Idő 
Értékelés 
Értékelés Csókolózzunk nyakra-, főre,
r>Közben megkíván a dőre.
r>Én rendes úrinő vagyok,
r>Akárkivel, dehogy búgok.
r>
r>Férfiak hiszik, egyszerű,
r>Tán’ borúra jön a derű.
r>Fiuk bizony, más az élet,
r>Én hozom a döntéseket.
r>
r>Engem az anyám nőnek szült,
r>S vagyok életből felkészült.
r>Azért adott Isten eszet,
r>Használjam férfiak felett.
r>
r>Rám hagyta anyám örökül,
r>Fogyassz férfit, szeretetbűl.
r>Csókolózni még csak lehet,
r>Tovább az eset nem mehet.
r>
r>Szép vagyok és kívánatos,
r>Jó a férfi hogyha sármos.
r>Pár lenni azzal akarok,
r>Akit bizony én kívánok.
r>
r>Ha ő kérdez, akarom-e?
r>Én kérdezem, akarod-e?
r>Így is, úgy is vagyok döntnök,
r>Valahogy, de csak én döntők.
r>
r>Ezek után kérdezem én,
r>Ki evez élet tengerén?
r>Aki evez, biz’ a férfi,
r>A nő pedig, ki vezeti.
r>
r>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József
r>
Idő, vasfogát
r>Már kezdi lecserélni.
r>Jég, elvékonyul
r>*
r>Visszavonulót
r>Fúj, halott arcú hideg.
r>Melegítő szél.
r>*
r>Süt a nap, emeli a jókedvem,
r>Kinézek, növekszik derültségem.
r>Ez még nem az, nem a tavasz napja…
r>Várom, hogy jő március idusa.
r>*
r>A felkelő nap
r>Sugara zúdul miránk.
r>Már nincsen harmat
r>*
r>Új fények nappal,
r>Új vaksötétség éjjel.
r>Új életóra.
r>
r>Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban…
r>
Megy hegynek fel gyerek Cseke
r>Vén, kese Cseke gyereke.
r>Szekere gyenge kereke,
r>Csetteg, kerreg, leeshet-e?
r>
r>Szekere kereke leeshet,
r>Ekképpen, eh, letenyerelhet.
r>Kerekezne Cseke szekere,
r>De nem fel erre, ferde hegyre.
r>
r>Nyekergett Cseke kereke, de ment
r>Esetleg szeretve, de nem megkent.
r>Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
r>Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve.
r>
r>Hej! Leesett Cseke kereke,
r>Lehemperedett egy gederbe.
r>Hergelt, kese Cseke gyereke,
r>Hegyet, kereket egye fene.
r>
r>Lehetne kese Cseke gyerekének
r>Szekercéje, és beleverne éknek
r>Kerekébe egy fellelt szegecset,
r>Mert menetben kereke leesett.
r>
r>Enne, esetleg lehetne gesztenye,
r>Éhesen keres, de nem lel egyet se…
r>Lehetne egy telek eperke…
r>Enne epret… nem lel szemet se.
r>
r>Hegyek meredekek, kellemes helyek,
r>Fenn, e hegyen messze reppennek szelek.
r>Cseke gyerek rendesen eltervezte,
r>Rendesen repdesve menne fel hegyre.
r>
r>Menne, de ez lehetetlen, feltegye
r>Szekere kerekét Cseke gyereke.
r>Vén kese Cseke elég hergelt,
r>Hegyet, kereket egye fene…
r>
r>Kese Cseke e gyereket kereste.
r>Kereste, kerestette. Hej, meglelte.
r>Meredeken lereppentek szelekkel,
r>Ernyedt testekkel, remek emlékekkel…
r>
r>Hegyet, kereket egye fene…
r>Ebbe, lehetetlen helyzetbe.
r>Meglett kese Cseke gyereke!
r>
r>Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József - eszperente nyelven…
r>
Közeledik… lehet már csak bliccelni fogok, az élet vonatán.
r>Majd mikor végleg felismerem, hogy nincsen már menni… hova is mán.
r>Amikor már talán torz frizurába fésülöm a hajamat
r>És az lesz a legnagyobb baj, ha már nem ismerem meg magamat.
r>
r>Ezt a csúnya sorsot, nem kívánom az ellenségemnek sem,
r>Maradjon az élet, tiszta fő, egészséges lelkiségem.
r>
r>Az idő bizony, láthatóan kortalan, itt nincsen véglet,
r>Előbb-utóbb mindent és mindenkit utolér az enyészet.
r>Mi is csak történelem leszünk, míg élnek, akik ismertek.
r>Utána, múlt tömeggé válunk, az utódok sem ismernek…
r>
r>Vecsés, 2012. november 5. – Kustra Ferenc József
r>
Ez az időjárás, roppantul, nagyon jő! El is...
r>Nem a véletlenek összejátszása és csakis…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Eltévedtünk az élet kövezett országútján,
r>Most haladunk a sors sártócsás, vizes föld útján…
r>Eltévedtünk az élet kövezett országútján.
r>*
r>(Septolet)
r>Jobb már idő,
r>Mínusz családfő
r>Nem jő.
r>
r>Kiskabát kellő,
r>Menő!
r>Lelkem epedő,
r>Nyár jő?
r>*
r>(Senrjú)
r>Nekem az is jó,
r>Ha előbb, tavaszodik!
r>Tavasznyíláskor!
r>
r>Vecsés, 2020. február 12. – Kustra Ferenc – íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
