Idő 
Értékelés 
Értékelés Mond hová lesznek verseim?r>Kérlek válaszolj.r>Talán elvesznek mint az álmaimr>mint a falevél amit a szél össze hord.r>r>Vagy el veszett mint gondolat?r>A lélek húrja úgyis elszakad,r>De ha kin néha fojtogatr>mond mért nem hallja hangomat.
Főldiekkel játszó r> Égi tűnemény, r>Istenségnek látszó r> Csalfa, vak Remény! r>Kit teremt magának r> A boldogtalan, r>S mint védangyalának, r> Bókol úntalan. r>Síma száddal mit kecsegtetsz? r> Mért nevetsz felém? r>Kétes kedvet mért csepegtetsz r> Még most is belém? r>Csak maradj magadnak! r> Biztatóm valál; r>Hittem szép szavadnak: r> Mégis megcsalál. r>r>Kertem nárcisokkal r> Végig űltetéd; r>Csörgő patakokkal r> Fáim éltetéd; r>Rám ezer virággal r> Szórtad a tavaszt r>S égi boldogsággal r> Fűszerezted azt. r>Gondolatim minden reggel, r> Mint a fürge méh, r>Repkedtek a friss meleggel r> Rózsáim felé. r>Egy híjját esmértem r> Örömimnek még: r>Lilla szívét kértem; r> S megadá az ég. r>r>Jaj, de friss rózsáim r> Elhervadtanak; r>Forrásim, zőld fáim r> Kiszáradtanak; r>Tavaszom, vígságom r> Téli búra vált; r>Régi jó világom r> Méltatlanra szállt. r>Óh! csak Lillát hagytad volna r> Csak magát nekem: r>Most panaszra nem hajolna r> Gyászos énekem. r>Karja közt a búkat r> Elfelejteném, r>S a gyöngykoszorúkat r> Nem irígyleném. r>r>Hagyj el, óh Reménység! r> Hagyj el engemet; r>Mert ez a keménység r> Úgyis eltemet. r>Érzem: e kétségbe r> Volt erőm elhágy, r>Fáradt lelkem égbe, r> Testem főldbe vágy. r>Nékem már a rét hímetlen, r> A mező kisűlt, r>A zengő liget kietlen, r> A nap éjre dűlt. r>Bájoló lágy trillák! r> Tarka képzetek! r>Kedv! Remények! Lillák! r> Isten véletek!r>r>1803
Az osztályban áll a tanár,r>soká a nyugdíjkorhatár?r>Meddig kell még itten ülnöm?r>Ezt az üzit még elküldöm.r>r>Lássuk mi van Instagramon,r>megöl a szörnyű unalom.r>Minek kell ezt megtanulnom?r>Na jó, mostmár abbahagyom.r>r>Mennyi van még ebből hátra?r>Rápillantok az órára.r>Tudom, hogy ez nem illendő,r>de vinne már el a mentő.r>r>-Sára, ez így illetlenség!r>Én meg inkább belehalnék,r>vagy rászoknék a narkóra.r>Így telik egy magyaróra.
Ennyire rossz verset írnok,r>hogy nem kell senkinek.r>Hát én nem sírokr>ha nem kell az ördög veszi meg.r>r>Nem volnék senkir>de én mégsem hiszemr>Nehéz embernek lennir>terhem nehéz, mégis magam viszem.r>r>Te elátkozott kemény világr>mond mért bántasz engemet?r>Egy ember most hozzád kiáltr>mond mért gyötröd szívemet.r>r>Álmom volt rég r>de már nem álmodok.r>Az ég már nem kékr>és most útnak indulok.r>r>r>Vándorok útjánr>örökre néma leszek.r>De a kötők fájánr>ott leszek én is veled.
Írtam két verset én,r>az egyiket tavaly a másikat idén.r>Az egyik rímelt a másik nem,r>az egyik neked tetszett a másik nekem.r>Volt ebben minden, az én életemr>volt, ami igaz és volt, ami nem.r>Volt ebben virág: liliom, és rózsar>össze volt kötve egy szép bokrétába.r>Mégsem volt elég, hogy szívedet meghódítsa.
