Idő 
Értékelés 
Értékelés Szolgálj szívem,
r>Hogy éljek, és nagyon szeressek.
r>Szolgált szívem,
r>Hogy éljetek és szeressetek.
r>
r>Könnyem kicsordul,
r>Ha úgy szeretnek.
r>Könnyem kicsordul,
r>Ha nem szeretnek.
r>
r>Nevetek, ha valami
r>Igen jól sikerül.
r>Nevessek, ha valami
r>Nem oly' jól sikerül?
r>
r>Dobog a szívem,
r>Ha lámpalázam van.
r>Dobogna szívem,
r>Mikor sikerem van?
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 20. - Kustra Ferenc József
r>
Hiányzotok… édes.
r>
r>Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes…
r>Mi szépséges combjaid között van, a mézédes.
r>Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja,
r>Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza.
r>De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok,
r>Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok.
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
r>Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok,
r>Minden éjjel beleélem magam, vad románcra gondolok…
r>Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok.
r>
r>(Septolet)
r>Veletek lenni,
r>Megfogni,
r>Titeket csókolni…
r>
r>Álmodozok,
r>Rátok gondolok,
r>Forró vágyamban tombolok,
r>Mikor voltál... visszagondolok!
r>
r>Vecsés, 2018. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus, alloiostrofikus versformában.
r>
Üres a szívem, sokszor irgalmatlanul becsapattam,
r>Pedig az Isten látja lelkem, én mindig jót akartam.
r>Ilyen genyó volt a saját sorsom, pedig épp’ ilyet nem akartam,
r>Harcoltam is ellene vadul, de csak az lett… fejemet vakartam.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás,
r>Tetszik vagy sem ez öregségi azonosulás…
r>A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás.
r>
r>(Anaforás, önrímes)
r>Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább?
r>Álljak meg? De, ott utol is ér… vagy fussak én, előre tovább…
r>Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább?
r>
r>Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan,
r>De most akkor mi okból élek tovább… megaszottan…
r>Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan.
r>
r>Megtört az élet, vég-aszottra megöregedve lettem,
r>Mint aszalt szilva kint, polcon élem öreges életem.
r>Aszottság a szilvánál további eltartást szolgálja,
r>Nálam azt, mit? Úgyis nemsokára lesz: alá szolgálja…
r>
r>(Senrjú)
r>Sok becsapatás,
r>Ámítás, nagy átverés.
r>Ez volt sorsomban!
r>*
r>(Senrjon)
r>Érdekes, nem is érzem,
r>Hogy öregszem… látom tükörben.
r>Látva, mit higgyek?
r>*
r>(HIAKU)
r>Még harangozáskor
r>Erősen dobban a szívem.
r>Múltat köszörülném…
r>*
r>(Septolet)
r>Átvertek,
r>Levertek,
r>Beköptek legyek.
r>
r>Fájón elmúló évek,
r>Régi tévedések,
r>Használhatatlan elmélkedések...
r>Kárhoztató tűzbe, elégek!
r>
r>Vecsés, 2020. szeptember 11. – Kustra Ferenc József
r>
Titkom, most vallom meg, Gizike!
r>Elért a szerelem pestise.
r>Izzadva vágyódok
r>És meleg-borozok…
r>Oly’ erős, szerelem ereje.
r>
r>Titkom, most már megtudta Zike,
r>Nyergeltessen és jöjjön ide…
r>Kérem, jöjjön gyorsan,
r>Lelkembe becsobban…
r>Hergelem is magam, ízibe…
r>
r>Titkom, most kitártam Gizóka,
r>Jobb a szerelem, mint... csicsóka.
r>Összeborulhatnánk,
r>És jópofát vágnánk.
r>Indul-e? Ha nem… jön Ramóna.
r>
r>Vecsés, 2019. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok,
r>De nem mondasz semmit, csak nézel…
r>Tekintetedben árvaságot látok,
r>És
r>A gyűlölettel már kivégzel?
r>
r>Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok?
r>
r>Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc József
r>
