Idő 
Értékelés 
Értékelés Szegény embert ág is húzza.
r>No, de ennyire?
r>Csak csúszok-, csúszok lefele.
r>No, de ennyire?
r>Nincsen kocsim, nincs lakásom.
r>No, de ennyire?
r>Család se nagyon támogat.
r>No, de ennyire?
r>Csalódtam benned barátom.
r>No, de ennyire?
r>Nem nyertem a választáson.
r>No, de ennyire?
r>A siker meg csak kerülget.
r>No, de ennyire?
r>Persze igaz, hibás vagyok.
r>No, de ennyire?
r>Ennek ellenére bízok.
r>No, de ennyire?
r>Jobbra fordul a sorsom!
r>No, de mikorra?
r>
r>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
r>
Korpa közé keveredtem, esznek a disznók.
r>Nekik én semmi más, csak finom moslék vagyok.
r>Beöntöttek eléjük a betonvályúba,
r>Az óta szenvedek vég nélkül, biz’ vajúdva.
r>
r>Ez a sorsa a disznóeledel mosléknak
r>És úgy tűnik, csak ez vagyok az állatoknak.
r>Vályú fala igen sima, pereme magas,
r>Evésre való, menekülni nem alkalmas.
r>
r>Nos, a lecke adott, okos sikeremberek,
r>Azt mondjátok meg, innen, hogy menekülhetek?
r>Ugye-ugye? Tanácsot nem egyszerű adni…
r>Lám úgy tűnik, nincs más választásom; maradni!
r>
r>Eddig hamis önképem volt, de felismertem,
r>Hogy csak egy összeöntött moslék vagyok, kérem.
r>De egy jó moslék kilátásai kiválók,
r>Mert tőle híznak jó nagyra a mocskos disznók!
r>
r>Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József
r>
Én mindent megteszek, közben meg sorvadék,
r>Az élet velem szemben egy nagy rohadék.
r>Aranypohárban kínálgat harmatvizet,
r>De látom színén, tett bele jó sok mérget.
r>
r>Fényes a kék ég, még felhők sem borítják,
r>A bőrömet mégis villámok szabdalják.
r>Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék,
r>De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség…
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
r>
(Anaforás, belső rímes, halmazrímes)
r>Aktívan élvezem a csendem,
r>Aktívan megélem a csendem,
r>Aktívan behálóz a csendem,
r>Aktívan humoros a csendem.
r>Aktívan toporgok a csendben,
r>Aktívan forrongok a csendben,
r>Aktívan hisztizek, a csendben,
r>Aktívan igyekszek, a csendben.
r>
r>Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom,
r>Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom.
r>
r>Reményem van, olyan, mint amikor szunnyad a parázs,
r>Lehet, hogy fellobban a láng, az lesz az igaz varázs.
r>De csak csendben sercegés nélkül… mint egy üres garázs.
r>
r>Én csak folyvást csókolgatom, de nem adok okot a búnak…
r>De, már tudom, csendben ő az oka minden… nagy bánatúnak.
r>*
r>(Senrjon csokor)
r>Csendharmónia,
r>Mint égi zene, békés.
r>Rám telepedett.
r>*
r>Élet oltárán,
r>Csend, elmondja beszédét.
r>Hallgatás ára?
r>*
r>Lét emlékei
r>Tele vannak csend közzel…
r>Zajos hatás, nincs!
r>*
r>Csendben, csak azt szeretném, ha többet már nem csalódnék életemben!
r>Minden csak folyjon szépen, építőleg, a maradék életemben…
r>
r>Vecsés, 2016. május 23. - Kustra Ferenc József
r>
Fiatalon még nem számít semmi,
r>Akkor még érzed… tán’ vagy valaki.
r>
r>
r>Hatvan felett; Ajándék minden év
r>
r>Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet
r>Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett
r>Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
r>Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz.
r>
r>Jársz még volt barátokkal kirándulni
r>Szeretsz még havonta színházba járni,
r>De bizony lassan már nem lesz kivel,
r>Régiek hullanak, nagy számszerivel.
r>
r>Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
r>De sajnálatos, hogy épp’ az élet, nemet
r>Mond olyan vágyakra, mik fiatalos tettek
r>Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek,
r>
r>Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
r>Itt már az ifjúkori vágyaid múlandók!
r>Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
r>Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
r>
r>Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves
r>És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
r>Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
r>De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész…
r>
r>
r>Hetven felett; Ajándék minden hónap
r>
r>Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
r>Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
r>Még egyszer van, ki szervez osztály találkozót,
r>Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
r>
r>Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
r>Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
r>Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg…
r>Majd odajön, köszön, ki… csodálkozva tudjátok meg.
r>
r>Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
r>Érzed, megint eltelt egy hét… már szinte ezt várod…
r>Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
r>De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
r>
r>Valamit emeltek a nyugdíjadon,
r>De ez alig több mint vastag vérdíjon
r>Élni az életed és nélkülözni otthon
r>A meleget, mert fűtésed… hideg az otthon.
r>Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
r>Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
r>Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
r>De mára már nincs értelme… tán’ közömbösséggel.
r>
r>Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
r>Filozofálsz magadban, otthon… évek vonszoltok!
r>Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
r>De már nagyon nehezen jutnak eszedbe… részletek.
r>
r>
r>Nyolcvan felett; Ajándék minden hét
r>
r>Bizony már nem vágyódsz színházba,
r>Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
r>Kezdesz általában rosszul emlékezni
r>És mindazt, amit a boltba akarsz venni
r>Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
r>Mert idő… úton elfelejted,
r>S ha állsz a pult előtt és nézel,
r>Vennél… itt kiderül, nem emlékszel.
r>
r>Újságok már nagyon nem érdekelnek,
r>S benne a mocskos politikai vetületek.
r>Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
r>De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
r>
r>Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg
r>Tönkre mentek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
r>Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
r>Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
r>
r>Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
r>Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak
r>És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
r>A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
r>
r>
r>Kilencven felett; Ajándék minden nap
r>
r>Itt összes, minden bajod előjön
r>Már csak szárazság van a bőrödön.
r>Nincs már hamud se, de azt mamunak
r>Mondod, már nem tudod, ki a nagyurak.
r>Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden…
r>Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken…
r>
r>Alig látsz már, erős a szemüveged
r>De még a regényolvasást erőlteted.
r>Már bizony, lassan nem érdekel semmi.
r>Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
r>
r>Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
r>És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
r>Indián táborban úgy hívnának: „öreg trotty”…
r>Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
r>
r>Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
r>Bizony nagydolog, már nem akármi.
r>Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
r>Persze ha van lehetőség finanszírozni.
r>
r>Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
r>Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
r>Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
r>Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
r>
r>Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
r>Ő nem látogat, ő már más… egymástól messze estek.
r>Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
r>Igazságok, hazugságok, remények… mind elmúlt.
r>
r>
r>Száz év felett; Ajándék minden óra
r>
r>Már nem teszel semmit,
r>Már nem keresel fel senkit,
r>Már nem mész sehová
r>Már nem mész, nincs hová.
r>
r>Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
r>Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
r>Rád mosolyognak, nézed… süketülsz, hangosan
r>Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
r>
r>Ülsz, a szakad huzatú fotelben, nézed a TV-t,
r>De már nem látod, nem érted a lényegét.
r>Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz…
r>Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz…
r>
r>Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
r>Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
r>Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
r>Még akkor se, ha nagy-dolgot műveltél, ha volt csodád…
r>
r>Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
r>De öregszik és lassan levelet sem hajt.
r>Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
r>Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe…
r>
r>Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
r>Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy…
r>
r>Vecsés, 2012. február 5. – Kustra Ferenc József
r>
