Idő 
Értékelés 
Értékelés Uram. Ha magamba nézek, látlak téged.r>Csak rád gondol szívem, vágyom érintésed.r>Vágyaimnak célja csak te vagy,r>érints meg, s hadd lássam arcodat.r>r>Uram. Csak veled teljes az életem.r>Nélküled mit sem ér, ha szárnyal is az értelem.r>Szellemem csak te benned lehet szabad,r>vezess engem, hol éltet ad szavad.r>r>Uram. Mikor anyám méhében formált szent kezed,r>már tudtam én, ki vagy, s ki adhat életet.r>De midőn, mint szikra, gyulladt bennem a tudat,r>lábam egy másik útra lépett, melyet e világ mutat.r>r>Uram. Akkor már nem ismerve téged,r>bár szemem e csodás világba nézett.r>Nem láttalak abban, mit kezed alkotott,r>a tökéletest, ki mindennek életet adott.r>r>Vakon s tudatlan, hajszolva mindent, mi élvezet, tévesztve célt,r>nézve csak, mint világtalan, ki homályban él.r>Nem látva meg csodás eged,r>melyre szivárványívedet festette két kezed.r>r>Méltatlan voltam és vagyok,r>de szellemem te holtan nem hagyod,r>Krisztusban utánam nyúlt féltőn két kezed,r>letörve rólam minden láncot, mi megkötözte szívemet.r>Ki anyám méhében még tudta, hogy ki az,r>Ki magát kicsinnyé téve, szerelmes szóval hív ma is.r>Teremtőm, Alkotóm, ki mindig igazán szeret,r>s hogy ki vagyok én, azt is tudom már.r>Megmentett gyermeked.r>r>Kaposvár, 2020. július 19.
Úgy jöttek bennem a nem tudomokr>Mint a metró jár, három percenkéntr>S felszálltak rá, nehéz tudomokr>S a végállomáskor leszálltam én.r>Bevártam azokat a perceketr>Míg jött a nehezebb buszjáratr>S várásom közben merengtemr>Hogy szívem vajon most hol járhat.
Súgom, üvöltömr>védd meg védtelen népem!r>Ne engedd, hogy karóval simogatni,r>saját vérbe fúlni,r>másságunk miatt lelkünkbe tiporni,r>hagyjuk el magunkat.r>r>Gyermekeid vagyunk, gyarlók, s szomorúak,r>de nem rosszabbak, mint mások.r>Engedd meg Nekünk,r>egyenlően élhessük életünk.r>A gonoszakat kik ellenünk vétettek,r>jósággal büntesd.r>Ó Uram! Cigány vagyok!r>A lábam, a kezem,r>a gondolataim, a sebemr>az örömöm cigány anyától valók.r>Cigányul szeretem gyermekeim,r>cigányul érzek, s érzem a fájdalmat,r>hogy ha adsz örömöt azt is.r>Látod? Figyelsz?r>LÉTEZEK!r>Vagyok, s vagyunk!r>Mert Te akartad így.
Ereidnek legmélyebb bugyaraibar>ott van a múlt!r>r>Kocsikerekeidnek ritmusos zajábar>lovadnak nyerítésébe önmagad vagy!r>Patkók, csengők, amit erős kezed készített,r>másoknak hoztak szerencsét.r>r>r>Az öreg fa élő testéből vájt teknőbe,r>más rakta kenyerét.r>Te nyeltél, majd elmentél,r>megtört arcodon szeretted volna érezni a fényt.r>r>r>Megtapostad a könnyeiddel áztatott földet,r>s új formákat készítettek kezeid.r>Az ablakon kilopott illat volt fizetséged,r>nincs már vályog, menned kell.r>Hívtak, te mentél, hegedűd húrjain,r>a vonó végig siratta az éjszakát.r>Azt hitted nagy voltál az asztalra tett székre ülve,r>egy tábla szalonnával siettél gyermekeidhezr>r>r>Sírd ki magad cigányember,r>majd nézz gyermeked szemébe,r>mert ott van a jövő.
Ember az, kinek örömet szerez a húsba mártottr>kés,r>bújj, bújj zöld ág zöld levelecsker>hamisan kacsintó szavakr>félbe szakadt mondatokr>Ember az, ki meggyalázza anyját s húgát,r>csöm-csöm gyűrű aranygyűrűr>beteges tett,r>mocsokkal átitatott képekr>Ember az, ki láncra verve, neked szép szavakatr>súg,r>lánc, lánc, eszterláncr>vadmadarak vijjognak, szeretők siratnakr>Ember az, ki templomot gyaláz hamis játékávalr>bújj, bújj, zöld ág, meg cifrapalotar>hiszek egyben vagy még az az egyben semr>szól a lócitromszagú öntudatr>Ember az, kinek fejszeélén barbibabák sírnakr>elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érter>Düh vezérelt gátlásosság fityma férfiatlanságr>Ember az, ki vigyorral élősködik gyermekeir>lelkénr>lóg a lába lóga, nincsen semmi dolgar>ne feledd az utolsó harangjáték tiéd leszr>nyertél jaajr>gyermeked lelke még akkor is sírni fogr>r>Fetrengsz gyöngysáros éjszakákbanr>a szépet nem látja vaksi szemedr>nem vagy erős, és nem is vagy hősr>védd meg magad magadtólr>te egyperces szerelemr>magadhoz nyúló gazemberr>Senki ürességed kelekótya létedr>barátnak semmire kellő énedr>feszeng szelíd szemünkbenr>Mondja meg valaki,r>hol azr>EMBERr>a szíveket melegítő hang,r>lábad előtt elterülő virágos rét,r>az igazságos igazr>barátsággal jóban levő barátr>S az emberséges emberr>már luxus lenne nekünk?
