Idő 
Értékelés 
Értékelés Lehetnél itt…
r>Hallod? Lelkem szólít!
r>
r>Veled egy ágycsata,
r>Testem vágyálma.
r>Lelkemnek reménye,
r>Szüleménye,
r>Tüneménye.
r>*
r>
r>Ölelj át,
r>Nyakam fond át!
r>
r>Utunk nemes lenne,
r>Lehetne?
r>Vágyam üzenet!
r>Birtokolnám üreget,
r>Tüzedet!
r>*
r>
r>Hiány-sebemet
r>Gyógyítsd… eleget.
r>Beszélj, mit tegyek,
r>Milyen legyek…
r>Hogy szeresselek?
r>
r>Fürödhetnénk boldogságba,
r>Kiélt vágyba…
r>
r>Vecsés, 2018. január 5. – Kustra Ferenc – Romantikus Septolet csokor
r>
Főzök! Indulj már ide Lujza!
r>Tobzódik, rántott hús illata!
r>Az illatfelhőből
r>Fújok Neked szemből…
r>Ideérsz? Ledönt vágy rohama…
r>
r>Gyere-gyere, először eszünk,
r>Majd, akarod? Szerelmeskedünk.
r>Simítom kézfejed,
r>Eláll lélegzeted.
r>Ez sem érdekel? Mi lesz velünk?
r>
r>Lesz majd rumos kávé… óh, Lujza!
r>Szemem, látnivalód kívánja…
r>Először, jól lakunk,
r>Aztán játszadozunk…
r>Gyere, mert megőrülök, Lujza!
r>
r>Vecsés, 2019. március 30. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor
r>
Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon,
r>Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom…
r>
r>A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló?
r>Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó!
r>Szúrok, döfök, sajnálkozok a leírt szavakkal,
r>Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal?
r>Papíron hagyjuk a nyomunkat,
r>Örökül hagyjuk a szavunkat…
r>
r>Ki majd sokára, talán olvassa a soraimat,
r>Nem tudja, ki is voltam. Gondolkozik utca hosszat?
r>Érdekli-e majd, hogy én most hogyan gondolkozok, írok?
r>Milyen most a világ, az emberek és én még mit bírok?
r>
r>Gondok barázdálják orcámat, sok terhet cipelek a vállamon,
r>Amikor tükörbe nézek, látom, eluralkodott a szánalom.
r>Írás közben csak támadjon, és majd kifonom a szófonatot,
r>Gyorsan leírom, hogy meg ne szakadjon, nem hagyom, gondolatot.
r>Az új gondolat olyan, mint egy gyorsvonat
r>Megjön és robog tovább, mint tehervonat.
r>
r>Én érzem, hogy legyőz! Illúzió az élet?
r>Jó és rossz történik, de csak ez, mi két véglet?
r>Nem vagyok süket, csak nem hallom ez a létet.
r>
r>Legyen hitünk, írjunk, ha a lelkünkben ott bent szorító,
r>Mert ha nem írod le, elfeleded ez elszomorító!
r>Sőt! Nagy gondolatot elfeledni, léleknyomorító!
r>
r>Amikor a szellő a lelkemben feléleszt egy szép dallamot,
r>Békés poétává válok, el is felejtek minden haragot.
r>Rögvest fel is szállok az alkotás zakatoló vonatára,
r>Itt van aztán szükség az író poéta teljes tudatára.
r>
r>Néha, végighúzod ujjadat a papíron végtelenül,
r>Mert nem jut eszedbe semmi, csak üldögélsz… nem fesztelenül…
r>
r>Szúrok, döfök, írok, sajnálkozok, mint elkalandozó!
r>A papírom, csak nem vet le, mint betöretlen, szilaj ló?
r>Viseljen el, mert régi vitéz vagyok, tollal kardozó!
r>
r>Vecsés, 2015. június 24. – Kustra Ferenc
r>
Szép sárga színe,
r>Kesernyés az íze.
r>Van, ki szereti,
r>Van, ki megveti.
r>Gyorsan öntöd habosra,
r>Rajta fehér habocska.
r>Pikoló az kisadag,
r>Korsó meg a nagy adag.
r>Habzik, mint a tenger,
r>Ez jó kedvvel tölt el.
r>Korsót fogjad marokra,
r>Nehogy kiöntsd asztalra.
r>Idd a dicsőített sárga lét,
r>Pezsgő- habos söröcskét.
r>Emésztésben mindig segít,
r>Még egy korsót… a mindenit!
r>
r>Budapest, 1997. február 11. – Kustra Ferenc
r>
Itt a szüret, szedjük,
r>A szőlőfürtöt letépjük.
r>Daráljuk és préseljük,
r>A levét meg szeretjük.
r>Must lesz az most, finomka,
r>Murci meg az itóka.
r>Később érik, bor lészen,
r>Pohárban áll asztal szélen.
r>Lehet száraz, fehér,. Bordó,
r>Édes, félédes, aranyló.
r>Van, ki fehéret szereti,
r>Meg aki vöröset eszi.
r>Jövőre újra keresztelik,
r>S már óbornak nevezik.
r>Finomabb a zamata, íze,
r>Nézve szebbe lett a színe.
r>Megkóstolva esik jól,
r>Töltsünk még a palackból.
r>Ahogy e kis vers is,
r>Véget ér az óbor is.
r>
r>Budapest, 1997. február 11. – Kustra Ferenc
r>
