itt van végre a farsang ideje,r>na, emberek, csapjunk bele,r>kisült már az ízes fánk fele,r>lekvárral lett a szánk tele,r>r>maszkunk alatt mosoly fakad,r>forgatagban legény matat,r>tálakon ott a sok hurka,r>mellette vigyorog a Gyurka,r>r>gömbölyded hasa tele,r>lekváros az orra hegye,r>álarcát is levette a beste,r>hogy ő legyen a bál hercege.
Kandallómban nálam nem látszik égő fa máma,r>Mert nyugdíjból nem telik ? a drága- tűzifára.r>Helyette meggyújtok egy kis mécsest, dil-dől a pici lángja,r>És árnyakat játszik a falra, finomabban, mint hasábfa?r>r>Nyugdíjasként fölvettem egy csomó régi rongyot,r>Majd mécsesnek verset írtam, kezem majd lefagyott!r>Nálam az asztalon régiség-réz tolltartó van,r>Toll már kevésbé, így a mécses ? égni - benne van. r>r>(3 soros-zárttükrös)r>Ki tudja, életből mennyim van hátra, tíz perc vagy húsz év,r>Bármin konkrétban gondolkozni, nincsen megfelelő érv! r>Ki tudja, életből mennyim van hátra, tíz perc vagy húsz év.r>*r>r>(Septolet)r>Micsoda fények,r>Földöntúli lények!r>Falon henyélnek?r>r>Körforgásos,r>Táncmozgásos,r>Szenvedély kiélés!r>Néző lelkében szépre festés? r>*r>r>(Senrjú, fél haiku láncban vagy másképp anaforásban)r>Mit látok? nézem!r>Én most beleképzelek?r>Árnyék-szenvedély.r>*r>Mit látok? nézem!r>Szép, de jaj! Fázik kezem?r>Szép, hideg árnyak.r>*r>Mit látok? nézem!r>Rongyok, melegtelenek!r>Kandalló üres.r>*r>r>(3 soros-zárttükrös)r>Mécsesem lassan leég, elfogy a kanóc,r>Kandallótűz meg nem is volt? lét, martalóc?r>Mécsesem lassan leég, elfogy a kanóc.r>*r>r>(Tükör bapeva)r>Milyenr>Szegényen,r>Magányosanr>Élni, létezni??r>Tudjátok emberek?r>Egyedül, bezárkózvar>Pislákoló mécses mellett,r>Könnyes szemmel írja verseit.r>Versbe önti örömét, bánatát?r>A költő élete sosem volt könnyű.r>r>A költő élete sosem volt könnyű.r>Versbe önti örömét bánatát?r>Könnyes szemmel írja verseit,r>Pislákoló mécses mellett,r>Egyedül, bezárkózva.r>Tudjátok emberek,r>Élni, létezni,r>Magányosan,r>Szegényen,r>Milyen?r>r>Vecsés, 2019. december 3. ? Szabadka, 2021. január 6. - Kustra Ferenc, az első részt én írtam, a tükör bapevát, szerző-, és poéta társam: Jurisin Szőke Margit! Címe: A költő élete.r>
Gondolatsor… romantikában?
r>
r>(LIMERIK csokor)
r>Kémeim jelentették Gittus!
r>Új pasid van? Ezt mondta manus…
r>Én meg csak emlékszek.
r>Hogyan öleltelek.
r>Pedig pár évig jó volt Gittus.
r>
r>Szálkás padra emlékszel Gitti?
r>Tudtad? Harisnyán szemet szedi?
r>Emlék: öleltelek.
r>Múlik! Szerettelek.
r>Elhagytál indok nélkül Gitti!
r>
r>Te csak ámítottál, ó Gitka!
r>Ölelés volt élet záloga…
r>Nincs ölelés immár,
r>Rövidül lét így már!
r>Egyszer csak elhagytál, ó Gitka!
r>*
r>
r>(Anaforás, középrímes, bokorrímes.)
r>Mint magyar hittem… és nagyon hiszek a hazánkban,
r>Mint férfi hittem… veled, a lélek mámorában.
r>Mint elhagyott, hittem… hiszek lélek szánalmában.
r>*
r>
r>(Anaforás, senrjon csokor)
r>Szeretet, ha volt is… múlt!
r>Sárba tapostál, csak… elhagytál.
r>Indok… csak mese.
r>*
r>Szeretet jön-megy, mint busz?
r>Sárba tapostál és leléptél.
r>Még rám se néztél.
r>*
r>Szeretet az, mit kidobsz?
r>Sárba tapostál, messze mentél.
r>Nem is köszöntél.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Kedvesem,
r>Egyetlenem,
r>Volt szerelmem!
r>
r>Hiába minden,
r>Más kincsem nincsen!
r>Javíthatatlan létem,
r>Nem érti értelmem.
r>*
r>
r>Voltam szálkás padunkon merengeni,
r>Kérdezte is: mé’ nem kell szemet szedni?
r>Elzokogtam neki, nincs már miből, mit: szem- felszedni.
r>Visszakérdezett: megtette, hogy… szó-nélkül elmenni?
r>Megsimogattam ezt a kedves padot,
r>De a kezembe szúrt egy szálkát, nagyot…
r>
r>(Senrjon)
r>Életemben űr tátong,
r>Szálka is beletört húsomba.
r>Miért nincs Gitkám?
r>*
r>Régen hallottam róla,
r>Tán’ mentetek, messzi nászútra?
r>Műtötték kezem.
r>*
r>Pad sírt… földarabolják!
r>Helyette, betonpad… ligetbe…
r>Mindenhol győz rossz!
r>*
r>Gitka sajnálom, hogy így
r>Ért véget szerelmünk, miattad.
r>Legyetek boldog…
r>*
r>Tegnap voltam kispadnál,
r>Jobb lesz… elmegyek jó messzire.
r>Vissza se nézek…
r>
r>Vecsés, 2021. január 1. – Kustra Ferenc
r>
Vágyakozás; versben, apevában, haikuban…r>r>Negyvenkettő, június tizenegyedike óta itt vagyunk,r>Akkor érkezett ide, talán elsőként, éppen a mi rajunk!r>*r>Csakr>Messzir>Távolbólr>Vagy Te velem!r>De, szívem Tied!r>*r>Ittr>Van mégr>Illatod,r>Rám ölelted!r>Vágylak, de nagyon!r>*r>Juj, de szeretnélek szeretni,r>Könnyes szemeidet csókolni!r>Jó lenne, ha nem hullajtanád a könnyeidetr>Én így nem áztatnád el szépséges fuszeklidet…r>r>Már, hónapok óta csak lőnek ránk,r>Nem számít, hogy otthon vár a babánk!r>r>Itt az élet, roppantul kemény,r>Itt nem ismerik, mi az erény!r>Itt nincsen más, csak pokol-fény…r>r>Itt olyan nem létezik, hogy otthoni lényed…r>De telik a képzeletbeli vér-edényed…r>Egyre fáj a léted, mint, fájó kelevényed…r>r>Hiányom van a szépséges mosolyodban,r>Nagyon vágynék bele az ölelő karodbanr>Ellenni, esti szélcsendes pirkadatban…r>r>Itt sokszor indul a roham, táltos dobpergésre,r>Orosz táltos dob, a katyusájuk tüzelése.r>Nálunk meg sorban szakadnak meg élte… mi végre?r>r>Jaj, egészen közel jó, nagy akna robbant,r>Majdnem oly’ közel, hogy a fejemen koppant.r>A szomszéd szakasz bunkerét, telibe találta,r>Az otthoniaknak már nem teljesül a vágya….r>r>Ez a környék, bíz’ a holtak vidéke,r>Imához, folyton csak leesni térdre?r>Keresnék én valami mosolyt,r>De, nincs! Legalább egy félmosolyt!r>r>Itt az egyetlen emberi, a pára, mit kilehelek,r>Amíg lehelek, addig élek és magamban ölellek.r>r>Félek a megfagyástól,r>Félek egy robbanástól,r>Félek a saját, kihűlőben lévő porcikámtól,r>Félek a ködtől, jégtől, a hótól, az elmúlástól,r>*r>Emlékszem, még rád,r>Illatod, még orromban.r>Lőporfüst szaga.r>*r>Mosolyod, veszettr>Emlék, Felidézni, hogy?r>Sebesült arcok.r>*r>Hóember van itt!r>Katonák építették.r>Halál, erre járt.r>*r>Már,r>Nagyonr>Vágyok énr>Hozzád, haza.r>Úgy ölelnélek.r>*r>Mosolyod újrar>Tanulnám rögvest, legott!r>Ölelő karok.r>*r>Közös fényképünkr>Már, gyűrött, töredezett!r>Nekem, drága kincs!r>*r>Üvöltenék énr>Feléd, de Te nem hallod;r>Névtelen vagyok?r>*r>Itt a Don-kanyarban, nincsenek saját tettek a történések útján,r>Ülhetek én a hóban hajnalig, de mi lesz velem megfagyás után?r>r>Jaj! Ez egy nagyméretű akna volt,r>A szomszéd bunkerben taroltr>És immár egy, közeli barátommal kevesebb van velem,r>Az emléked nagyon előjött, sőt, részletesen, azt ölelem.r>r>Jézusom, riadó vanr>A közelben halál van.r>Orosz támadás van!r>r>Gyorsan mennem kell, ordít az őrmester,r>Majd folytatom folytonos szeretettel…r>r>Vecsés, 2017. április 12. Kustra Ferenc - a Don-kanyarban 1943. január 12.-n indult meg a végzetes -orosz- ellentámadás.
A tél mozdulatlan, fagyos,
r>Tavasz, bizsergős, csiklandós,
r>Nyár, rekkenő, sikamlós,
r>Az ősz meg esős, borongós.
r>
r>Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc
r>