Idő 
Értékelés 
Értékelés Sötét bármilyen,
r>Világosság eljöhet.
r>Életet mutat.
r>*
r>Sötét bármilyen,
r>Irányadó fény, látszik.
r>Megbotlás veszély.
r>*
r>Sötét bármilyen,
r>Utat mutathat mécses.
r>Ki gyújtotta meg?
r>*
r>Sötét bármilyen,
r>Mécses fénye, iránytű.
r>Lét létét jelzi.
r>*
r>Sötét bármilyen,
r>Alagútnak vége lesz.
r>Még van kanyargás.
r>*
r>Sötét bármilyen,
r>Lánglobogás: jelzőfény.
r>Reménykedés-jel.
r>
r>Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc – íródott: senrjú csokorban: anaforás, fél haiku láncban, ami jelzi, hogy tagjainak az első sora azonos.
r>
Téli diaképek…
r>
r>Hideg erdőben
r>Vagyontalanság az úr!
r>Meztelen bokrok.
r>*
r>Szorgalmatosan
r>Perceg, a létnek szúja.
r>Vad hideg… közelg.
r>*
r>Lilás égbolton
r>Rózsaszín felhők úsznak.
r>Éj-hideg támad.
r>***
r>
r>Zúzmarás bokor
r>Alatt, vaddisznó turkál.
r>Föld kemény, fagyott.
r>*
r>Megfagyott hóban,
r>Vaddisznó lépte zajos.
r>Már köd is leszállt.
r>*
r>Az árválkodó varjú
r>Egyedül gubbaszt.
r>Szántás megfagyott.
r>*
r>Tövises kóró
r>Hómezőn árválkodik.
r>Varjú ücsörög…
r>*
r>Kertek alusznak,
r>Ráncosan havas részek…
r>Kutya lábnyomok.
r>*
r>Gyorsan közeleg
r>Hideg, hóviharos est.
r>Kutya-víz fagyott.
r>*
r>Madárrajok a
r>Jégen tanyáznak. Trilla.
r>Est! Hirtelen csend…
r>*
r>Didergő madár.
r>Jégcsapok nem könnyeznek.
r>Hóság ül ágon…
r>***
r>
r>Hófehér ólban,
r>Két kutya összebújik.
r>Hó, nagyon esik.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc – téli dia felvételek, 3 részben, senrjú csokorban írva.
r>
Hideg van, röpködnek a mínuszok,
r>Már süt a nap, mindent szépnek látok.
r>Egy csapásra még nincs vége a télnek,
r>Napsugarak boldogságról regélnek.
r>
r>Hosszú alagútnak értem végére,
r>Kimegyek a napsütésbe, a fényre.
r>Teleszívom magam friss levegővel,
r>És feltöltődők új életerővel.
r>
r>Hiába van mínusz hat fok Celsius,
r>Nap melegen süt, rám mosolyog Zeusz.
r>Ez az, erre vártam, ez kell már nekem,
r>Beértem! Istenek kegyeltje lettem.
r>
r>Budapest, 1998. március 22. – Kustra Ferenc
r>
Keressem múltamat? Még a jelenemet sem ismerem!
r>Múltba leledzik a jövő, de azt meg végképp nem sejtem.
r>Lehettem volna gazdag, de a sorsom ezt bizony nem akarta,
r>Csak éltem, napról-napra szegényen, élet jólétet takarta.
r>
r>Álmodtam és sokszor és sokat, de gazdagságot nem sikerült,
r>Így még álmomban is szegényke voltam, éltem ebben kiterült.
r>Életemet úgy élem meg, mint mindennapi öldöklést,
r>És nem tudom, hogy mikor, miért rendezhetnék ünneplést?
r>
r>Nem voltam bálba és orgiákban, pedig ezek vannak bőven,
r>Én ott csak eltévednék, mint a kiránduló az őserdőben.
r>Próbáltam, hogy kicsit tovább alszom, de mindez reménytelen,
r>Álmom eseménytelen, életem rendre eredménytelen.
r>
r>Egyedül vagyok a világban, még az álmom sincs velem,
r>Rossz helyre születtem, itt nem is találom meg a helyem!
r>Éjszaka egyszer csak izzadtan felriadok és gondolkozok,
r>A sötétben és magányomban, izzadtan, nagyot álmodozok.
r>
r>Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc
r>
Nem létező időrészecske…
r>
r>Minden pillanat múlt és jövő,
r>A jelen nem mérhető idő.
r>Valamit mi, már vagy megéltünk,
r>Vagy mi még nem… de majd megéljük.
r>
r>Pillanat varázsa a jelen,
r>Ez nem mérhető idő elem.
r>Vagyis ember nem jelenben él,
r>A tiszta múlt az, mit annak vél.
r>
r>Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc
r>
