Súlyos esőfelhők borítják a fejem.
r>Futok, ülök, megyek, nem lelem a helyem.
r>Súlyozok, hőzöngők, kiutat nem lelem…
r>
r>Vecsés, 2014. 04. 06. - Kustra Ferenc József
r>
Az ember, óh, se nem szép, se nem jó!
r>Általunk meg nem változtatható.
r>Csak úgy tud változni, ha belülről jön a szükséglet
r>És ez változtatja meg, mi lelkében… benne véglet.
r>
r>Vecsés, 2014. január 25. - Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei,
r>Gyógyulásban a betegnek korlátozottak... eshetőségei.
r>De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei.
r>
r>(3 soros-zártükrös)
r>Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
r>Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett…
r>Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 31. – Kustra Ferenc József – létviszonyokról: versben és 3 soros-zárttükrös –ben.
r>
A tél mozdulatlan, fagyos,
r>Tavasz, bizsergős, csiklandós,
r>Nyár, rekkenő, sikamlós,
r>Az ősz meg esős, borongós.
r>
r>Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc József
r>
A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam,
r>A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
r>Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
r>A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.
r>
r>No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
r>Japán akácfánk a békességről regél,
r>De vihart ez nem hatja meg,
r>Csak támad, közben nem piheg.
r>
r>Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
r>Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
r>És nincsen tőle merre menekülésem
r>Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.
r>
r>Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
r>Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
r>És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
r>Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.
r>
r>Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
r>És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
r>Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
r>Most száradunk én és japánakác levele.
r>
r>2011. december 16. – Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

