Idő 
Értékelés 
Értékelés Van, hogy pillanat elszalad,
r>Van, hogy örökre megmarad.
r>Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem,
r>Vagy változtat bennünk vagy sem…
r>
r>Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc József
r>
Kutyát látok künn a parkban,
r>Nagy apportfa pofájában.
r>Fut, a hóban alig látszik,
r>Gazdija meg majd’ megfázik.
r>Eb igen jól érzi magát,
r>Gazdija... elunta magát.
r>Menne is már gyorsan haza,
r>Na, de hová lett a kutya?
r>
r>Hóba süllyedt tárt pofával,
r>Csak előjön apportfával.
r>Mennek együtt hazafelé,
r>Vár otthon a meleg málé.
r>Kutyus is kap egy nagy csontot,
r>Már nem fogja az apportot.
r>Jó séta volt felüdültek,
r>Jó melegben együtt ülnek.
r>
r>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József – ez az első művem…
r>
Csókolózzunk nyakra-, főre,
r>Közben megkíván a dőre.
r>Én rendes úrinő vagyok,
r>Akárkivel, dehogy búgok.
r>
r>Férfiak hiszik, egyszerű,
r>Tán’ borúra jön a derű.
r>Fiuk bizony, más az élet,
r>Én hozom a döntéseket.
r>
r>Engem az anyám nőnek szült,
r>S vagyok életből felkészült.
r>Azért adott Isten eszet,
r>Használjam férfiak felett.
r>
r>Rám hagyta anyám örökül,
r>Fogyassz férfit, szeretetbűl.
r>Csókolózni még csak lehet,
r>Tovább az eset nem mehet.
r>
r>Szép vagyok és kívánatos,
r>Jó a férfi hogyha sármos.
r>Pár lenni azzal akarok,
r>Akit bizony én kívánok.
r>
r>Ha ő kérdez, akarom-e?
r>Én kérdezem, akarod-e?
r>Így is, úgy is vagyok döntnök,
r>Valahogy, de csak én döntők.
r>
r>Ezek után kérdezem én,
r>Ki evez élet tengerén?
r>Aki evez, biz’ a férfi,
r>A nő pedig, ki vezeti.
r>
r>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József
r>
Idő, vasfogát
r>Már kezdi lecserélni.
r>Jég, elvékonyul
r>*
r>Visszavonulót
r>Fúj, halott arcú hideg.
r>Melegítő szél.
r>*
r>Süt a nap, emeli a jókedvem,
r>Kinézek, növekszik derültségem.
r>Ez még nem az, nem a tavasz napja…
r>Várom, hogy jő március idusa.
r>*
r>A felkelő nap
r>Sugara zúdul miránk.
r>Már nincsen harmat
r>*
r>Új fények nappal,
r>Új vaksötétség éjjel.
r>Új életóra.
r>
r>Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban…
r>
Megy hegynek fel gyerek Cseke
r>Vén, kese Cseke gyereke.
r>Szekere gyenge kereke,
r>Csetteg, kerreg, leeshet-e?
r>
r>Szekere kereke leeshet,
r>Ekképpen, eh, letenyerelhet.
r>Kerekezne Cseke szekere,
r>De nem fel erre, ferde hegyre.
r>
r>Nyekergett Cseke kereke, de ment
r>Esetleg szeretve, de nem megkent.
r>Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
r>Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve.
r>
r>Hej! Leesett Cseke kereke,
r>Lehemperedett egy gederbe.
r>Hergelt, kese Cseke gyereke,
r>Hegyet, kereket egye fene.
r>
r>Lehetne kese Cseke gyerekének
r>Szekercéje, és beleverne éknek
r>Kerekébe egy fellelt szegecset,
r>Mert menetben kereke leesett.
r>
r>Enne, esetleg lehetne gesztenye,
r>Éhesen keres, de nem lel egyet se…
r>Lehetne egy telek eperke…
r>Enne epret… nem lel szemet se.
r>
r>Hegyek meredekek, kellemes helyek,
r>Fenn, e hegyen messze reppennek szelek.
r>Cseke gyerek rendesen eltervezte,
r>Rendesen repdesve menne fel hegyre.
r>
r>Menne, de ez lehetetlen, feltegye
r>Szekere kerekét Cseke gyereke.
r>Vén kese Cseke elég hergelt,
r>Hegyet, kereket egye fene…
r>
r>Kese Cseke e gyereket kereste.
r>Kereste, kerestette. Hej, meglelte.
r>Meredeken lereppentek szelekkel,
r>Ernyedt testekkel, remek emlékekkel…
r>
r>Hegyet, kereket egye fene…
r>Ebbe, lehetetlen helyzetbe.
r>Meglett kese Cseke gyereke!
r>
r>Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József - eszperente nyelven…
r>
