Könyvekbe temetkezem. Száguldok a kék metróval. Védelmi vonalat vonnak körém a lírikus gondolatok. Nem nézek fel, nem figyelem, mi van körülöttem. Félek, hogy az üres, élőhalott tekintetek magukkal rántanak. Délibábok tarka ruhákban, üveges, szenvtelen a tekintetük. Nem nézek ki az ablakon, és a telefonom kijelezője sem segít meglátnom a tükröződésben a hasonlóságot.

Az anyák csendben jönnek a világra.r>A kevésre azt mondják, nem szeretik.r>Dzsengát építenek az elmosott edényekből.r>Vádló szavak nélkül törlik a könnyeket.r>Titokban isszák a vodkát.r>Csendben viselik a csonttörő pofonokat.r>Helyettük a nővér kiált fel.r>Miután gyermekük felnőtt, plüssmacikkal veszik körül magukat.r>Az üvegszemek vég nélkül ontják a könnyeket.r>De csak tükröt tartanak, vigaszt nem adnak.

Hetek óta függtem liánokká formálódott, kimondatlan szavaidon. r>Mire elhagyták ajkaid, elszáradtak és lezuhantam.r>Nem vagyunk mi pajkos gyermekek, r>Csupán kiszáradt múmiái szép reményeinknek.r>Szerelmem lassan eltűnik, ahogy parfümödet r>Kifújja hajamból a józanító hajnali szél.

Nekem ez a hazám!r>Itt hallják halkuló hangom,r>szavaim értik is talán.r>Itt ölelt fáradt ölébe,r>tanított igaz szóra, r>imádságra anyám.r>Ide tartozom.r>Őseim emlékeir>erre vonulnak éjszakánként.r>E tájon vágtatr>ifjúságom szilaj-vadr>csikója, rázva sörényét.r> Itt, ahol élek, e határ-peremen.r>A vihar-tépte, ár-cibáltar>gondok ösvényein.r>Itt akarom, hogy lássák hasznom,r>szolgáljon szavam, szívem.r>Ide tartozom.r>Gyökereim holtak hajábar>kapaszkodnak mélyen a földbe,r>a szülőföld fekete ragacs-rögeibe.r>Vele eggyé válik majd porladó porom, r>míg humusszá változom.r>Itt vagyok itthon.r>Közétek tartozom, r>kik még dacosan dédelgetitek r>az árva magyar szótr>a megtartás okán.r>Ez a hazám.r>A születés jogán!

Ugyan azt csinálom magammal,r>Nappal és éjjel is, szerelmem, csak szenvedek,r>Mert ezek a fájó emlékek kínoznak, és nem is hagynak engem aludni!r>r>Próbálom mással eltölteni ezt a kis időt,r>Próbálok változni, mert te nekem megnyíltál,r>Kinyitottad kék szemedet és beléd estem,r>De abba a pillanatba már le is hunytad lelkednek tükrét.r>r>Ezekben a napokba és sötét estékkéntr>Ugyan az az ember voltam, mint régen rég!r>Mindent megadnék egy rohadt percért!r>Mert hiányzik a szerelmed és annak szemei.r>r>Egyedül alszom, egyedül kellek fel már megint...r>Piás szaggal a padlóra esve keresem a megváltó füvet,r>Mellyel betéphetek, de nincs is mivel!r>Mert még kell a józan eszem, még?r>r>De kellenek azok a piszkos poharak is, amibe borok végtelene volt!r>Mintha már ez is számítana, bárcsak a szívem dobogna! r>A csodás szemeidért és a hatalmas szívedért.r>Zuhanok megint, hova?, talán a mély ivászatba!r>r>Azt hittem hogy ha verseket írok rólad,r>Azzal elmúlik minden gondolat, de csak erősebb lettél!r>Adjak fel egy olyan csatát, melyet már régr>Megnyertél és csak kínzol vele?!r>r>Mit ér már ez, a piámon és verseimen kívül?r>Nincs semmim, csak gondolatok rólad!r>Rohadt szerelem, beléd estem, beléd zuhantam!r>r>Kell egy válasz, kell egy szó, egy kis cselekedet,r>Adjam fel rövid kis életemet?! miért is? még a világnak kellek!r>De neked már nem, ezért tudok csak bánatosan inni,r>És a szerelmünkről meg örökké tudnék írni.