Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem népmesei kesergő…
r>
r>Egész életemet „D” napban éltem és így azon dolgoztam,
r>Az ellenek, árkomból ki ne vessenek, így ott rothadtam…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában,
r>A rekedt csendem battyogva átsüvített életemen, bizonytalanság iszonyában…
r>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt,
r>Ha valami új halasztott, a körmeit kieresztette és karmolt.
r>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt,
r>
r>Reményem mindig volt, bevilágított
r>Kísérteties fénnyel világított...
r>Majd az eredménytelenségnél, mint a világítórakéta kihunyó fénye, sötétbe olvadt…
r>Én meg sokszor sírva kaptam csuklással, röhögő görcsöt… élet átvágott és élvezte a rothadt!
r>
r>Nálam az ördög személyesen volt a „vakond”
r>És bizony aktív volt. segítséget visszamond...
r>Nagyobb volumenben itten voltak a „pechek”
r>Mik „ötödik” hadoszlopkánt itt tülekedtek…
r>Voltak még az áruló-hitszegő „lehetőségek”
r>Ők, mindig becsaptak, nem voltak náluk semmi fékek.
r>A „kollaboráns” történéseket nehogy felejtsük,
r>Mert ellenem is dolgoztak, bizony nehogy feledjük
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték,
r>Ha alakult valami jó, köd-gránátot lőttek, ne látszanak lepkék…
r>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték.
r>
r>(Anaforás, bokorrímes)
r>A jó, minél jobbnak ígérkezett, annál jegesebb volt a köd-területem,
r>A hullámon, az életvonaton zakatolt, nekem nem volt semmi érdemem?
r>Rémálomból ébredni egy köd-takaró valóságában... ezt érdemeltem?
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém,
r>Az utcai lámpák, mint harci nyomjelző lövedékek hatoltak belém…
r>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém,
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az életben nemhogy egy lámpás, de még egy légvédelmi reflektor sem segít,
r>Mit néznék én ezekkel, mikor a sötétem feloldhatatlan... a mindenit.
r>Ha az életet nem övezik fénykévék, akkor vakság sötétje elveszít...
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok,
r>Ha az élet reménytelen, továbbélésen minek dolgozok?
r>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes,
r>Tán’ valamit titkol, ami nekem még esedékes?
r>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes...
r>*
r>(Senrjú csokor)
r>Hiába minden,
r>Kapaszkodok, de idő…
r>Magával vonszol!
r>*
r>Látom, öregszem…
r>Gyermekre hasonlítok
r>Kit élet megtört.
r>*
r>E gyors életem
r>Villámgyorsan el is múlt.
r>Hetven év oda…
r>*
r>Még emlékezek!
r>Majd meg rám emlékeznek?
r>Ki gondol majd rám?
r>*
r>Időm már nincsen,
r>Már semmi nem változik?
r>Múlt már nem fontos?
r>*
r>Korai dér is
r>Belepi! Jeges szél fúj!
r>Jéghideg a sír!
r>
r>Vecsés, 2018. június 10. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás hetven évesen.
r>
Nem vagyok senkinek a pártolt embere,
r>Pedig ez a siker előfeltétele.
r>Még mindig igen töröm, hajtom magamat,
r>Állítom, hogy ez a sikeres folyamat.
r>
r>Ápolgathatna már egy kicsit az élet,
r>Dönthetne már, hogy feladattal megméret.
r>Mért jó a sorsnak; éjjel-nappal kesergek,
r>Példánya vagyok az igazi pechesnek.
r>
r>Sorsom! Tegnap lejárt a hét szűk esztendő,
r>Születésnapom volt, mondjuk, hogy évelő.
r>Ma már az ötvenkettediket taposom,
r>Ideje lenne változtatni nem? Sorsom…
r>
r>Vecsés, 1999. május 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi mű 51 év után…
r>
Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
r>Egykeként neveltek, de szigorúan.
r>Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
r>Jó érzésű, jó emberek neveltek.
r>
r>Mindez persze mai világban nem előny,
r>Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
r>Ezen persze kicsit változtatni tudok,
r>Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.
r>
r>Engem még megtanítottak jóra, szépre,
r>Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
r>Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
r>Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.
r>
r>Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
r>Éltem legjobb két éve, katonakorom.
r>Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
r>Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.
r>
r>Gyermekkorom kerékpározással telt,
r>Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
r>Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
r>Este hatkor mesét sugárzott a rádió.
r>
r>Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
r>Hallgattam őket, élveztem az estéket.
r>A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
r>Nem lettem egy üres fejű fajankó.
r>
r>Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
r>Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
r>Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
r>Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.
r>
r>Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
r>Akárhová néztem ráláttam emberre.
r>Akkor még emberek kommunikáltak,
r>Egymással szemben jó érzéssel voltak.
r>
r>Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
r>Engem és családomat is... tönkre tettek.
r>Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
r>De nem von le a gyerekkori emlékből.
r>
r>Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
r>Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
r>Alapvető, jó-e szülők módszertana
r>És környező társadalom ráhatása.
r>
r>Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
r>Bőven volna okom ujjongni, örülni.
r>Mindezt közel és távol nem értékelik,
r>De emlékem ettől nem homályosodik.
r>
r>Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…
r>
Fűzfa ága szomorúan lóg,
r>Ez csak a látszat és demagóg.
r>Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
r>A fa válla kissé összehúzódik.
r>
r>A levelét elhullajtotta,
r>Készül a télre eszemadta.
r>Helye továbbra is folyópart
r>És őrzi az elmúlt nyarakat.
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
Vándormadár a fészkére,
r>Szomjas vándor a hűs érre,
r>Én is vágyom: békességre.
r>
r>Bizony hiányzik, még ma kéne
r>Végre, valahára, elkélne.
r>Vágyom békés, nyugodt életre.
r>
r>Kedvem nehogy búsra váljon,
r>A békesség készen álljon,
r>Puha meleg befogadjon.
r>
r>Jókedv, játszi pille, repdesik,
r>Óh, remélem, el nem utazik.
r>Bízom, hogy végre rám telepszik.
r>
r>Budapest, 1997. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben.
r>
