Idő 
Értékelés 
Értékelés Harcokban veszteség mindenkit érni fog,
r>Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
r>De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
r>Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat.
r>
r>A harcban győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet,
r>De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet.
r>Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség,
r>Neked csak a siker, ami egy adott eshetőség.
r>
r>Ha jó harcos vagy, akkor szíved ettől hevesen dobog,
r>Küzdj, ne kímélj semmit, ha elkerülhetetlen a dolog.
r>Harc és csata, sok-sok van csak jönnek, mennek,
r>Kik ezt teszik, azok bizony mind emberek.
r>
r>Vecsés, 2012. február 1. – Kustra Ferenc József
r>
Tavasszal minden
r>Kivirágzik, új élet!
r>Növény pompázik.
r>Kirándulók serege
r>Megy kicsit a hegyekbe.
r>*
r>Nyári melegben
r>Izzadnak a fenyőfák.
r>Tűlevél szúrós.
r>Pókháló borítja és
r>Meghízott pók sem kevés.
r>*
r>Szépséges a rét,
r>Ott nyáron heverészni
r>Oly’ nagy élvezet.
r>Vándor és kiránduló.
r>Vágy erre irányuló!
r>*
r>Nyáron cajozni,
r>Suhanni az út felett
r>Emelkedőnek…
r>Lefelé versenyezni.
r>Tudd, nem nehéz elesni.
r>*
r>Egy csendes estén
r>A nyári Balatonnál
r>Ölelős séta.
r>Csak menni nádas felé,
r>Békákat hideg lelé.
r>*
r>Nyáron kell házat
r>Átfesteni, színezni.
r>Vakolatóvás.
r>Mesteremberek hada.
r>Sört, ők nem visznek haza.
r>*
r>Szél pőrézteti
r>Őszi dér lepte fákat.
r>Ág hideg, merev.
r>Úgy fáznak éji árnyak.
r>Ilyen a sorsuk fáknak.
r>*
r>A telet várja
r>Szánkózni vágyó gyerek.
r>Felnőtt is menne.
r>Nagy mulatság siklani,
r>A nagy dombon lecsúszni!
r>
r>Vecsés, 2014. június 21. – Kustra Ferenc József – Készült; Tankákban
r>
A nappal gyönyörű volt, az ég felhőtlen és valószínűtlen kék,
r>A forró és aranyló sugarak testünket, lelkünket ölelték...
r>Tombolt a hőség, homlokunkon ott voltak az izzadtság gyöngyöcskék.
r>
r>Ez ritka pihenő napunk volt, túráztunk fent a hegyekben,
r>És csak átadtuk magunkat… csak elvoltunk… a természetben…
r>Fenyőillat, bogárzümmögés, szellő… pókháló, lengésben.
r>*
r>Természet és mi.
r>Bóklászás a fák között.
r>Átlényegülés.
r>*
r>Zöld változatok…
r>Különleges kavalkád.
r>Szemkápráztató.
r>*
r>Fűben ültünk, természetben és úgy ebédeltünk,
r>Falatoztunk, különféle szendvicseket ettünk…
r>Eközben múlhatatlanul káprázott a lelkünk.
r>
r>A nap gyorsan elmúlt, a jóleső fáradtság uralkodott!
r>Hegyről lefelé hazaindultunk, est kéjesen támadott…
r>Holdfény, ezüstben átvette a terepet, hatalmaskodott.
r>
r>Vecsés, 2015. október 23. – Kustra Ferenc – íródott: Versben és senrjú -ban…
r>
Telefonálnak
r>Egymásnak, de megszakadt.
r>Vonalszakadás.
r>*
r>Utazás jeggyel,
r>Legális utas leszek.
r>Vonaljegy oda.
r>*
r>Tartsa vonalat,
r>Mondja partner… én várok.
r>Utóbb, megszakadt.
r>*
r>A bakter, vonal
r>Vizsgálatra ment. Majd jön!
r>Vasútbiztonság.
r>*
r>Egyenes vonal,
r>Kockás papíron ferde!
r>Szemmértéke rossz!
r>*
r>Részegnek vonal,
r>Hiába is egyenes.
r>Ő, görbén halad.
r>*
r>Egy vonalzóval
r>Adták régen a körmöst!
r>Szép szó nem használt.
r>*
r>Erdőt, telepit
r>És fák vonalas sorban…
r>Átláthatóság!
r>*
r>Tán’ légvonalban
r>Kevesebb kilométer!
r>De nincs repülő.
r>*
r>Egyenes vonal,
r>Sorakozó ismérve.
r>Katonai rend.
r>*
r>Vonalas tartás,
r>Katonatisztnek szükség!
r>Foglalkozáshoz.
r>*
r>Peremvonalat
r>Kell leellenőrizni!
r>Front, harchelyzetben…
r>
r>Vecsés, 2016. február 12. – Kustra Ferenc József – Senrjú –ban pályázati anyagnak készült, a „vonal” jegyében. Nem jött semmilyen visszaigazolás…
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja,
r>Egyben a kalodám is, mert a láncokkal bele vagyok koncolva…
r>Már régen fölismertem, hogy a koporsóm az életem ladikja.
r>
r>Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva,
r>Szakíthatatlan láncokkal, hogy ne maradjon üres az ladikja…
r>Úgy is érzem magamat, mint aki az életben föl van koncolva.
r>
r>A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van,
r>Erre orvos nincs, gyógyszer segítség nincs, csak változtatási vágyam van…
r>A lélekfájdalomtól csak hörgök, mint kinek tüdőgyulladása van.
r>
r>(Senrjon)
r>Éltem saját koncában,
r>Éltem ladikjában utazok.
r>Szél fú’ ladiknak!
r>
r>Éltem nagyon hullámzik,
r>A ladik meg dobál engemet.
r>Így hova jutok?
r>
r>Éltem, már jó hosszúra
r>Sikerült, eddig is… Még mi lesz?
r>Ladik még bírja!
r>
r>Könyörgők én kikötve is a kegyetlen sorsomnak,
r>Adjon már kegyelmet, az öreg, lassan elmúlónak!
r>Mért is jó ennek, hogy vele egy sorban csak szenvedek,
r>Holott tudom, nélküle, sokkal jobb ember lehetek…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka,
r>Pedig én itt, nem is tehet semmiről, mondom múltba belelátva…
r>Tudom, hogy ez a trágya élet, másoknak a mocskos hagyatéka.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Átkozott lettem, így születésem óta elátkozott vagyok,
r>Le vagyok láncolva, pedig tán' jó lenne… ha arcomba marok…
r>Átok elől nincs menekülés… egy lehet! Élek vagy meghalok!
r>
r>Vecsés, 2020. november 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, ami azt jelenti, hogy a vers, téma-azonos de, különféle szerkesztésű versszakokból áll össze!
r>
