Idő 
Értékelés 
Értékelés Öreges meditálás…
r>
r>Halkan, de velem jól elvan a magány,
r>Nem csinálunk semmit, itt már nincs hatvány.
r>
r>A szivarka ereszt füstkarikát.
r>Körbe-körbe kergeti önmagát.
r>A hamu meg nézi saját árnyát.
r>
r>Az pöccintésre leröppen,
r>Földre érve búsan sercen,
r>Majd, darabokra szétröppen.
r>
r>Szemüveg régi, kíváncsi üvege
r>Kukucskálva nézne, ha látna szerte,
r>Már régen karcos, nincs fény üzenete.
r>
r>Öregember tényleg nem vénember,
r>Ha sorsában ő egy nagy pénzember.
r>De érzem, a múlt kútja nem apadt,
r>Menthetetlenül látom... kiszáradt.
r>
r>Ha már nincsen víz, akkor az élet véget ér,
r>Nincs a bika az arénában, ami még kér...
r>A közönség itt már megy haza, vezért... nem kér...
r>
r>Vecsés, 2018. január 26. – Kustra Ferenc
r>
Hétköznapi pszichológia
r>
r>Vannak bizony elég sokan, akik, csak közepesen fejlettek,
r>Ők megrekedtek, véglegesen leragadtak serdülőkorban.
r>A szakemberek szerint is, sokakból nem lesznek felismertek,
r>És
r>És más bajára, így élik életüket, mind az életkorban.
r>
r>Korsókat istenek égetik? Hibásak lettek, megrekedtek...
r>
r>Vecsés, 2019. február 13. – Kustra Ferenc
r>
A pletykákat az irigyek generálják,
r>Hülyék elhiszik, az ostobák; továbbadják.
r>
r>Rettenetesen nagy a tanulság:
r>Ócsárolni a másikat, miért nagy mulatság?
r>
r>Micsoda baromság, fölöslegesen dühöngeni?
r>Mikor fölajánlják akkor kéne hosszan beszélgetni…
r>
r>Elöntött miattad a mérgem nagyon,
r>Kicsit belekapartam a tapétába nagyon…
r>
r>Vannak, kik rögtön megütik másikat,
r>Ők, ezzel nyomatékolják a vágyaikat.
r>
r>Csókod tenger, egy nagy lélegzettel,
r>Erőszakodban keresem levegőt, mély lélegzettel!
r>
r>Aprócska a bökkenő,
r>Heveskedő a rémhírterjesztő…
r>Álhír, gyorsan szárba szökkenő!
r>
r>Szeretettel törölni rosszt, megtörténtet?
r>És képmutatásból, el kell dugni emléket?
r>
r>Változó a világ, egyre romlik,
r>Tömeg, nem érti… mélyen belealszik…
r>
r>A pletyka táplálja a gyűlöletet, terjedésben
r>Mint láng, esőben, fenyőerdőben.
r>
r>Remegve, még ég a mécses lángja,
r>Lakást, hideg huzat járja…
r>
r>Egybevág minden szavunk áhított jövőről,
r>Eltér szánakozásunk az utcán szenvedőről.
r>
r>Vecsés, 2019. május 9. – Kustra Ferenc – íródott: oximoronos 10 szavasokban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
Ó, édes-drága Klementina,r>Gyere, gyűrd a lepedőt, még ma.r>Nem baj, ha izzadt lesz,r>Lehet? melegünk lesz.r>Gyere már várlak Klementina!r>*r>r>Gyere úgy vágylak Klementina,r>Kén? lepedőn izzadtság foltja.r>Vágyok már egy meggyűrtr>Lepedőre, mi jó, ha felgyűrt!r>Hiányzol nagyon Klementina!r>*r>r>Hiányzol nekem Klementina,r>Élvezném, ami tested haszna.r>Gyere, dobj egy hátast,r>Játszom majd úrlovast?r>Bújjunk már ágyba Klementina!r>r>Budapest, 2020. augusztus 9. ? Kustra Ferenc ? íródott: erotikus LIMERIK csokorbanr>
Fogalmazni tudni kell…
r>
r>Rímelő sorok összeállításán fáradozok,
r>Ami majd, bízok, hogy sikerül, addig le nem állok.
r>Nem fogom elnagyolni, mint teszik azt sokan mások.
r>
r>Fogalmazni persze nagyon is tudni kell ehhez,
r>Ha nem, az közelít a lehetetlen végzethez…
r>Nem akarok közelíteni sekélyességhez…
r>
r>Lelkemet a lúdtollon keresztül a tentába vezetem,
r>Mert, hogy leírjam nektek, fontos ez... nekem ez a végzetem.
r>Már a nap is bíbor lemenőben… de én még nem végeztem.
r>
r>Vecsés, 2015. november 26. – Kustra Ferenc – immár régen, amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>
