Idő 
Értékelés 
Értékelés Vándormadár a fészkére,
r>Szomjas vándor a hűs érre,
r>Én is vágyom: békességre.
r>
r>Bizony hiányzik, még ma kéne
r>Végre, valahára, elkélne.
r>Vágyom békés, nyugodt életre.
r>
r>Kedvem nehogy búsra váljon,
r>A békesség készen álljon,
r>Puha meleg befogadjon.
r>
r>Jókedv, játszi pille, repdesik,
r>Óh, remélem, el nem utazik.
r>Bízom, hogy végre rám telepszik.
r>
r>Budapest, 1997. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben.
r>
Szegény embert ág is húzza.
r>No, de ennyire?
r>Csak csúszok-, csúszok lefele.
r>No, de ennyire?
r>Nincsen kocsim, nincs lakásom.
r>No, de ennyire?
r>Család se nagyon támogat.
r>No, de ennyire?
r>Csalódtam benned barátom.
r>No, de ennyire?
r>Nem nyertem a választáson.
r>No, de ennyire?
r>A siker meg csak kerülget.
r>No, de ennyire?
r>Persze igaz, hibás vagyok.
r>No, de ennyire?
r>Ennek ellenére bízok.
r>No, de ennyire?
r>Jobbra fordul a sorsom!
r>No, de mikorra?
r>
r>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
r>
Korpa közé keveredtem, esznek a disznók.
r>Nekik én semmi más, csak finom moslék vagyok.
r>Beöntöttek eléjük a betonvályúba,
r>Az óta szenvedek vég nélkül, biz’ vajúdva.
r>
r>Ez a sorsa a disznóeledel mosléknak
r>És úgy tűnik, csak ez vagyok az állatoknak.
r>Vályú fala igen sima, pereme magas,
r>Evésre való, menekülni nem alkalmas.
r>
r>Nos, a lecke adott, okos sikeremberek,
r>Azt mondjátok meg, innen, hogy menekülhetek?
r>Ugye-ugye? Tanácsot nem egyszerű adni…
r>Lám úgy tűnik, nincs más választásom; maradni!
r>
r>Eddig hamis önképem volt, de felismertem,
r>Hogy csak egy összeöntött moslék vagyok, kérem.
r>De egy jó moslék kilátásai kiválók,
r>Mert tőle híznak jó nagyra a mocskos disznók!
r>
r>Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József
r>
Én mindent megteszek, közben meg sorvadék,
r>Az élet velem szemben egy nagy rohadék.
r>Aranypohárban kínálgat harmatvizet,
r>De látom színén, tett bele jó sok mérget.
r>
r>Fényes a kék ég, még felhők sem borítják,
r>A bőrömet mégis villámok szabdalják.
r>Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék,
r>De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség…
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
r>
(Anaforás, belső rímes, halmazrímes)
r>Aktívan élvezem a csendem,
r>Aktívan megélem a csendem,
r>Aktívan behálóz a csendem,
r>Aktívan humoros a csendem.
r>Aktívan toporgok a csendben,
r>Aktívan forrongok a csendben,
r>Aktívan hisztizek, a csendben,
r>Aktívan igyekszek, a csendben.
r>
r>Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom,
r>Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom.
r>
r>Reményem van, olyan, mint amikor szunnyad a parázs,
r>Lehet, hogy fellobban a láng, az lesz az igaz varázs.
r>De csak csendben sercegés nélkül… mint egy üres garázs.
r>
r>Én csak folyvást csókolgatom, de nem adok okot a búnak…
r>De, már tudom, csendben ő az oka minden… nagy bánatúnak.
r>*
r>(Senrjon csokor)
r>Csendharmónia,
r>Mint égi zene, békés.
r>Rám telepedett.
r>*
r>Élet oltárán,
r>Csend, elmondja beszédét.
r>Hallgatás ára?
r>*
r>Lét emlékei
r>Tele vannak csend közzel…
r>Zajos hatás, nincs!
r>*
r>Csendben, csak azt szeretném, ha többet már nem csalódnék életemben!
r>Minden csak folyjon szépen, építőleg, a maradék életemben…
r>
r>Vecsés, 2016. május 23. - Kustra Ferenc József
r>
