Idő 
Értékelés 
Értékelés Pedig érdemtelen vagyok rá…
r>
r>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
r>Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
r>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
r>
r>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
r>A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
r>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
r>
r>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
r>Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
r>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
r>
r>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
r>A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
r>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
r>
r>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
r>Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
r>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
r>
Látszik, hogy ideér a tavasz…
r>
r>(Senrju)
r>Már látszott, hogy a
r>Mezőn, nyílnak virágok.
r>Jó volt élveztem.
r>*
r>Láttam szépséget,
r>Gaz-féléket, halomban.
r>Orromban illat!
r>*
r>Jó levegőn, jó
r>Volt… virág kezdemény… volt.
r>Illat és látvány.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Már látszott, a legelő virágai nyíltak,
r>Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak...
r>Már látszott, a legelő virágai nyíltak.
r>
r>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt,
r>Ámulva csak nézte, lelkem is emelkedett…
r>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt.
r>
r>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján,
r>Mint istálló-ló, most részt vesz-vehet, nyárig is eltartó vágtán…
r>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján.
r>*
r>
r>Néztem, hogy kicsi
r>Bogarak is futkostak.
r>Lét… gyarapodó.
r>*
r>Távoli erdő,
r>Mozdulatlan… őrségben.
r>Erős lombulás.
r>*
r>Séta, botorka,
r>Csokorba virágszedés.
r>Jó ez a napom.
r>
r>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – Senrjú -ban és 3 soros-zárttükrös –ben.
r>(A Senrjú is „haikuforma”, de itt nem a természetről szól, hanem azért nevezzük így, mert az emberről.)
r>
Zöld színben…
r>
r>Repülőtéri
r>Kifutón, zöld fű sarjad.
r>Szélzsák, tele van.
r>*
r>Mező lélegzik,
r>A madárfütty is harsan.
r>Zöld fű is sarjad.
r>*
r>Zöld fű sarjad a
r>Kertben, járdát díszíti.
r>Szép betonszegély.
r>*
r>Bimbó és szirom,
r>Zöld levél száron, jó sok.
r>Váza még üres…
r>*
r>A szomorúfűz
r>Ágai, már zöldesek.
r>Kacérkodó szél.
r>*
r>Örökkévalók
r>Nappalok és éjszakák.
r>Zöld rügyfakadás.
r>***
r>
r>Erdők, mezők…
r>
r>Erdőt és mezőt
r>Bejárja, friss szelecske.
r>Még nincs fülledtség.
r>*
r>Természet, éled…
r>Erdő és mező, zöldül.
r>Csillagválasztás.
r>*
r>Mezők zöldülnek,
r>Erdők belombosodnak.
r>Derűsebb a táj.
r>*
r>Fák házasodnak,
r>Új rügyeket bontanak.
r>Életük újul.
r>*
r>Városi parkban,
r>Égbe nyúlnak platánok.
r>Kipattant levél.
r>*
r>Fák közt nyílik a
r>Remény. Lesznek rügyek is.
r>Volt hóolvadás.
r>
r>Vecsés, 2021. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban és eredeti Baso féle stílusban.
r>
Tengerparti homokban,
r>Nyomok a homokban.
r>Homok a tengerparton,
r>Nyomok a tengerparton.
r>Ne ragozzuk ezt a kérdést,
r>Tegyünk fel egy újabb kérdést:
r>Homok-e a nyomunkban
r>Vagy
r>Nyomunk-e a homokban?
r>
r>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József
r>
Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek
r>És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek…
r>Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,
r>És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik.
r>
r>A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,
r>És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.
r>Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,
r>Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?
r>
r>Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,
r>Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.
r>
r>Nem voltam én soha piperkőcködő
r>Bár nem voltam én soha kévekötő!
r>Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,
r>De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!
r>
r>Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,
r>De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér…
r>
r>Vecsés, 2014. december 12. – Kustra Ferenc József
r>
