Idő 
Értékelés 
Értékelés Ugyan azt csinálom magammal,r>Nappal és éjjel is, szerelmem, csak szenvedek,r>Mert ezek a fájó emlékek kínoznak, és nem is hagynak engem aludni!r>r>Próbálom mással eltölteni ezt a kis időt,r>Próbálok változni, mert te nekem megnyíltál,r>Kinyitottad kék szemedet és beléd estem,r>De abba a pillanatba már le is hunytad lelkednek tükrét.r>r>Ezekben a napokba és sötét estékkéntr>Ugyan az az ember voltam, mint régen rég!r>Mindent megadnék egy rohadt percért!r>Mert hiányzik a szerelmed és annak szemei.r>r>Egyedül alszom, egyedül kellek fel már megint...r>Piás szaggal a padlóra esve keresem a megváltó füvet,r>Mellyel betéphetek, de nincs is mivel!r>Mert még kell a józan eszem, még?r>r>De kellenek azok a piszkos poharak is, amibe borok végtelene volt!r>Mintha már ez is számítana, bárcsak a szívem dobogna! r>A csodás szemeidért és a hatalmas szívedért.r>Zuhanok megint, hova?, talán a mély ivászatba!r>r>Azt hittem hogy ha verseket írok rólad,r>Azzal elmúlik minden gondolat, de csak erősebb lettél!r>Adjak fel egy olyan csatát, melyet már régr>Megnyertél és csak kínzol vele?!r>r>Mit ér már ez, a piámon és verseimen kívül?r>Nincs semmim, csak gondolatok rólad!r>Rohadt szerelem, beléd estem, beléd zuhantam!r>r>Kell egy válasz, kell egy szó, egy kis cselekedet,r>Adjam fel rövid kis életemet?! miért is? még a világnak kellek!r>De neked már nem, ezért tudok csak bánatosan inni,r>És a szerelmünkről meg örökké tudnék írni.
Simogatja szívemet egyetlen érzés,r>Érzelmeim hevén indulatom elvész,r>Keresem tekinteted, mely kellemes és tiszta,r>Ez legyen boldogságom legnagyobb titka. r>r>Korábban kerestem, hogy hol lelem a boldogságot,r>Soha nem sejtettem, hogy megbújva lesen várhat.r>Csendesen titokba, érzéseim tápláltad,r>Elfeledtem mind rosszat, ami engem csak bánthat.r>r>Mikor átölellek lágyan, csókollak szelíden,r>Füledbe suttogom szeretlek én, kedvesem,r>Nyomasztó keserűség foszlik szerteszéjjel,r>Békés nyugalmat csak a karjaidba érzem. r>r>Ne hagyd, hogy elvesszen e varázs,r>Engedd a szívem közelebb tehozzád.r>Én leszek te, és te meg én,r>Így leszünk mi egyek, mint nap és az éj.
Mire jó a magány, ha fáj és üresr>Mire jó a vágy, ha bántasz és feledszr>Csak a falak, amik némán néznek rádr>Csak a rideg, ami megmaradt már?!r>r>Szürke a fény, bánt az ég isr>Üres lelked vágyakozik mégisr>Nem bírod a terhet, hagyd, hogy segítsekr>De néma a csend és nincs már felelet.r>r>Engedd, hogy szíved visszakapja mindaztr>Ami egykor volt és fényesebb, mint a csillagr>Ne veszítsd a reményt, mert csoda vár még rádr>Szeretve szeress, és visszaszáll majd rád!
Nem láttalak rég, kedvesem, nagyon hiányzol,r>Édes ajkad régen csókolt, olyan derűs volt,r>Gyönyörű szép szemeddel néztél énfelém,r>Rabbá tetted a szívemet, érzem mélyen én.r>r>Mindig együtt sétáltunk a boldogság felé,r>A te szíved enyém volt, s az enyém tiéd,r>Halkan súgtad fülembe, hogy boldog vagyok én,r>Nem akarok senki mást, csak te maradj enyém.r>r>A mi szerelmünk nem az érzelmek játéka,r>És nem csupán a pillanatnyi örömök vágya,r>Hanem életünk legdrágább ajándéka,r>Földi Mennyországunk varázslatos tündérálma.r>r>Fájt nekünk a búcsúzás szomorú pillanata,r>Egy évi szolgálatot kér a haza szava.r>Nem láttam mosolyod tündöklő báját,r>Nehéz könnyem hullt, és a szívem árván.r>r>De visszatérek hozzád egy októberi éjszakán,r>Újra egymást csókoljuk, drága, szép Violám.r>Gyönyörű szemeiddel majd nézel énfelém,r>Tiszta szívünk újra együtt, mint a hajnal és a fény.
Napsütéses égbolt, örökzöld fenyvesekr>Erdély földjén járunk, hol végtelen a szeretetr>Mély forrás, ami oltja lelkünk gyötrő szomjátr>Lágyan hangolja szíved minden egyes húrjátr>Hargitai fecskemadár dalol sok szép szólamotr>Az élet rögös múltjáról ezeréves dallamotr>Rókák, medvék, őzek sűrű mélybe vágynakr>A folyó csendes partján horgászok tanyáznakr>Hegyek, völgyek, dombok, természeti kincsekr>Megfáradt turul sebzett szárnya vérbenr>Népek harcán zajló viharos tengerenr>Vasszékely áll és mutatja a jellemet.
