Idő 
Értékelés 
Értékelés Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan,
r>Köröskörül is rézszínűvé vált a világ, tartósan...
r>Antikolt, réz színű felhők csak támadnak alacsonyan.
r>
r>Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába,
r>Elhúzom a függönyt, bámulok a vakvilágba….
r>Ma már nem megyünk sehová, lóg az eső lába.
r>
r>Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék,
r>Fönt biztos a kétkezi munkások, cseppeket összeszögelték…
r>Hirtelen kidől a dézsa, zuhog, mintha direkte öntenék.
r>
r>Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik,
r>Még így nyárnak végén, bízvást bízok benne, hogy meg nem fázik…
r>Az istállótetőnk is beázik, éppen a lovam ázik.
r>
r>Most érkezik meg a bejárónő, hallom a kulcs nyikordul a zárba,
r>Az e havi fizetése felét, spórolásként, ledolgozza máma?
r>Most érkezik meg a bejárónő, hallom a kulcs nyikordul a zárba.
r>
r>Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak,
r>Nekünk, ennek vége... Takarítónők söprűvel majd, ha elsuhantak?
r>Eddig e nagy esőben is vad és szerelmes gondolatok uraltak.
r>
r>Vecsés, 2020. január 29. – Kustra Ferenc – íródott 3 soros-zárttükrös –ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód konklúziója.
r>
Rácsodálkozás az őszi természetre…
r>
r>Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan,
r>Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan!
r>Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan…
r>
r>Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna,
r>Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna…
r>Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna.
r>
r>Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj?
r>Ha, nekünk majd eső kell, ez az utad felújul?
r>Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj?
r>
r>Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató,
r>Úgy tűnik a következő ménes, már tán' havat hozó…
r>Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató.
r>
r>Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú,
r>Amikor tél hidege ellen, hó kellene... akkor is szűkmarkú…
r>Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú.
r>
r>Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin,
r>Nem fogom a felhőket látni, isten veletek feleim...
r>Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin.
r>
r>Az esti sötétség, maga a végtelen,
r>Égen kóricál tekintetem… féktelen...
r>Az esti sötétség, maga a végtelen.
r>
r>Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc – írva, 3 soros-zárttükrös –ben. Ezt úgy kell olvasni, hogy először az első két sort egyben, majd külön a 2. és a 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló lényege!
r>
Ma negyedszázados az Edina,
r>Holnap már oviba megy a lánya.
r>Elköltözött, éli az életét,
r>Mikivel tapossa... élet vízét…
r>
r>Tanul, keresi az életútját,
r>És közben neveli, növő lányát.
r>Soká élj és légy boldog egészen,
r>Életutadon, Isten segítsen.
r>
r>Az én Istenem éltesen!
r>
r>Vecsés, 2001. szeptember 2. – Kustra Ferenc József- írtam: a nagyobb lányom születésnapjára… Önéletrajzi írás.
r>
Vaddisznó szeme
r>Hajnal fényét tükrözi.
r>Hideg pocsolyák.
r>*
r>Derűs a reggel,
r>Vaddisznók már turkálnak.
r>Terített asztal.
r>*
r>Izzasztó meleg,
r>Rátelepszik a tájra.
r>Disznó dagonya…
r>*
r>Liget, ritkás fák
r>Gyűjtőhelye… fű, zöldebb!
r>Vaddisznó pihen.
r>*
r>Mint zúgó tenger
r>A nagy vaddisznókonda.
r>Éles agyarak.
r>
r>***
r>
r>Levendulának
r>Illata, hegyoldalban…
r>Kóbor kutyák is.
r>*
r>Fűzfa árnyában
r>Kóbor kutya pihenget.
r>Kinek, mi sorsa…
r>*
r>Kutyák süttetik
r>Hasukat, nekik ez jó.
r>Felhőtlen, kék ég.
r>*
r>A nappali szél,
r>Meleg esőcseppet hord.
r>Kutya elázik.
r>*
r>Rettegő kutya
r>Vihar elől… házában.
r>Csendes nyüszítés.
r>
r>Vecsés, 2018. július 3. –Kustra Ferenc József- 2 haiku csokor… írtam: Baso féle eredeti stílusban.
r>Pályázati anyagnak készült.
r>
A varjú együtt repül a többivel az égen
r>És eltűnik a feketék szürke tömegében.
r>Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
r>De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
r>
r>A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
r>Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
r>Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
r>De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
r>
r>A varjú magasan is jár és messzire ellát,
r>De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
r>Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
r>Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
r>
r>A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
r>Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
r>Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
r>És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
r>
r>Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
r>
