Idő 
Értékelés 
Értékelés (HIAQ)
r>Utolsó gondolat:
r>A kéjed magával vontat!
r>Szerelmed, halk csermely…
r>Szerelmed vad vizű folyó,
r>Mámorba, magával sodró.
r>*
r>A megvadult érzés
r>Mindkettőnkben csúcsosodik!
r>Kéj fokozódása…
r>Vágyad, kéjed mézédes kín,
r>Felettünk az ég rózsaszín.
r>*
r>Szeműnk is könnyezik
r>Az élvezettől, örömben.
r>Folytatás azonnal!
r> Öröm élmény, élvezetek,
r>Szemünk csillog. Még, még...! Esdnek…
r>*
r>Nekem, nagyon pazar,
r>Ahogy eltévedtem benned.
r>Hegyek, völgyek, dombok.
r>Veled lenni mint az égbe’,
r>Beleveszni gyönyörödbe.
r>*
r>Érzések, mint láva,
r>Körbeölelnek, taglózva.
r>Itt biz’ nincsen magány!
r>Magányt elűzte szerelmünk,
r>Vágy tombol, feszíti testünk.
r>*
r>Közben, csak kinézek…
r>A hárssor benéz és belát…
r>Finom a hárs illat.
r>Légben árad hárs illata,
r>Bódít... hevül a vágy csata.
r>*
r>Orgazmusod… élem!
r>Jövőre nézve, erőt ad.
r>Csak, nehogy abba hagyd!
r>Élvezem tested ritmusát...
r>Most! Oltsd testem tűzét, szomját!
r>*
r>Csókold közben a szám,
r>És leheld lelkembe, élményt!
r>Eszeveszett lettem!
r>Kéj mámorban, őrületben
r>Testünk, lelkünk immár egyben.
r>*
r>Kell, most változtatni?
r>Tudod, az új póz, új élmény!
r>Jó! Akkor próbáljuk.
r>Folytassuk! Ne legyen vége...!
r>Vesszen vágyunk éhínsége.
r>*
r>Kell most új változat?
r>Új pózban lesz újabb élmény!
r>Kezdjük! Nagy próba ez…
r>Folytassuk! Újat ígértél,
r>Próbáljuk ki! Lesz új élmény.
r>*
r>Van időnk, élvezzünk!
r>Én is! Még élvezem Tiéd…
r>Ez élvezetes nap!
r>Élvezzük hát egymás testét,
r>E nap szépségét, mind’ percét.
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 19. – Szabadka, 2018. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a HIAQ –kat én írtam, alá a TANQ verset szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit! A vers címe: ,,Kéjmámorban, őrületben...’’
r>
A madarakról a télben…
r>
r>Már hideg, ólmos,
r>Az estéli szürkeség.
r>Tyúkok, elültek.
r>*
r>Mert fagyot nyeltek
r>A szirmok, oly’ kemények.
r>Ritkák… madarak.
r>*
r>Zúzmarás a táj,
r>Cinkék tolla is fázik.
r>Tudott, jön a hó.
r>*
r>Kopasz ágakon,
r>Cinkék szeme villódzik.
r>Letört jégcsapok.
r>*
r>Hajnal zúzmarás,
r>Tájat, takaró fedi.
r>Cinke éhezik.
r>*
r>Bagoly, ül és néz
r>Szemét csípi a hideg!
r>Könnyezve éhes.
r>*
r>Kuvik ücsörög
r>Egy kopasz, havas ágon!
r>Varjú, másikon.
r>*
r>Károgó varjak
r>Húznak a szántás felé.
r>Mind, tollbundában.
r>*
r>A jeges földben,
r>A varjú csőr jó ásó!
r>A táj nem érti…
r>*
r>Varjak, őrségben
r>Szárnyalnak a rét fölött.
r>Ködben, tévedés…
r>*
r>Dér, szépen csillog
r>A kopaszos faágon.
r>Varjúk ülnek ott.
r>*
r>Fekete holló
r>Ül az elszáradt ágon.
r>Fehér háttérkép.
r>
r>Vecsés, 2016. december 5. – Kustra Ferenc – íródott senrjú csokorban.
r>
Hajnalban még derengett, de hozta dühöngő süket csendet…
r>Az öreg bálnavadász, "kis lukas" ladikkal halászni ment…
r>Lassan a hajnali napfény rávetődik a tóra,
r>Új napot nyit ez a kora hajnali, álmos óra…
r>
r>Fiatalon tengeren élt, bálnára vadászott,
r>Még most az éjjel is csak a tengerről álmodott.
r>Hiába, megöregedett, csalódott, érzi hiányt,
r>Ő már vénember, nem ölelgethet fiatal leányt.
r>
r>Az éjszakai szél reggelre csendesedett,
r>Pedig még nemrég nagy hullámokat kergetett.
r>Éjjel nem volt kapás, nem fogott halakat,
r>Pedig csalikat bedobott, még oly sokat.
r>
r>Szemét csak mereszti vízfelszínre és a botjára,
r>Jók a csalijai, ámde még sincsen… nincs kapása.
r>Öreg, már egyedül él, kunyhójában senki már nem várja,
r>Egyedül lesz akkor, amikor eljön érte a halála.
r>
r>Próbálkozik más csalival, az is eredménytelen,
r>A vízfelszín is, mint a szeme, bánattól fénytelen.
r>Ideges már és rángatja a botot, hátha rákap
r>A hal. Majd, ha vége lesz, őhozzá nem jön el a pap.
r>
r>Később mikor a nap már oly magasan jár,
r>Látta vízben, egy méretes hal arra jár,
r>Nem volt éhes, meg még talán élni akart...
r>Az öreg meg nem vette észre zivatart.
r>
r>A nagyon nagy szélrohammal nagy vihar érkezett,
r>Az öreg ladik nem bírta, jó nagyot vétkezett
r>És az alján a kis lyuk kitágult, nagyobb méretet vett fel.
r>Vihar elsüllyesztette az öreg ladikot, őrjöngéssel.
r>
r>Vihar után a szomszédok mind a parton voltak,
r>Nézelődve várták öreget, drukkoltak… holtnak.
r>Ő már elment… többet nem jött haza…
r>Árva maradt... szegényes kunyhója.
r>
r>Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc
r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1627
Alig dereng, lapul a csend,
r>A vén ladik, halászni ment.
r>Fénycsóva vetül a tóra,
r>Felhőt bont a hajnal-óra.
r>*
r>Még sötétes van.
r>Sötét csend van, nem dereng
r>Ő bálnavadász.
r>*
r>Napfény sugara
r>Vetül víz felszínére
r>Ő kihajózik.
r>*
r>Tengerről álom
r>Nem hagyta, hogy pihenjen.
r>Most fáradtan megy.
r>*
r>Ma is tengerről álmodott,
r>Ahol bálnára vadászott.
r>Csalódva érzi a hiányt,
r>Ölelgethetne egy széplányt.
r>*
r>Sötét szélcsend van,
r>A vitorlások állnak.
r>Ez motorcsónak.
r>*
r>Tengeri álma
r>Emlékeztette, múltra.
r>Bálnavadász volt.
r>*
r>Öreg már, fáradt,
r>De éjjel, jól felbuzdult.
r>Ő megmutatja.
r>*
r>A nagy halat kell
r>Kifognia… ezt nézzék.
r>Ő tudja… Menjen.
r>*
r>Kicsi a csónak,
r>Így hogyan fog nagy halat?
r>Ő hajthatatlan.
r>*
r>Hozzáértése?
r>De kelléke már nincsen.
r>Nem gondolta át.
r>*
r>Nagy hal, nem várt rá.
r>Két nap után indult el.
r>Nincs nagy hal, csak víz.
r>*
r>A szél is elcsendesedett,
r>Tegnap vitorlást kergetett,
r>Éjjel nem kapott a nagy hal,
r>Pár kicsi van, víz volt nagy fal.
r>*
r>Éhes volt, fáradt,
r>Kormány is már nehéz volt.
r>Csónak ment haza.
r>*
r>Réveteg szeme,
r>Elmerült hullámokba…
r>Víz árját látta…
r>*
r>Szeme, mereven, csak mered botjára,
r>Hiába a csali, nincsen kapása,
r>A parton senki sem várja,
r>Nincs már párja, se egy bálna.
r>*
r>Már sötét este
r>Volt, kikötőbe beállt.
r>Mindenki aludt.
r>*
r>Fény semmi nem volt,
r>Lapult a csend mindenhol.
r>Szíve félrevert.
r>*
r>Móló lépcsőjén,
r>A szív oly’ nagyot dobbant.
r>Leállt a motor.
r>*
r>Már nem volt hiány…
r>Botja becsúszott vízbe…
r>Élet… színdarab.
r>
r>Vecsés, 2014. július 19. – Kustra Ferenc - Versben és senrjú csokorban…
r>
kint ülök, pillámon még csüng az álom,r>messze távolban, a hajnalt festő,r>kék-aranyba feszül, picit vacogom,r>ahogy ágyamból kelvén nézem őt,r>r>mint e kék tenger hajnalpír szépségét,r>ó, mily tündökölőn csodálatos szép,r>ahogy a tenger mélykékjébe lép r>a természetanya festő képén, r>r>látod itt így ébred a napfénye,r>vele együtt ébred a sirály ott fenn, r>messze távolban a térben ott lent r>a hold gördül le, itten la éppen,r>r>hol a hajnali nap mosolya kísér,r>s a pillámon a mézes ízcsókja ér.
