csata, nem lesz itt, egyéni bajvívás,r>Aki ilyet akar, az lehet tőlem, mindenki más?r>r>Én emlékszem mindenre a régmúltból és még régebbről,r>Azokra, mik előtörnek a temetett messzeségből?r>Bajt vívni meg már minek? Csak azt is, feledékenységből?r>r>Régi múltból, még régebbről,r>Tör előre messzeségből...r>r>Kihűltem én is, mint a várban régen az élet,r>Már csak kockakövek egymáson, enyészeté lett!r>Meg közöttük már a gaz! Ami immár még, úr lett!r>r>Várromom sok-sok, mázsányi, szürke és karcos kockakő,r>Természetes emlékek zúdulnak alá? beterítő!r>Ez, nekem csak ellen-barikád, vagyok, sikoltva nyögő!r>r>Életemben volt még a váramban saját kutam,r>De ma már heveny szomjúságom a rajt-cél futam.r>r>Volt nekem is, mint másnak nehéz keresztem,r>De már az sincs, elkorhadt már és letettem...r>Ülök az árokparton, mindent feledtem...r>r>Vecsés, 2016. november 22. ? Kustra Ferenc
A tető megroskadt valaha régen,r>peregnek a szétmálló cserepek.r>Benéz az este a tátongó résen,r>hideg van már, látszik a lehelet.r>Ej, mozdulj, öreg, csinálj meleget!r>r>Eszébe jut, még van pár doboz kacat,r>mindenféle limlom, rongyos szövet.r>Meleget ad belőle néhány rakat.r>Újságok, szórólap, papírköteg,r>elég a mihaszna irattömeg.r>r>Matat a sötétben, nem ég a villany,r>valahol beázott a vezeték.r>Nincs baj, ha kiszárad, újra felvillan.r>Valahol itt van, ami kéne még...r>gyufa kell és egy gyertyaféleség.r>r>Kiégett néhol a rozsdás masina.r>Talán megvan már vagy ötven éves,r>több helyen repedt az ócska platnija,r>szökik a tűz fénye, a lidérces.r>Míg lobban a láng, addig hűséges.r>r>Táncot lejt, hol lehullott, lóg a vakolat,r>vidítja e szomorkás világot.r>Így felhőknek látni a hézagokat,r>néhol megmutat egy-egy virágot...r>Párja festette azt a világot.r>r>Nefelejcseket vakítón fehérre...r>gurult a henger a meszelt falon.r>Jó volt az illat, s jó volt élni benne.r>Most csak foltok a szürke alapon.r>Óriás árnyék ül görnyedt alakon.r>r>Már túl sok a pernye, a kutácsért nyúl,r>sámlira ül, kotor a tűztérben.r>Jó lesz ez még... míg parázslik, újra gyúl.r>Válogat a pislákoló fényben,r>sok az emlék a doboz mélyében.r>r>Csinos, kis csomag, rajta piros masni,r>hogy szerette ez a levélpapírt.r>Ilyenfélét ma már nem lehet kapni...r>Lány és egy fiú, ha örült, ha sírt.r>Egy kész regény, mit két szerelmes írt.r>r>Átsimogatja, magához öleli.r>Elment az asszony, előbb a gyerek.r>Nincsen már senki... senki nem keresi.r>Egy vén-mogorva, de árva öreg.r>Mit érő élet... nem kell senkinek.r>r>Meleg sem kell. Minek? Az ágyhoz ballag,r>fájdalmát majd álma feledteti.r>Vele sír az ágy, míg fordul a falnak,r>ki nem hűlt szeretet... Majd elviszi,r>mikor a jó Isten elengedi.
