Miért van az, hogy az emberek nem látjákr>a csillagok fényét?r>Kis tücsöknek hegedűjében rejtettr>gyermekénekét,r>miért nem hallják?r>Anya miért nem szereti úgy gyermekét,r>mint ahogy őt szerették?r>Kósza gondolataimr>nem érnek el még anyám házáig sem,r>pedig már hétfő hajnal.r>Így szeptember derekánr>örülök a kis gyógyulásnak,r>s az ezerízes éjszakának,r>panaszkodva boldog vagyok.r>Miért nem látják az ősz cifra palotáját?r>Testvér sem keresi testvérét,r>pedig az egy vérből való valóságr>jogot formálhat a mának is.r>Hisz tudatnak az legyen értelme,r>majd létnek szépsége - nézdr>a szeretet zászlót bontott!r>S a világ pedig attól szép,r>hogy mi vagyunkr>benne.
/A Cigány sorozatgyilkosságokr> áldozatainak emlékére/r>r>Dadognak a századok,r>százezernyi békejobbomat leköpték.r>Sírva kérdez a fiú, reccsen az ág.r>Régi joggal a vonó rajtam hegedül.r>Népemet bántó vicsorgó farkasokr>fehérló fia nevében bántják.r>Táltosok dobpergésébenr>évszázadok kínjai peregnek népem szemébe.r>Kiherélt farkasok győznek, s fél a népem.r>Ősi jóság helyett hóban fetrengő gonosztr>ijesztenek gyermekeink szemében.r>Sírva kérdezném a boszorkányízű hajnaltól,r>Istenem... de nem merem.r>Könnyeket mos le az Idegen a lábamról,r>sóhajtásom újra kérdez,r>vérem gyönyörű vágyat érez.r>Köszöntelek síró hegedűdön szólór>Imre nagyapám,r>köszöntelek pörgős szoknyák táncánr>Tinus nagyanyám.r>Hány ördögízű század kíséri cigány utatok?r>Imádkozom, aztalon mezei virág.r>Hány angyalt ringat még ködös pirkadat?r>Kutyák harapásai ördögöt csókolnak.r>Ha remény volt most palotát épít.r>Húsba szakadt hazugság igazul majdr>gazul szül ostorszíj igazságot.r>Lángol a ház gyermek sír anyja ölébe,r>sátánnak szaga vigyáz rájuk.r>Késhegyén ölni akaró bűn kiabál.r>Hol vagy?r>Segíts!r>Ifjúszívekben élünk.r>Ugye betakarsz, ha kérünk?
Mosolyogsz balgaságomon,r>mikor hiszem a tudás minden rejtelmeit.r>Hagyod, hogy csontkemény falakbar>ütközzön fejem.r>Szabados szárnyamat minden nap letörik.r>Húsom, vérem, esztelen elmém fél a jövőtől.r>Sugárzik a kín a jelenből.r>Remény szikráit a közöny minden napjair>álomporrá zúzzák.r>Hitnek erejét több dimenzióbanr>farkasok marják.r>S a szeretet, vágyálom lenne csupán?r>De hisz ott vannak a gyerekek, a feketén sírók,r>az öregek a beletörődők,r>s a költők, a nemzetébresztőr>téged imádó betűvetők.r>Legyél vendég nálam s népemnél,r>ülj le,r>poharamat százszor elmosomr>mielőtt inni adnék,r>tányérod nem lehet üres.r>Legyél vendég,r>feküdj,r>pihenj,r>maradj nálunk.r>Az öregnek csüng a feje sír,r>mert ne vendég legyél,r>legyél a dalban, a téged dicsőítőben,r>önmagunk erejében, az imánkbanr>s a mindennapi kenyerünkben.
Száműzetésben, töretlen hittel fájok a fényben.r>Anyám ízes mosolya hozott e világra.r>Vicsorog a szél.r>Télízű hóban s néma mélységekbenr>fürödni járok átokízű szóban.r>Susog a szél.r>Ezernyi korbácsütést viselver>SÍR AZ ÉG.r>Lelkem álmában csillagos ösvény virágos rétjeinr>fel, s alá száll.r>? Sehol egy gyűszűnyi haza... ?r>Felnőtté vált gyermekekr>elfeledett álmot kiáltanak.r>Bolyongó árvaságunkr>nem pihenhet a néma völgyben,r>nem kiálthat ránk a csend.r>A most ébredezőknek fejet hajt a föld jóslata.r>Penészes falakon, hovatartozásos létünkön,r>C betűs homlokunkon túlr>? csak ember akarok maradni.r>...r>Szívem kivett egy szabadnapot.r>A júdásképű aranytallérosokkalr>számkivetettségemr>már nem törődik.
Hallgasd meg a szív szavát, r>Figyeld meg az érzelmek tavát, r>Olykor csendes, olykor viharzik, r>De mindig szól hozzád. r>r>Figyelj, figyelj, mert tanít, r>És utat mutat. r>Egy teljes világ lakik benne, r>Isten, ember, angyal és ördög lakhelye. r>r>Ha befelé tekinteszr>Egy tükröt találsz. r>Nézz bele, r>Nézz a saját szemedbe! r>r>Ha megteszed, r>Csodára lelsz. r>Meglátod, hogy egy örök fény, r>Egy örökké izzó Nap lakik benned. r>r>.r>Budapest, 2020.03.20.