Idő 
Értékelés 
Értékelés Eljött a pillanat mit régóta vártam,r>égnek a gyertyák, minden félhomályban.r>Éreztem, hogy ott vagy egy másik dimenzióban,r>ezt ki is fejtetted a mondanivalódban,r>teljes lelkemmel megvigasztalódtam.r>Az erőd most is dominált úgy, mint régen,r>itt a földi létben, szentbeszédben.r>Éreztem, hogy ott vagy az üdvözlésben.r>Nyugtató szavaid eljutottak a térben.r>Angyalok hadai táncoltak, kik örökre hozzád láncolnak.
Tél van, kint fagyos hideg.r>Szívemben forróság, egész testem megremeg.r>Könnyes szemem, ablakomon jégvirág.r>Kitekintek, visszatekint egy zord emlékvilág.r>Apró emlék, egy érzés, mely fűti testem.r>Egy régi nap, amikor szerelembe estem.r>Egy régi nap, gyönyörű éjszaka.r>Nem volt ez más mint a nyár évszaka.r>Egy érzés, mely egy éve él bennem.r>Együtt voltunk, akkor is kettesben.r>Ajándékok között, karácsony éjjelén.r>Legszebb ajándék nekem Ő és neki én.r>Csodálatos percek, csodálatos órák.r>Vele élhettem át életem ezredfordulóját.
Bátyám Emlékére! 1977-2015r>r>r>Már nem vagy itt velem, emlékezem......r>Együtt cseperedtünk, lett pár közös titkunk.r>Hiába sírok halkan, már nem vagy velem,r>Nem fogod kezem, nem állsz mellettem,r>Mindig megérezted, ha baj van.r>S minden vigasz és ölelés,biztatásr>Amit tőled kaptam, lelkemet nyugtatta.r>Mindet elrejtettem mélyen a szivemben,r>Hogy visszaölelhessem egyszer az életben.
Ébredés után keresem a helyem,r>a szürke fátyolt kapott eget lesem,r>esőcseppek sora töri a csendet,r>megszokott illat tölti fel a teret.r>r>Nézem a fákat, a bokrot a kertben,r>hogy lesz lassan minden zöld, egyre zöldebb,r>keresek valamit, mely megértést hoz,r>tekintetem egy megtört vödörhöz vonz.r>r>Mindig is ott volt a kert szegletében,r>nem mindig van az ember figyelmében,r>hisz a napsugár átsuhan a széllel,r>csak az eső hoz borulást az égre.r>r>Úgy tűnik, félig telve van már vízzel,r>bizony, tudjuk, összejátszik a szívvel,r>minden egyes csepp egyenlő egy heggel,r>nem az elsőt kapja a mai reggel.r>r>Telnek az órák, míg haragos az ég,r>és egyre jobban mondja a magáét,r>gyorsan gyűlik védtelen, nyílt terepen,r>elkerülni nem tudja a sebeket.r>r>Egy ponton túlfeszül a víznek szintje,r>túlcsordul, akár az érzelem innen,r>könnyel együtt áztatja hát a földet,r>ez örökre fájó lesz a vödörnek.
Uram. Ha magamba nézek, látlak téged.r>Csak rád gondol szívem, vágyom érintésed.r>Vágyaimnak célja csak te vagy,r>érints meg, s hadd lássam arcodat.r>r>Uram. Csak veled teljes az életem.r>Nélküled mit sem ér, ha szárnyal is az értelem.r>Szellemem csak te benned lehet szabad,r>vezess engem, hol éltet ad szavad.r>r>Uram. Mikor anyám méhében formált szent kezed,r>már tudtam én, ki vagy, s ki adhat életet.r>De midőn, mint szikra, gyulladt bennem a tudat,r>lábam egy másik útra lépett, melyet e világ mutat.r>r>Uram. Akkor már nem ismerve téged,r>bár szemem e csodás világba nézett.r>Nem láttalak abban, mit kezed alkotott,r>a tökéletest, ki mindennek életet adott.r>r>Vakon s tudatlan, hajszolva mindent, mi élvezet, tévesztve célt,r>nézve csak, mint világtalan, ki homályban él.r>Nem látva meg csodás eged,r>melyre szivárványívedet festette két kezed.r>r>Méltatlan voltam és vagyok,r>de szellemem te holtan nem hagyod,r>Krisztusban utánam nyúlt féltőn két kezed,r>letörve rólam minden láncot, mi megkötözte szívemet.r>Ki anyám méhében még tudta, hogy ki az,r>Ki magát kicsinnyé téve, szerelmes szóval hív ma is.r>Teremtőm, Alkotóm, ki mindig igazán szeret,r>s hogy ki vagyok én, azt is tudom már.r>Megmentett gyermeked.r>r>Kaposvár, 2020. július 19.
