Idő 
Értékelés 
Értékelés A varjú együtt repül a többivel az égen
r>És eltűnik a feketék szürke tömegében.
r>Csőre tollas, szárnya pont olyan, mint a többié,
r>De, lelke nagy lehetne, de, nem kell, így senkié.
r>
r>A varjú tud repülni, széthasítja az eget,
r>Ha megtehetné… ha lehetne… sajna nem lehet.
r>Van jó nagy, két szárnya, rajta sok toll, töretlenek,
r>De az ég országútjai, jaj (!) egyenetlenek.
r>
r>A varjú magasan is jár és messzire ellát,
r>De nincs miért, mert nincsen, kit a látvánnyal ellát.
r>Senkit nem érdekel egy varjú a nagy tömegből,
r>Örüljön, hogy előbukkanhat a légörvényből.
r>
r>A varjú lenéz és mit lát… kietlen pusztaság,
r>Belekárog a világba, ez kiábrándultság.
r>Erőlködik, szárnyal tovább, a végtelent nézi
r>És tudja, mint egy tömegvarjú, majd karón végzi.
r>
r>Vecsés, 2001. december 16. - Kustra Ferenc József – anaforában íródott
r>
A házak között a nap bágyadt sugarai,
r>Már csak annyi fényt adnak, mint az éj fáklyái.
r>Nemsokára sápadtan világít a holdfény
r>És leszáll az éjszaka. Sűrű, sötét, kemény.
r>
r>Az éjszaka világa a bűnözőké,
r>Vagy tán'-talán inkább a szerelmeseké?
r>Másképp látszik a világ konok sötétben,
r>Ekkor minden elvész egy nagy végtelenben.
r>
r>Éles szemű ember lát vaksötétet,
r>Pupillája tágul, befogad fényet.
r>Éjjel is van fény, csak meg kell azt látni,
r>Eljön a reggel, de ki kell azt várni.
r>
r>Vecsés, 2001. október 8. – Kustra Ferenc József
r>
Nincsen senkim, csak árva vagyok.
r>Kérdezik miért? Csak makogok.
r>Van válasz, de az igen hosszú,
r>Életem ragyavert, nagy múltú.
r>
r>Értelmes, mit mondok? Hebegek?
r>Közben magamtól öklendezek.
r>Talán ma van holnap tegnapja,
r>És elúszik… élet tutaja.
r>
r>Budapest, 2000. július 13. – Kustra Ferenc József
r>
Ha én szatrapa lennék,
r>Tán’ falanxot vezetnék.
r>De szatrapa nem vagyok,
r>Falanxozni nem fogok.
r>
r>Hellopolis van, de nem nekem,
r>Erről vágyakozik a lelkem.
r>A vágy kategória minek?
r>Nem tény, nem ad csak a léleknek.
r>
r>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
r>
Az éjféli holdfény, mint kóbor kedves a tájon,
r>Sétálgat, de itt hagy, elhagy, eltávozik fájón.
r>Borús, sötét éjjelen én már semmit sem látok,
r>Keresek, kutatok, tapogatok, botorkálok.
r>
r>Elmennék, de hova?
r>Éjnek nincs világa,
r>Holdfény is hiába…
r>
r>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
r>
