Idő 
Értékelés 
Értékelés November-Korponai Istvánr>r>Aranysárgává nemesültek a fák zöld leveleir>mint a sokat élt ember haja ősszé.r>Nyugat felé vadkacsák szállnak sr>a barna rőt avarban varjak,harkályokr>kutatnak lusta rovarok után.r>Milyen béke,összhang,csend van ittr>e tisztáson,a lehulló levelek védelmezőülr>takarják be a még zöld füvet,mint jó anyar>óvja a didergő gyermeket.r>Langyos még a tér a napfény halványr>ereje villan a horizonton át de elfedikr>szürkés fekete eget betöltő felhők.r>Nem elmúlás ez,nem halál,csak pihenésr>mint dolga közben megfáradt ember har>szünetet tart,majd izmait nyújtja tovább.r>Eső lesz hamarosan a tisztás kis árkair>megtelnek vízzel és sárrá rejtőzik a föld.r>A kövér avar közé vermeli magát a sünr>elrejtőznek a cseppnyi madárkákr>ki éli túl a vad telet?kit véd meg az égir>szeretet a gondoskodás?r>November lett,ilyenkor még ültethetszr>dió fát, no nem magadnak,aki majd követr>Gyermeked vagy unokád,vagy csak a szelídr>mindent ismerő emlékezet.r>Nem elmúlás ez.Nem halál.Csak pihenés!
Hallom, amit gondolsz, s hogy kiről.r>te látsz engem, s lelkem fáját, ahogy kidől.r>Feléd dől, nyílegyenesen feléd,r>pedig te vágtad ki, te vájtad ki szemét.r>r>Maga az ördög vagy, csak a parfümöd angyal,r>a pokolba kívánlak , de kérlek ránts magaddal.r>Had lássam, ahogy elégsz, s had égjek veledr>Kereslek a tűzben, miközben te a felhőket szeled.r>r>Volt, mikor a lelkem fája vígan mulatott,r>végül mindig nálad halt meg, mindig ugyanott.r>Vakul rügyeztek érted ágai, zöldelltek a levelek,r>Véletlenül már rég megszerettelek.r>r>Mindig érted nő újra, s mindig miattad hal meg,r>Nekem mindig a tűz jut, s neked mindig a felleg.r>Magadnak nem adtál időt, nekem még annyit sem.r>Lelkem fája ezért kidőlt, mert én mindent elhittem.
BÁRKI, BÁRMIKOR r>r>Nekem nem volt elrendelve semmi,r>nem tudtam kit kell gyűlölni, szeretni.r>Szellentésnyi létem törvénye is olyan,r>mint bankoknak a fedduoczhetetlen hozam.r>r>Én csak kukáztam magamban másokért,r>míg futóbolonddá tett a sok-sok érv.r>Most futkoshatok le-föl, mint a fényr>magamra zárt cellám összes szögletén.r>r>Megvallattak, hogy vérzett már a szívem.r>Erkölcs és törvényem mindenemből kitett.r>Most húzhatok minden köré falat,r>mert nem engedtem kibeszélni magam.r>r>Talán ostobán lettem, ami lettem,r>de nem azért mert másképp nem tehettem.r>Mert jól tudom, hogy lenne olyan élet,r>melyhez bárki, bármikor visszatérhet.
Szép asszonyomr>r>Szép asszonyomr>vágyom ábrándosr>szőkeségedr> hogy szeresselekr>hogy érezzemr>szíved lázas dobogásátr>az én pőre szívemenr>r>kitárt karjaidbar>fogadj be r>r>r>fogadj ber>melleid gyönyörű csodáitr>add a számba hogyr>csókoljam őket lázasanr>telhetetlenülr>fuldokolva és zihálvar>s ölelj át engemr>r>ölelj át engemr>szoríts meg forró tenyeredbenr> amígr>szőke-göndör r>rözselángjaidr>kinyílnak s fellobognakr>a te gyönyörűszépr> öledben
Várom...r>Téged várlak.r>Vágyom...r>Rád vágyom.r>Szánom az időt,r>Mit nélküled töltök.r>Sírom könnyeim,r>Mit teérted öntökr>Pohárba lassan.r>Párolog onnan,r>Mert kezemmel fűtömr>Fűti azt szerelemr>S szerelmemet te.r>Mire elpárolog az utolsó cseppje isr>Lejár az idő, mi kettőnket elszakít.r>Fűtöm hát egészen, r>Amennyire lehet,r>S lehunyt szemmelr>Mantám csak egy:r>Érted, Kedvesem,r>Érted, Szerelem.
