Idő 
Értékelés 
Értékelés Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom
r>
r>Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
r>A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
r>Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
r>
r>A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
r>Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
r>Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
r>Elhelyezzük a stílus megértése házába.
r>
r>Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
r>Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
r>Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
r>A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
r>
r>Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
r>A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
r>A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
r>Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom
r>
r>Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor,
r>A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor,
r>Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor.
r>
r>A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza,
r>Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta.
r>Ahonnét indult, lélek azon birodalmába,
r>Elhelyezzük a stílus megértése házába.
r>
r>Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom,
r>Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom.
r>Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke.
r>A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye.
r>
r>Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket
r>A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget…
r>A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget.
r>
r>A stílus azokat a kifejezéseket keresi, az olvasói véleményhez,
r>Melyek a legjobban stimmelnek az egyéni vonásokkal is gazdagított élményhez.
r>
r>Művészi kifejezésben az író egyénisége érvényesül, hozzánövekszik...
r>Az író a kifejezés és az érthető tartalom azonosságára törekszik.
r>
r>A törekvés útja: az élmény színeződései teherbíró
r>Módon kerüljenek át, egyre jobban a műbe… mi strapabíró,
r>Egyre fényképszerűbben rajzolja, önmagát láttatva az író.
r>
r>Az élménynek benne kell rejtőzködni olvasónak... a mondatba,
r>És ez a művészi anyag, az író egyéniségét hordozza…
r>Az egyéni szintet, semmiképpen ne veszítsük... sikoltozza!
r>
r>A kezdők ügyesek? Még ne vegyék a bátorítást magukra,
r>Ők még csak figyeljenek, hogy művük ráfeszüljön alapokra!
r>Az író ott kezdődik, hogy törekszik az igaz művészetre,
r>Kerüli a pongyolaságot, törekszik a tökéletesre.
r>
r>Az írók céljaik megvalósításában, mesterségbelien is művészek,
r>A stílus tetszetős formálásában, ahogy felhasználtak a követelmények.
r>Az írónak ismernie kell a hagyományokat, a lehetőségeket,
r>És az olvasó is akkor érezheti, hogy most kap új eszmeiségeket.
r>
r>A vers az a műfaj, melynek a fejlődése jórészt stiláris kérdés
r>És, hogy a versben legerősebb a hagyomány szerepe... nem is kérdés…
r>A költő vershagyományokból születik. Ki milyen lesz, az más kérdés.
r>
r>Prózában minden értelmes ember talán... ki tudja fejezni a gondolatait,
r>De verset csak az tud írni, aki tudja mi a vers, tudja saját teóriáit…
r>Aki olvasott verset, és aki igazán a lelkében éli meg a sorait.
r>
r>A ritmus, a versforma és a rím, már régi dolgok, nagyon nagy feladat.
r>Kezdő költő csak vershagyományból ismerheti meg… neki még nagy falat.
r>Az állandó élményanyag úgy kerül ki igazi költő lelkéből,
r>Ha a kifejezés különbözik a többi vers kifejezésétől…
r>A vers nem szereti az azonosságot és szépségesen, és éppen emiatt
r>Igazi költő kifejező készlete a legművészibb legyen, írás alatt!
r>
r>A vers önmaga a legkövetelőbb, nem tűr más tekintetet,
r>Mert nem tűr meg két teljesen azonosra írt költői képet.
r>
r>A vers kötöttsége magyarázza a szigorú szabályokat,
r>A rímelés mestersége is fenntart ilyen, jó szabályokat…
r>Az azonos rímek ismétlődhetnek és ismétlődnek,
r>De a meglepően hangzó rímpárok, már feltűnőek…
r>
r>A magyar nyelv hangtanilag három csoportra különíthető,
r>És ezek a csoportok az e -ző, az i -ző és még az ö -ző.
r>Az irodalmi nyelv, az e -ző nyelvjárást vette alapul
r>És a jogi nyelvezetben is ez szolgál törvényírásul.
r>
r>Felfedez, mondjuk és írjuk, tiszta e -zéssel,
r>Fölfedez… már szebben hangzik, némi ö -zéssel…
r>Nem hangzik valami szépen, de uralkodó az e hang, író ettől óvakodik,
r>És a nagyon gondos írók, ezt az egyhangúságot messze, messzi ki is kerülik.
r>
r>A stílus egysége erősen megköveteli a kifejezett, leírt gondolat
r>És környezet hűségét, a szavak stílusában is, mint értető hátsógondolat.
r>
r>A helyes stílustörekvés újat akarhat, de nem erőlködve,
r>Az erőlködés mindig nevetséges és a munka fölöslege…
r>Az ismétlés, megfosztja a stílust… attól, mi művészi jellege.
r>
r>A köznapi kifejezések (konvenciók) állandó használata
r>Megfosztja a stílust a művészi jellegétől… rossz szóhasználata.
r>Aki megelégszik a mindennapi kifejezésekkel, az nem művészi író,
r>A konvenció nem… a művészi stílusjobbító követelményeivel bíró!
r>
r>Poétaság? Affinitást igényel, és mély alázatot,
r>Akkor írj, ha identitást érezve hozol áldozatot…
r>Még fontos, hogy mindig kezeld magadban a sok változatot...
r>
r>Vecsés, 2015. november 25. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
Az író
r>
r>Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról
r>Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról...
r>A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet,
r>Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet.
r>
r>A betű és az írás, régen nem volt az irodalom velejárója,
r>De ma már, megörökítő az írás, mint az irodalom fő fogalma.
r>Az igazi író... névtelen-tömeg közösséget szolgálja,
r>És hűségre, igazságra kényszeríti a ragaszkodása.
r>
r>A közösség alázatos, névtelen szolgálata mellett,
r>Megjelenik az írói egyéniség, és egyéb helyett
r>Lelki keletkezés-pillanat tanúi leszünk... felsejlett.
r>
r>A ma írójánál már végleg elszakadtak a közösséggel őt összekötő szálak.
r>A ma írója a közösség lelki-életébe, annyira kapcsolódik, muszájnak,
r>Amennyire maga is a közösség lelki életének a része, ha nem lazsálnak.
r>
r>A mostani író, már nem igen rejti el önmagát,
r>Inkább mindent kiad önmagából. Irodalombarát.
r>Folytonos öntépés, analízis a fegyvere... nahát!
r>
r>Mindjobban a lélek legmélyére akar behatolni,
r>Még a tudatalatti bányászását is megkísérli,
r>Ezzel akar irodalomnak, közösségnek használni.
r>
r>Ezzel az író nem fordul el az ő közösségétől, sőt most fordul feléje,
r>És nem hiányzik így belőle a másoló ős-író, közösség tisztelete,
r>És a régi másoló-írók, önfeláldozó, igazság iránti hűsége.
r>
r>A jó író nem elégszik meg a nyelv eszközének a felhasználásával,
r>Nem elég neki az érzés-figyelés, operál a kifejező szavakkal...
r>
r>A lélekraktára készletéből a jó író jól kiválasztja,
r>Ami az irodalmivá alakulás, avató motívuma…
r>Ebben van az író régebbi lelki kincseinek a halmaza…
r>
r>Trenírozd magadat, a szellemnek és a tudásnak embere leszel,
r>Írhatsz még olyan műveket, hogy benne a szellemiség magad leszel…
r>A tudás is látszani fog rajtad és ok nem lesz, többet nem feszengel…
r>
r>Rengeteg kérdés és sok gondolat, még sarjadhat bennünk,
r>Amikre a választ, egyedül nekünk kell megkeresnünk.
r>
r>A jó íróban benne van: a közösség… szabadság…
r>A hűség… az önfeláldozás… és a tudatosság…
r>
r>Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
A rím
r>
r>Micsoda új divat! Már nem divat a rím,
r>Azt megírni a költőnek, talán már kín?
r>
r>Hogy összesimuljanak össze szavak,
r>Hogy hullámzó lélekben utazzanak…
r>Mint ahogy a vízben úsznak a halak?
r>
r>Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként,
r>Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként…
r>És sosem tudja meg, benn van versében akadályként…
r>
r>Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers,
r>Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes…
r>Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes.
r>
r>Nem csak rím teszi verset igazi verssé,
r>Ez csak egy irányba igaz, ha így hiszé…
r>Sorok, a ritmus felépítése emeli vers hangulatát,
r>A rím még szorosabbra fogja, sorok testvéri kapcsolatát.
r>
r>A jó vers, igyekszik megfelelni a ritmus és rím követelményeinek,
r>És joga van rossz versek közé sorolni, mik pongyola kifejezésűek.
r>
r>A rím, az utolsó két szótag összehangzását követeli,
r>De a dilettáns próbálkozó, ezt, lehet, hogy rosszul műveli.
r>Aki költő, tökéletesen alkot, az már maga művészi.
r>
r>A sor végén, kényes, fölöttébb érzékeny a szótagrím és
r>Emiatt magas értékű a művészi megjelenítés.
r>
r>A sor végén tiszta rím, sorvég össze-csengősség,
r>A két szótagban van tartalmi különbözőség,
r>Mondattanilag, amit ez ad, más lehetőség.
r>
r>Ha két ugyan olyan ragozású szóvég csendül össze, ez ragrím,
r>Ebbe a csoportba tartozik, a hasonló képző végű szórím…
r>Két, jó összecsengés keltette hatás, a művészi, a tiszta rím.
r>
r>A tiszta rím sajnálatos ritkasága miatt használják, mint művészi eszközt, az asszonáncot.
r>Ez ellentétes megfelelője a törekvésnek, használni a ragrímet, az azonosságot…
r>Vagyis az a főszabály, használni kell tudni az egybehangzáshoz, rokonejtésű mássalhangzót.
r>
r>Más esetekben, ha a rokonhangzók helye megcserélődik,
r>Az asszonanciával, elfogadható rímhatás keltődik…
r>Vannak, szabadabban alkalmazott asszonáncok,
r>Bennük az összecsengő hangok, bíz' nem rokonok.
r>
r>Jó, ha az utunkba kerülő verseket, külsőséges vizsgálat alá vetjük,
r>Ezek mindegyikét megnézve, értékelve, először a rímeket figyeljük…
r>Hamarosan rímtudósok leszünk, ha e kényes munkát becsülettel végezzük.
r>
r>A vers elemek vezetnek az érték megállapítására,
r>A vers ruházata az élmény formáját, elsőnek mutatja…
r>A költemény lelke már megmutatkozik a külső házába.
r>
r>Tanulságos írást publikálj, hogy lenyűgözd az olvasót,
r>Mert írni csak szépen szabad, ahogy elé tárod a valót…
r>Fontos, hogy együtt örüljünk, add át, mi… megfogalmazódott.
r>
r>Ha szabályok nélkül írsz, akkor te lealacsonyítod az olvasót,
r>Ezért kritikán alul ne írj és nehogy rosszat, lealacsonyítót.
r>Olyat és úgy írj, amivel fel és magad mellé emeled olvasót…
r>
r>Az élményhez, melyhez... mi ritmus, a legszebben illő,
r>A belső lüktetést legtisztább rímmel kifejező,
r>Művészi forma megalkotója maga a költő.
r>
r>Vecsés, 2015. november 21. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és senrjúban.
r>
r>A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
r>Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
r>A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
r>Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.
r>
r>Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból,
r>Okosabbak látják, a zene kialakulásból,
r>Vers kialakulást utóbb, a fejlődő rigmusból.
r>
r>Zene és a vers alapja, ma is csak a ritmus.
r>A lélek birodalmából származó a ritmus.
r>Lelkiállapot, méreg, öröm, mind özön-ritmus.
r>
r>Íráskor kialakul egy lelki tartalom,
r>Ami kifejezésre törekszik, hatalom.
r>Lelki tartalom és ritmusfajta,
r>Szervesen van összekapcsolódva.
r>
r>A ritmus, már önmagában is kifejezi a lelki tartalom hovatartozását,
r>És mindenkor ragaszkodik életre hívójához, kifejezve odatartozását.
r>A lélek birodalmának a törvénye ez is, mutatva a végső odaadását.
r>
r>Az irodalomban, mindig a lelki alap, a megindító után kell kutatnunk,
r>Minden ritmusformának a lelkünkben az alapja, az élményi indíttatásunk…
r>Az élmény nagysága dönti el, ahhoz milyen formák tartoznak, milyen a ritmusunk.
r>
r>A lelki tartalom (élmény) versben való kifejezése,
r>Színben, hangulatban, értésben... ritmus a nagy segítsége.
r>
r>Ütemek szabályos váltakozása, fokozza a ritmus szépségét,
r>A költészet, ezt még fokozza, ha versszakká növeli mennyiségét.
r>Minő változatosság lehet, ha fokozzuk a szimmetria elvét…
r>
r>Ez esetben a ritmus már nem csak a sorban lesz uralkodó,
r>De átragad, és az egész versszakban ez lesz meghatározó.
r>A költészet, ezt még fokozza, ha szimmetrikus verssorokból
r>Összefűzött vers egészére átszármaztatja a ritmusból.
r>
r>A költőnek a lelke diktálja a formát,
r>És az írt szövegbe beleírja ritmusát.
r>És bár igen gyakran tökéletlen a versben a ritmus,
r>Nyújtott és bőbeszédű részekkel, javítható mumus.
r>
r>A vers talán nem romlik el a kevéssé botladozó ritmus miatt,
r>De így veszít a művészi hatásából, hiányzó feltétel miatt…
r>Sok költő persze vigyáz erre, javítgat a művészi hatás alatt.
r>
r>De ha verset írsz, akkor vers legyen,
r>Ne ragadj le egy tördelt szövegen!
r>Mert az a fentiek miatt nem is vers,
r>És nem létezik olyan, hogy szabad vers!
r>
r>Igazi verset írni, az, az igazi mesterség,
r>Ne hagyd eluralkodni, azt mi divatos kóklerség…
r>Hidd! Szépet, verset írni, nem olyan lehetetlenség.
r>*
r>Mi a versek kritériumait illeti,
r>Ritmus, ami verset elsőben, hirdeti…
r>*
r>Emellett a szótagszám tökéletes azonossága
r>A rímelő sorokban az állandósága…
r>*
r>Jó, ha változatosak a rímképletek,
r>És ha érzékletesek a szóképek!
r>*
r>Ezek mind hab a tortán,
r>Ritmus az első, írj ilyenformán.
r>*
r>Tördelt prózai szöveg, tehát nem lehet vers,
r>Mert mint leírtam, olyan nincsen, hogy prózavers.
r>Ne csúfold meg a mi szépséges magyar anyanyelvünket,
r>Írj már Te verset, és büszkeség feszíti majd mellünket.
r>Ne reformáld rossz felé a világot, írj, így dolgozz,
r>Poéta, ne szégyelld, vedd elő az eszed, gondolkozz…
r>*
r>Próbálj meg kemény
r>Lenni magaddal és írj.
r>Művészi szépség.
r>*
r>Örök-érvényű
r>Verset írni művészet.
r>Dolgoztasd agyad.
r>*
r>Tördelt prózát, csak
r>Mint regényt, le kell írni.
r>Adjál magadra!
r>*
r>Hogy akarsz költő
r>Lenni, ha nem is költesz?
r>Ritmustalanság…
r>
r>Vecsés, 2015. november 20. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
r>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
r>
Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve senrjúval és Tankával)
r>
r>A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
r>Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
r>*
r>Az ékesszólás
r>Erény, a rossz stílus bűn!
r>Sokan vannak így.
r>*
r>A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
r>Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
r>A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
r>Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…
r>
r>Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
r>De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.
r>
r>Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
r>Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.
r>
r>Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
r>És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
r>De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
r>És akkor a mű híján van már a megírásnak is.
r>
r>Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
r>Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
r>Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
r>A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
r>És ráadásul nem használod írásjeleket,
r>Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.
r>
r>Az értelmi munka
r>És az írás munka,
r>Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
r>Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.
r>
r>A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
r>Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
r>Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
r>De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.
r>
r>A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
r>Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
r>A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
r>Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
r>Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
r>Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…
r>
r>A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
r>Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
r>Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
r>Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
r>Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
r>Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.
r>
r>Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
r>Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
r>*
r>Az emlékezet
r>Maga, tudatalatti!
r>Emlék raktárház…
r>*
r>A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
r>A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
r>Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
r>És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…
r>
r>Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
r>Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
r>Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
r>De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.
r>
r>Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
r>Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
r>Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
r>Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.
r>
r>Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
r>Uralkodás a tudatalatti felett!
r>Képzelet alakul át eszmévé,
r>És az fejlődik majd, valamivé…
r>Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
r>Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
r>*
r>Az észbeli és
r>Lelki folyamat vegyes.
r>Van szerepcsere!
r>*
r>A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
r>Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…
r>
r>Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
r>Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
r>Ők gazdagon érzékelő egyedek.
r>
r>Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
r>Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
r>Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.
r>
r>Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
r>Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
r>A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.
r>
r>Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
r>De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
r>A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
r>Ami a gondolatokból visszaverődő.
r>
r>Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
r>A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
r>*
r>Képfestés nehéz
r>Munka, sőt már művészet!
r>Láttatás csoda.
r>*
r>A vers az a vers,
r>Próza tördelve nem az!
r>Áltatod magad.
r>Olvasód, csak jót akar!
r>Tárd elé nagyon hamar!
r>*
r>Írni művészet,
r>Gondolatleírás nem!
r>Író dolgozzon.
r>Poéta feladata,
r>Hogy szóképét láttassa.
r>*
r>Olvasó-igény,
r>Hogy művet kapjon kézhez!
r>Káros… förmedvény!
r>*
r>Az írás mestersége, maga a mesterség!
r>Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
r>Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
r>Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
r>Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
r>Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…
r>
r>Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc
r>R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.
r>
