Alattomosan, hívatlanul érkezett.r>Féktelenül zabálta a testét nyolc hónapig.r>Csodadoktorok mérge szőke zuhatagát elvette.r>Anyám haján és emlékeken lépkedek, r>felsérti talpam ez az új szőnyeg.r>A porszívó és önámítás enyhíti a kínokat.r>Rózsaszín lakk a körmén utolsó méltósága.r>Félrenéz, mikor pelenkáját cserélem.r>Szövöm a szót, nem öklendezem.r>A kínai piacos olcsó paróka elkíséri végső útjára.r>Némán ment el. Egy székben ülve.r>Napszemüvege sem csúszott le.r>Ennyi egy ember, négy és fél kilónyi zöld biourna.

Szél cibálja a redőnyöket,r>hó helyett vízcseppek csillognak az ablakon.r>A rohanásban eddig elmaradt az elcsendesülés.r>Porcelánok fölött imára kulcsolódnak a kezek,r>a sokból egy lesz, túl a vérségen, egy család.r>Fényfüzér csillog a szívek körül,r>szabadságra ment a kötelesség.r>Eltelítenek az illatok és a mosolyok,r>megfürdöm bennük, tisztára mosnak.

Lakik erre egy Napsugárfiú.r>Amikor először találkoztam vele, csaknem elgázoltuk.r>Nem nézett se jobbra, se balra, csak örült.r>Örült a fáknak, a napfénynek, a hőségnek, a kék égnek.r>Mi pedig találgattuk, hogy mit szívhatott.r>Napsugárfiú sudár, vékony, borzas szőke haja az elemek játékszere.r>Ujjaival dallamokat zongorázik a levegőben.r>Mosolyogva dobja ki az elhagyott szemetet.r>Dr. House betegséget keresne rajta, mert a boldogság manapság kórság.r>Mégis, talán közülünk egyedül ő egészséges.

Az álom zavaros, zöld tó. Taszít.r>Ujjaim között kesernyés füst kígyózikr>az égig érő fák felé.r>Pestről nem látni a bölcs hegy körér>gyülemlő, fekete felhőhadat,r>amiből telt idomú Luna,r>öreg barátnőm,r>dölyfösen lép ki.r>Megfürdet, betakarr>az éj ezüstös, kék levével.r>A cigaretta lassan ég,r>akár ez a perc,r>nem siet sehová,r>csend dorombol a Hargita lábánál,r>jóllaktak az éhes farkasok.

Könyvekbe temetkezem. Száguldok a kék metróval. Védelmi vonalat vonnak körém a lírikus gondolatok. Nem nézek fel, nem figyelem, mi van körülöttem. Félek, hogy az üres, élőhalott tekintetek magukkal rántanak. Délibábok tarka ruhákban, üveges, szenvtelen a tekintetük. Nem nézek ki az ablakon, és a telefonom kijelezője sem segít meglátnom a tükröződésben a hasonlóságot.