Idő 
Értékelés 
Értékelés Egykor nagy fellegszakadás vólt, a zabolátlan r>Szél a századokon élő fákat töveikből r>Döntögeté; izmos gyökerek mormolva halomnyi r>Földdel moccant fel. Szomszédjokat a belecsattant r>Ég ropogó tüze pukkantotta diribre-darabra, r>A rohanó zápor jéggel morzsolta törekké r>A lepocsékolt szép gabonát. A krumpli is úntig r>Őgyelgette büdös indáját; csak letapasztá r>Őtet is a zivatar, s szétmállva fedezte be halmát. - r>A vad idő elment; a rémült ember utána r>Sáppadtan nézett, kóldús pálcára jutását r>S éhen haldokló hív társának s gyerekének r>Ínségét mélyen képzelvén. Messze határról r>Eljött a takaró, de fejét csóválva tovább ment. r>Egy lakos, aki csupán krumplit termeszte, mivelhogy r>Földje igen szűk volt, sarjadzani látja vetését, r>S a cudar inda alól kenyeret vájkála fel ősszel. r>Ezt látván a több lakosok, felhagytak az áldott r>Búzatenyésztéssel; s inkább sóvárganak ikrás r>Krumplijokon, mintsem gondoskodnának az élet r>Bő termő idején szükségre való kenyerekről. - r>r>* r>r>Nemzetem, így jársz majd, egy náladnál szaporább r>nép, Bár sikeretlen is ő, magod a földből kiszorítja.r>
Látás r>r>Ahol jő, kit régen ohajtva lesek, r>Ő, akit szüntelen lelek s keresek. r>Képzelődésemnek serkenj hajnala, r>Testben jő lelkemnek őrző angyala, r>Most tehát, most két szemeim hívek légyetek, r>Ti is, minden érzéseim jertek, nézzetek, r>Csak te nyomorult kéz, s szegény ajakok, r>Bár lelkemnek nehéz, legyetek vakok. r>r>Hallás r>r>Hangicsál a kincsem nyájas énekkel, r>Óh, hogy testem nincsen rakva fülekkel, r>Inak feszüljetek vont húr módjára r>S mind együtt pengjetek édes hangjára. r>Nyílj meg szívem, csókid lesznek szájmozgásai, r>De ha róllad szót sem tesznek szép ajakai, r>Érzéseden kívül hagyd zengéseket, r>Már úgy, óh szegény fül, légy te is siket. r>r>Szaglás r>r>Irigylem kis virág állapotodat, r>Boldogul letört ág, szép halálodat. r>Kincsemnek éltedet keblére tetted, r>S fűszeres lelkedet rá lehelletted, r>Már ezt az új balzsamodat rózsás kertembe r>Szedted, drága jóvoltodat töltsd hát szivembe, r>Óh ég! szent harmatod lelkem megtelte, r>Mert e jó illatot kincsem lehelte. r>r>Tapintás r>r>Szemem, nem láthattad, mégis fénylettél, r>Fülem, nem hallhattad, mégis csengettél, r>Órrom s szám izlése, csak veszteg ültél, r>Mégis mi rébzés e', hogy felhevültél? r>Jádzodjatok víg szivemmel minden csepp vérek, r>Mert egy édes érzésemmel egekig érek. r>Kincsemmel sétáltam, kis kezét nyújtá, r>Szorítni találtam, s visszaszorítá. r>r>Ízlés r>r>Kézfogás, órr, fűl, szem, mind elbujhattok, r>Már engem többé nem csalogathattok. r>Látjátok véremnek pezsgő forrását, r>Betöltém szivemnek fő kivánását. r>Tudjátok-é, mi lehetett, amit ízlétek? r>Aki még nem érezhetett angyali étek, r>Bóldog, ha addig lés, míg meg nem talál, r>Mennyei jó izlés! Forró csók valál. r>r>Kívánság r>r>Kép, amely szívemet tükröddé tetted, r>Hang, amely eremet mind megpengetted, r>Balzsamos lehellet! gyenge szorítás! r>Melyekhez még kellett egy bóldogítás, r>Édes csókok forrósági, égi harmatok! r>Ti érzésim kivánsági, mi a hijjatok? r>Csak középpontotok egy jó szív légyen, r>Életem rajtatok mennyekbe mégyen.r>
Undok, füstös tűz-cafatokban r>Hullott reád a nyomoruság r>S az iszonyat, ez a vad husáng, r>Veri búsan lelked tetőjét r>S félek, hogy eloltja a fájást, r>Óh, fájás, fájj tovább és jobban. r>r>Neked a tűzvész már az élet. r>A félrevert harangos napok, r>Kínok, tébolyok és haragok, r>Végső szándék, hamvadás-hajnal r>S jaj neked, ha elfogy a fájás, r>Lobogj, égj, fájj, mert másképp véged.r>
Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, r>Tespedt tavat mely fenékig zavar? r>Alázását ki oly bűnösen tűrte, r>Lázad hát már az Élet alágyűrtje, r>A tanitó, a legrababb magyar? r>r>Gyújtatott lelkek víg mécsesének, r>Ott, hol Sötét ül várost és falut r>S hol eped fényért cellák milliója, r>Magyar sivatag magyar tanitója r>Rabok között rabként senyvedt, aludt. r>r>Bús ébredők! a naphoz az arccal, r>Pusztul ez ország s az idő repül r>S kik hivattatok vezérül a népnek, r>Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: r>Úri gazságok jobbágy őreül. r>r>Ha itt a Szélvész, szívet elébe, r>Ha itt az óra, verjen hangosan: r>Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt r>Egy sötét ország, melynek páriáit r>Nem mentheti már, csak szélvész-roham. r>r>S ha itt van már a szent, a várt Szélvész, r>Köszöntjük ezt a zárka-nyitót. r>Lelkünknek fényét ezer éve orzák, r>Kapja meg végtén szegény Magyarország r>A szabaditó magyar tanitót.r>
Végsője is szalad lihegve r>Kiméráim régi sorának r>S szökött katonákért most kapok r>Bebocsáttatást a szivekbe. r>r>Hát nem oly vad a sok vad álom? r>Föloldozást kap szenvedőjük? r>Jó szivek, hát, im, itt »a költő r>S mult álmai - én már utálom. r>r>Valahová későn felértek, r>Multam egy véres hegy csucsára, r>Már csak multat és verset kaptok: r>Egy idegen kacag felétek. r>r>Örök lesz nem-találkozásunk, r>Mert késtétek nyomom örökkön r>S mert jajaimnak és magamnak r>Halállal is más lesz a másunk. r>r>Halál után is ki-kikelve r>Lobogó új és új alakban r>Előletek úgy rohanok majd, r>Miként eddig: későn szivelve. r>r>Jó szivek, ti cammogó nullák, r>Kikkel be vágytam találkozni, r>Óh, jaj; miként lettünk egymásnak r>Örökké elvált csillag-hullák.r>
