Idő 
Értékelés 
Értékelés Úgy jöttek bennem a nem tudomokr>Mint a metró jár, három percenkéntr>S felszálltak rá, nehéz tudomokr>S a végállomáskor leszálltam én.r>Bevártam azokat a perceketr>Míg jött a nehezebb buszjáratr>S várásom közben merengtemr>Hogy szívem vajon most hol járhat.
Súgom, üvöltömr>védd meg védtelen népem!r>Ne engedd, hogy karóval simogatni,r>saját vérbe fúlni,r>másságunk miatt lelkünkbe tiporni,r>hagyjuk el magunkat.r>r>Gyermekeid vagyunk, gyarlók, s szomorúak,r>de nem rosszabbak, mint mások.r>Engedd meg Nekünk,r>egyenlően élhessük életünk.r>A gonoszakat kik ellenünk vétettek,r>jósággal büntesd.r>Ó Uram! Cigány vagyok!r>A lábam, a kezem,r>a gondolataim, a sebemr>az örömöm cigány anyától valók.r>Cigányul szeretem gyermekeim,r>cigányul érzek, s érzem a fájdalmat,r>hogy ha adsz örömöt azt is.r>Látod? Figyelsz?r>LÉTEZEK!r>Vagyok, s vagyunk!r>Mert Te akartad így.
Ereidnek legmélyebb bugyaraibar>ott van a múlt!r>r>Kocsikerekeidnek ritmusos zajábar>lovadnak nyerítésébe önmagad vagy!r>Patkók, csengők, amit erős kezed készített,r>másoknak hoztak szerencsét.r>r>r>Az öreg fa élő testéből vájt teknőbe,r>más rakta kenyerét.r>Te nyeltél, majd elmentél,r>megtört arcodon szeretted volna érezni a fényt.r>r>r>Megtapostad a könnyeiddel áztatott földet,r>s új formákat készítettek kezeid.r>Az ablakon kilopott illat volt fizetséged,r>nincs már vályog, menned kell.r>Hívtak, te mentél, hegedűd húrjain,r>a vonó végig siratta az éjszakát.r>Azt hitted nagy voltál az asztalra tett székre ülve,r>egy tábla szalonnával siettél gyermekeidhezr>r>r>Sírd ki magad cigányember,r>majd nézz gyermeked szemébe,r>mert ott van a jövő.
Ember az, kinek örömet szerez a húsba mártottr>kés,r>bújj, bújj zöld ág zöld levelecsker>hamisan kacsintó szavakr>félbe szakadt mondatokr>Ember az, ki meggyalázza anyját s húgát,r>csöm-csöm gyűrű aranygyűrűr>beteges tett,r>mocsokkal átitatott képekr>Ember az, ki láncra verve, neked szép szavakatr>súg,r>lánc, lánc, eszterláncr>vadmadarak vijjognak, szeretők siratnakr>Ember az, ki templomot gyaláz hamis játékávalr>bújj, bújj, zöld ág, meg cifrapalotar>hiszek egyben vagy még az az egyben semr>szól a lócitromszagú öntudatr>Ember az, kinek fejszeélén barbibabák sírnakr>elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érter>Düh vezérelt gátlásosság fityma férfiatlanságr>Ember az, ki vigyorral élősködik gyermekeir>lelkénr>lóg a lába lóga, nincsen semmi dolgar>ne feledd az utolsó harangjáték tiéd leszr>nyertél jaajr>gyermeked lelke még akkor is sírni fogr>r>Fetrengsz gyöngysáros éjszakákbanr>a szépet nem látja vaksi szemedr>nem vagy erős, és nem is vagy hősr>védd meg magad magadtólr>te egyperces szerelemr>magadhoz nyúló gazemberr>Senki ürességed kelekótya létedr>barátnak semmire kellő énedr>feszeng szelíd szemünkbenr>Mondja meg valaki,r>hol azr>EMBERr>a szíveket melegítő hang,r>lábad előtt elterülő virágos rét,r>az igazságos igazr>barátsággal jóban levő barátr>S az emberséges emberr>már luxus lenne nekünk?
Szép énnekem cigánymagyarságom,r>kérdezték hol laksz? - feleltem mindenholr>Igaz nincs hazám, enyém az egész világ.r>Élek reszkető nyárfalevélbenr>izzadó tenyérbenr>bús aggodalomban.r>Hiszek a ki nem mondott szóbanr>anyám is hittr>még mindig hiszek Don Quijote kardjában,r>Dulcinea szépségében, Radnóti Miklós versébenr>...nem tudhatom.r>Te sem tudod,r>magad embernek valló kémiai massza,r>ki vagyok, miért vagyok, minek vagyok,r>merre mikor s miért indulok.r>A reménységgel meg úgy vagyok,r>hol Ő hagyott el engem,r>hol én felejtettem.r>Kartonpapír galacsinokkal gyújtottam fénytr>husánggal vertek Krisztust belémr>várták a titkotr>a nyomor éhes gyomorr>jaj, hess, hess.r>Hogy a remény, hisz meleg lett, olyan meleg,r>hogy ezrek, százezrek szívéber>új életet lehelt a sors,r>ki vicsorogva vigyorgott,r>metszőfogait láttam,r>aztán ölelt édesen, ölt mérgesen,r>zúgó harangokkal késhegyén táncolvar>megint láttam.r>Jaj mamo, jaj mamo bokháli sjom*r>apám az anyámra nézettr>Csöm, csöm, gyűrű arany gyűrűr>magyar a cigányra nézett.r>Két világ közt álltam kenyértelenül.r>Most van kenyerem, de nincs apám se anyámr>népem veszik a kerekerdő fái közt.r>Latyakos hó íze egyre csak terjed,r>beteg a leánygyermek.r>Ne félj, szólt az öreg bölcs,r>hamarosan tavasz lesz,r>s talán a cigányok tavasza is.r>Megbolondult a világ, megbomult*r>garázdálkodik rajtunkr>kolomppal díszített szeretetlenség,r>vállat veregetve ráznak le magukról cigányr>bőrbe bújt júdások.r>Tán süket vagyok? Vagy csak érteni akarokr>rühes, büdösmocskos, élősködő,r>hazug, lusta - mondják a népre s közbenr>mosolyfényképüket újra megfestik maguknak.r>Nincsen hazád meg házad sem.r>Szent Sárától sem várhatsz vigaszt, pirkadr>lámpást adott kezembe az Úr.
