Idő 
Értékelés 
Értékelés Az élet egy mocskos,”ádáz barát”
r>Mint az ördög, csak mutatja farát.
r>Számítani rá nem igen lehet,
r>Csak néhány ember, kit megihletett.
r>
r>Az „ádáz barát” a karmánk szerint jár el,
r>És ez, amit az ember nehezen visel.
r>Karmánknak élünk születésünk óta,
r>Lehet, hogy régről… ki tudja mi óta?
r>
r>Születésünk helye, környezetünk,
r>Mi tetszik vagy sem, úgyis hat bennünk.
r>„Ádáz barát” alakítja életünk,
r>Meghatározza, hogy majd mivé leszünk.
r>
r>Vecsés, 2012. május 5. – Kustra Ferenc
r>
Makulátlanul szűz-fehér a táj, olyan elkápráztató…
r>De a vakítóan fehér hó, akár vakságot okozó!
r>Majd, az öklömnyi hókristályok pilinckáznak a földre,
r>És ott fehér-bársony takaróként néznek fel, az égre…
r>*
r>A zúgó hideg
r>Köpeny alatt, csak durmol
r>Alvásra sarkall.
r>*
r>Nyári ruhában,
r>Papírtalpú bakancsban…
r>Számkivetettek.
r>*
r>Bunkerban ülünk, odakint fúj, tombol sőt, dühöng a szél
r>Meg ehhez a lőporfüsttel betakart háború zenél...
r>Vinnyogva, őrjöngve dúl, szél odakint,
r>Naponta hallunk hazugságot… megint.
r>Lettünk itt, ölő, fegyveres katonák…
r>Lelkünkből kivesztek a szép muzsikák…
r>
r>A halál, itt mindennap csak, egy véletlen baleset,
r>Jött az akna és valaki meg fejjel nekiesett.
r>
r>Itt folytonos a szélvihar, hóesés, a hulló pelyhek,
r>Zúgnak és alászállnak, tán' mint kristályhullás, peregnek.
r>Naponta ömlik a könnyfolyam, mint, hulló zápor.
r>A fújó szél meg garázda, és mint vad ló táncol.
r>Ha felhőtlen, akkor a kék égen nap szikrázón lángol,
r>Itt lent gyönyörködünk, de a hideg nekünk, vitustáncol.
r>*
r>Negyvenegy fokban
r>Fegyvert markolni véglet.
r>Összeszűkölt cső!
r>*
r>Nincs inni víz sem…
r>Hó evés… ősembernél…
r>Gránát, kézbe fagy.
r>*
r>Itt hidegben is
r>Fergeteges hóvihar.
r>Lovak pusztulnak.
r>*
r>Ilyen hidegben
r>Még a lélek is befagy.
r>Csontzúzó hideg.
r>*
r>Ima semmiért,
r>Lövészgödörben, térden.
r>Térd, majd’ odafagy.
r>*
r>Kihűlt lábbakkal
r>Még, harcolni sem lehet.
r>Tehetetlenség.
r>*
r>Itt a magány csendes, mint a néma, nedves köd.
r>Fagyban is kézzel simít, magunkkal összeköt!
r>Fázósan didergő lelkeket folyvást csak, ölel,
r>Szerető társ kéne, aki vigasztalna... öllel.
r>Reszkető lelkek vágyakat hintenek a messzeségbe,
r>De viszont szeretet, senkinek nem csordul a szívébe.
r>A magány, elfagyott és durván simító keze,
r>Itt csak, a halálról szól… lehet, hogy már elmenne…
r>
r>Sóhaj is hideg, hidegben látszik a pára,
r>A parancsnok megint csak kirendelte mára!
r>A reggelünk, ma is ködös volt, semmit nem lehet látni,
r>De ettől a tábornoktól, semmi más nem lehet várni.
r>
r>Reggeli ködben
r>Úgy röpködtek az aknák.
r>Hó fátyol, borít.
r>*
r>Jégen fénylett is
r>A szibériai fagy!
r>Hideg robbanás.
r>*
r>Sok géppuskával
r>Lőtt át orosz a ködön.
r>Hideg… nem elég.
r>*
r>Tábornok mérges…
r>Még nem fagytunk halálra?
r>Nagyon bombáznak.
r>*
r>Ima is halkul,
r>Éj-fekete hidegebb…
r>Van még szívritmus?
r>*
r>Ima, már halkul,
r>Éjnek sötétje jeges…
r>Ritmusra lőnek.
r>*
r>Este… ma halkul.
r>Holnap remény… csillan-e?
r>Golyó… elkerül?
r>*
r>Már pirkadatkor
r>Vad ágyútűz pillanat…
r>Mínusz negyven fok!
r>*
r>Január van és a zord szibériai tél, nekünk, jégen toporog,
r>A végtelen, jeges szél, folyton lövészárokban mocorog.
r>
r>Csupa, jégből faragott csipke, itt a tél ruhája,
r>Sok hópihe meg összeragadva lett az uszálya.
r>Csillogása szép, míg, néha vér nem folyik rája…
r>*
r>Garázdálkodik
r>A Tábornok, mínusszal.
r>Nem öl! Megfagyaszt!
r>*
r>A hideg, élő
r>Áldozat láttán lecsap!
r>Mint a zsibbadás.
r>*
r>Mínusz negyvennél
r>Halál kaszája lesújt.
r>Szerencse: élet.
r>
r>Vecsés, 2017. április 3. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjúban
r>
A lövészárokban, a terepen, bármikor érhet golyó,
r>Itt bent a bunkerban, egy akna, biz' nagyon is eltaláló…
r>Ennek persze van egy nagy veszélye, ami bizony bekövetkezhet,
r>Ha egy akna telibe talál, akkor a halál meg is érkezett!
r>
r>Két órás pihenőben vagyok, így éjfélkor, és az után,
r>Kis vaskályha melegít, jó ez a kinti mínuszok után.
r>Egyedül vagyok, az őrmesterem elment ellenőrizni,
r>Hátha segíthet, orosznak ne legyen már... kiket kilőni.
r>
r>Mitől lesz itt valós az élet, minden jéghideg-csalóka álom,
r>Fagyban és hóviharban életet én tisztán már sehogy nem látom…
r>Parancsokat kapok, és mély-hideg hazugságokba burkolózok,
r>Hazug tábornokok által terjesztett fantáziákba elbukok...
r>Otthon, nem álltam hadba senkivel, fejtől talpig felfegyverezve,
r>De itt a törvényeket, az eszem és a lelkem is megértette…
r>Szerettem én otthon a ködtelen eget, csillaghalmazok renyhe
r>Fényét, és kisfiúm játékból, lepkéket ment kergetni a rétre!
r>
r>Egy új kadét némán, a bunkerban port söpör, mit utál és így asztalt is töröl,
r>Letörli a szálkát, az beleszúr a rongyba, ahogy csinálja, bánatot közöl,
r>És látom, komótos a munkája, ő itt nem ötöl-hatol, míg kint lövöldözöl…
r>
r>A kadét nemrégen érkezett, de lőni, kimenni, neki nem lehet,
r>Mert az egyik keze felkötve, sebesült, átlőtték, most port törölget.
r>Látom, megfoghatatlan árnyat nem kerget, csak keresi... ha, lényeget.
r>
r>Még itt-ott porszem gurul, közeli robbanások zaja behallatszik,
r>Szerettem otthon a padláson a széna illatát, itt nem érződik.
r>Állkapcsom nem fáj a sok fölösleges beszédtől,
r>A kadéttal, csak hallgatunk és nézünk egyvégből…
r>
r>Az jutott eszembe, ha reggel ébresztenél... édes volt álom.
r>Ha az ébresztéskor, a csókod lenne lecsorgó méz a számon,
r>Lehet, hogy boldogságban, nem is kéne uralkodni a vágyon?
r>
r>Itt az első vonalban nem a duma a lényeg, golyót kapsz, ha, lényed nem félted,
r>Otthon mindig értelmét kerestem mindennek a világban, ott az volt a léted…
r>Itt a jövő pillanat, lehet, hogy magával hozza a halált, ettől kell félned.
r>
r>Még ez a két óra pihenő sem biztos, mert aknák jönnek,
r>Ha, telibe talál, akkor volt-nincs az életednek lőttek!
r>Ez olyan gyorsan játszódik le, hogy ember észre sem veszi, hogy meghalt,
r>Nincs idő imára és ez a pici pillanat is, veled együtt halt!
r>
r>Érezd kedvesem otthon, hogy ott vagyok veled és itt lenni igen fáj,
r>A szerelmem irántad nem múlik, de itt nincsen piros pipacsos táj…
r>
r>Kopott álmaim szőnyegét próbálom hóra kitenni,
r>Kutatgatok magamban, hogy mit nem kéne elfeledni…
r>Mutat-e utat a sors, hogy ezt itt, hogy lehet túlélni?
r>
r>Odakint már mindent elborít a sűrű ködpára,
r>Aki innen kimegy, jobb lesz ha, köpenyt vesz magára…
r>Odakint a havon, biz' véresen csillog a hideg,
r>Ember, pár lépés után összefagyva, épp’ csak piheg.
r>
r>Eszembe jut, mennyire szeretném még én otthon a tanyavekkert hallani,
r>Mikor reggel, a ganén a kakas, torkaszakadtából kezd kukorítani!
r>
r>Dühöngő vihar csak rombol a lelkem tengerében,
r>Nagyon idegesen fekszek, frontnak szűk bunkerében.
r>Dühöngő hóvihar dúl és langymeleg a bunkerben…
r>
r>Vecsés, 2017. február 24. – Kustra Ferenc
r>
Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán,r>A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán.r>Kit idehívtak a ?Sas? behívóval? a ?mélybe?,r>Az tudja, hogy lehet, biz' itt van élete vége.r>r>Katona, magyar hős! Itt vagy a jégben, fagyban, nincsenek színek,r>Itt a meleg tart életben, mit adnak neked a bajtárs szívek.r>Idehoztak, hogy lőj, harcolj és ölj!r>Ha muszkát látsz, úgy nehogy meghőkölj!r>r>Rettenetes ereje van itt a hóviharnak,r>Itt muszáj, csukva kell lenni a szemnek és szájnak.r>Itt szúr jégcsap és fáj a hóesés,r>Meglásd, haza menni milyen mesés?r>r>Vigyázz, te ellenség! Az akna, bomba és golyókr>Itt téged keresnek? ne legyen hozzád nekrológ!r>Itt véres csata van, harc folyik, Te meg harcos vagy,r>És ha jő a roham, akkor majd vezet főhadnagy.r>r>Lelkedbe legyél kemény, kérlek, éld túl az egészet!r>Nem önként jöttél, ne engedd, hogy vigyen az enyészet?r>Vigyázz magadra a csatában, otthon vár a család és haza,r>Nem szeretnék, ha helyetted levél? értesítés menne haza.r>r>Orosz akna süvít, fütyül, lövedék zizeg,r>Légy értünk jó magyar és, hogy hazamész, higgyed!r>Ősszel jöttünk ide, mi dalolta a múlás dallamát,r>Én kérlek, vigyázz! Ne énekeljenek rólad balladát.r>r>Itt ez a vad, tiszta hó és jégfagyos, fehér havas orosz táj.r>Nagyon hideg és zord! Figyelj oda, mert a testedbe beleváj.r>Ez a szépség kirándulókat elkápráztatná! Óh! Te harcosr>Te nem a táj vad szépségéért jöttél, Te vagy itt a frontharcos.r>r>A vontató lovaknak a széna összefagyott,r>Még ma zab kéne, ám az ötlet eleve halott.r>Autók sem indulnak és állnak a ?fél lánctalpas Botondok?,r>Ilyen hidegben úgysem tudják beindítani a ?bolondok??r>r>Fázol, harcolsz, küzdesz, hogy hazamehess,r>Hogy majd otthon jó családapa lehess.r>Öltözz föl, ahogy tudsz, és lőj vissza, ha lőnek,r>Ne képzeld magadat a ?haza megmentőnek?.r>r>Itt a katona letérdel a jégre, céloz és lő muszkára,r>Ha a rossz sorsa úgy hozza, rátapos a halottra, bajtársra.r>Itt még fák is vannak, mik nem érik meg a következő telet,r>Ha muszka úgy akarja, akkor repeszek szétszaggatják teret.r>r>Ha támad az orosz, közétek lő páncéltörő ágyúval,r>Jönnek a tankjaikkal, letaposnak mindent a lánctalppal.r>Most csend van, élvezd a vad táj csendjének a zúgását,r>De! Vigyázd a muszkát, a háború ámokfutását.r>r>Parancs van, hogy Te innen nem mehetsz hátra?r>Emlékszel, hogy milyen szép ősszel a Mátra?r>Itt ki kell tartanod, jó vagy nem? a halálig!r>Emlékezz, mikor otthon nyarad nyargalászik?r>r>Most ne szólj, ne beszélj, talán bizony hallgatni a jó?r>Ne add fel, készülj, bízz, hogy hazamész! Kezd esni a hó?r>r>Vecsés, 2012. december 10. ? Kustra Ferenc
Ajjaj! Minket nem kérdezett itten senki?r>Itt a faluban, így járt majdnem mindenki.r>A férjem sokakkal a faluban, megkapta a SAS behívót.r>Éjszakát sírva töltöttük? együtt néztük, harcra invitálót?r>r>Itt van a két kis pulya apa nélkül,r>A föld, az állatok gondozó nélkül,r>És itt maradtam a társam, férj, szerelem nélkül.r>Esténként nézem a férjem fényképét, emlékül.r>r>Jóformán nincs is férfi a faluban,r>Szegényen tengődünk, majd? mindannyian.r>Gyerekek naponta, folyvást apjukat keresik,r>Szomszéd rádiója mondja, ott hideg növekszik.r>r>Vitt az én szerelmetes férjem meleg sálat,r>De ez kevés, kért levélben holmit, még párat?r>Közben hazajött egy lábbal, Tímár Demeter,r>Lefagyott neki, műtötték? lesz ő most ember?r>r>Mindjárt írjuk a negyvenkettő karácsonyátr>Mi majd sírva nélkülözzük a férjet, apát.r>Ki lesz, aki learat a jövő nyáron?r>Háborúra gondolok, de nagyon bántón?r>Beszélgettünk a szomszéd asszonnyal, hogy nőknek, nekünkr>Milyen nehéz fenntartani családot? nincs respektünk.r>r>Még nem tudta meg, hogy özvegy, csak sír, beteg a gyerek,r>Hideg vackán a kutya is éhezik és didereg.r>r>Család egyedül maradt, nincs segítség, boldogság már oda,r>Ők a háborút nem akarták, de embert elvitték oda,r>Ahol több mint emberes a jeges, havas idő vasfoga?r>r>Vecsés, 2014. március 18. ? Kustra Ferenc
