Idő 
Értékelés 
Értékelés Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte,
r>Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre…
r>Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje…
r>
r>Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon,
r>Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon
r>Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt,
r>Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt?
r>Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt.
r>
r>(Septolet)
r>Hajnal burokban
r>Éled, azonban
r>Felébred életburokban.
r>
r>Egyenes út
r>Mára kihalt!
r>Peng a csend,
r>Esend?
r>
r>(HIAQ)
r>Hajnalban nyomorog
r>Lelkem: éjjel volt gyötrelem.
r>Szép nap sárga hajnal!
r>
r>(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
r>Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok,
r>Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok.
r>Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok,
r>Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok!
r>
r>(Senrjú)
r>Gyönyörködök én
r>Mai szépséges napban.
r>Nap-sárgult világ.
r>
r>(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes)
r>Finoman sárga a fény, sem felhő, de, még köd nincsen,
r>Finoman sárga a fény, köd- takarta felhő nincsen.
r>Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen!
r>
r>Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott.
r>
Jöttem, hogy locsolkodjak tenálad én,
r>Tudom, várod, nálad vagyok fenomén.
r>Kerestem a legjobb Krasznaja Moszkovszkaját
r>De vasárnap van, zárva találtam a boltját.
r>Így kérlek, adj kamatmentesen egy nagy üveg szódát,
r>Ha elszaladsz, majd húzol magad után a vízcsóvát.
r>
r>Vecsés, 2016. március 26. - Kustra Ferenc József
r>
Csilingelő a hajnal húsvét hétfőn,
r>Nyuszika a tojásait eldugta!
r>Rosszul jár, aki felkel, de már későn,
r>Addigra nyuszika talán elfutna…
r>
r>Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz
r>A locsolók tömegesen megjönnek,
r>Odamennek nyuszika kosarához,
r>Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek.
r>
r>Nyuszika örül és még puszit is kér,
r>Meg ragaszkodik a locsoláshoz is!
r>Lesz is ebből zsivaj, sok a gavallér.
r>Évente egyszer van húsvét... reális.
r>
r>Nyuszika, ha már megsimogattalak,
r>Puszit kaptál, hol van a piros tojás?
r>Vedd elő, én parlagon nem hagytalak,
r>Tudod… nem ingyé volt a barátkozás!
r>
r>Nos, ha már így minden megvolt, akkor kérdem én,
r>Lehet locsolni? Szilaj vagyok már, mint egy mén…
r>
r>Vecsés, 2016. február 1. – Kustra Ferenc József
r>
Zöld erdőben jártam,
r>Vadnyulakat láttam.
r>
r>Útközben eláztatott a friss eső,
r>De most a locsolómat veszem elő!
r>Fogok-e itt sikert aratni?
r>Szabad-e itt nekem locsolni?
r>
r>Vecsés, 2014. augusztus 13. – Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Esdünk hozzád Te ravasz tavasz,
r>Reméljük, a húsvét nem havaz…
r>Esdünk hozzád Te ravasz tavasz.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Dolgunk lesz az örök békehirdetés,
r>Meg az, hogy nem legyen sok-sok szenvedés…
r>Itt a tavasz meg ideje, pihenés.
r>
r>Ja! És nem kívánjuk, legyen rossz az idő húsvétkor,
r>Mert meg is testesül a női nem locsolásakor!
r>Bekopogunk, és ha beengednek, ha nem,
r>Bemegyünk locsolkodni és nincs szemben nem!
r>Kapunk majd két fél páleszt,
r>Meg több kávét, mi éleszt…
r>Juj! Hát előbb akkor mi, meglocsoljuk az arra illetékeseket,
r>Lepermetezünk finom illatokkal… a nőket! Mert szeretjük őket.
r>
r>(10 szavas)
r>Az esdésünket kimondjuk térdre hullva,
r>Könyörgünk magunkban, szinte végül lapulva…
r>
r>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös)
r>Én remélem, lesz a vendégvárásokon sok jó sonka, sütemény,
r>Én remélem, hogy lesz a vég nélküli esdéseken sok lelemény…
r>Én remélem, lesz a vendégvárásokon sok jó sonka, sütemény.
r>
r>Vecsés, 2021. március 15. – Kustra Ferenc József - Íródott Alloiostrofikus versformában.
r>
