Idő 
Értékelés 
Értékelés Jó, hogy itt vagy mellettemr>ez megnyugtat engem.r>Ha rossz kedvem van te velem vagyr>nyugtatol és simogatsz.r>Akkor vagyok boldog én,r>ha nevetni látlak én.r>Jó kedved van nevetel,r>s közben vicceket mesélsz el.r>Köszönöm, hogy életet adtál nekem,r>Amíg élek nem feledem sohasem.r>Szeretlek, hisz itt élsz az én szívemben,r>hisz te játszol főszerepet az életemben.r>Téged nem bánthat senki és semmi,r>mert abba bele tudnék halni.r>Hálát adok istennek, r>hogy felneveltél engemet.r>Ezzel zárom versemetr>Ne félj, itt vagyok melletted,r>védelmezlek, ápolgatlak,r>s bármi rossztól meg is óvlak.r>Hisz neked köszönhetem az életet,r>a sok-sok boldog perceket.r>Hisz néked köszönhetem, hogy ember lettem,r>törődésben, szeretetben volt sok részem.r>Mert te megtanítottad nekem,r>hogy tisztelettudónak kell lennem,r>s, hogy őszintén nézek fel mindenkire,r>s ne tegyek kivételt, s megjegyzést senkire.r>S, hogy fogadjak el minden embert, r>segédkezzek, ahogy lehet,r>hogy büszkén léphessek majd előre,r>s hogy bűn, erőszak sosem jött kezemre.r>Mert ezt tanultam tőled anya, r>erre más is büszke volna.r>S én bátran kiabálom a világba,r>hogy anya csak egy van, de nem hiába.
Őrjöngj!r>r>Őrjöngj ez csak az éned,r>vágyad tombol s tehetetlenséged.r>Tüzében izzó vulkánként rejlik ereje,r>lángját a víz sem oltaná el sosem.r>Őrjöngj, mert van miért,r>kialvatlan parazsam volt tiéd.r>Nem erőlködöm, ha volt is erőm elfogyott,r>nem hagyott utánad fájó múltat, sok romot.r>Őrjöngj, mert hajunk ősz s kezünk remeg, r>kacagva hullajtunk fájó könnyeket.r>Hibás volt múltunk, a jelen már nem mereng,r>tehetetlen jelened nem bólint már igent.r>r>r>Szilágyi Irén saját verse
Valahol itt a rengetegbenr>a Naszály tölgy fái között.r>Lépted hallom az őszi csendber>ősi sebből friss könnypatak fakad.r>A bíbor színű alkonyatbanr>a szél dér virágját szórja.r>Valahogy régi tűznek fénye lobbanr>mintha bennem égne már a lángja.r>Valahogy az élő vágyak útjánr>ma még találkozom veled.r>Pedig az őszi erdő sárga lombjánr>ezüstös dér nevet.r>De mit mondhat egy gyáva emberr>ha a félelem ösvényén halad.r>Ki szólni hozzád régen nem merr>hisz gazul magadra hagytalak.r>Itt az omladozó lombok alattr>újra bocsánatod kérem.r>Lelkem szárnyán sóhaj fakadr>kérlek bocsáss meg nékem.
Szürparanokromenoi-Korponai Istvánr>r>Édes hársillat úszik lebbenr>a légben ősi utak titkok őrzőir>Simogass mint az angyalok szárnyar>s nagy busa gonosz fejem lehajtom.r> *r>Valaki mindig hiányzik bénultr>szívünknek az édes pillanatból,r>hogy az élet,lelketlen,rongy,hazugr>nótája,megszentelt ima,ima maradjon.r> *r>Istenek ők,gyermek ember Istenekr>remegő szemű hajósok a végtelen tengereken.r>Nincsen e világon számukra áldás,semmi.r>Sorsok,véres harcos sorsok az övékr>Árulás ,veszteség koszorúi,babérjuk.r> *r>Hogy kik voltak ők? Oh Máriám!r>Tavasznak nyitói tört oltárok közöttr>A Magyar mezők romlatlan gyermekeir>Vizek szentelői kiszáradt medrekben.r> *r>Valakik mindig hiányoznak az édesr>pillanatokból,hogy Teremtő Istenünkr>az itt hagyottakat fájdalmuktólr>megőrülten az életért szeresse.
Ennyi marad-Korponai Istvánr>r>Egy ágy,egy pohárr>egy kitaposott papucsr>viseletes,fakult pantalló.r>Megalvadt álmok,reményekr>a szürke fal repedéseiben.r>Fecnik,eltépett lapok,r>Félbehagyott kéziratr>Nikotintól sárga Ingujjr>Eldőlt,borosüvegekr>Egy szobor,egy emléklapr>Könyvek szanasz?ttr>Áprily az ágy alatt.r>Itt hagyott lépések zaja,r>Megkövült tekintet vonalar>Sóhaj, a volt időnek tanúja.r>Az éjjel csendbenr>elszenderedett,árva lettr>a magány és a kín.r>Faág lábujján,az ennyi voltr>s ennyi maradt felíratr>r>Időbe olvad egy életr>a bejárt úton por enyészet.r>De az utolsó szívdobbanás erejétőlr>megrepedt a nap gyémánt korongja.
