Avagy: tavasz a télben…
r>
r>A köd-csokrokban, gyorsan hervad a rossz látás,
r>Varjúraj repül… ez talán a feltámadás?
r>
r>Süt
r>A Nap,
r>Köd sehol,
r>Éled minden.
r>Tavasz van talán?
r>
r>Tavasz van talán?
r>Éled minden,
r>Köd sehol,
r>A Nap
r>Süt.
r>
r>Így tél közepén tavaszt játszik a természet?
r>Meleg levegő is elárasztja légteret!
r>
r>Már
r>Langyos
r>A légtér.
r>Tavaszt idéz
r>Az időjárás.
r>
r>Az időjárás
r>Tavaszt idéz.
r>A légtér
r>Langyos
r>Már.
r>
r>A szélroham is csak, lustán battyog, nem kelt hideg érzetet,
r>Kopasz erdő alatt, az avar jelenti a füvészetet.
r>Még dörrent is… de, hordani kell a téli ruha hegyeket…
r>
r>Nincs
r>Sehol,
r>Hó se köd.
r>Virág fakad,
r>Télnek nyoma tűnt.
r>
r>Télnek nyoma tűnt,
r>Virág fakad.
r>Hó se köd,
r>Sehol
r>Nincs.
r>
r>Ma az udvarban tíz centis már a hóvirág,
r>Eltévedt a télben, cserbenhagyta... hó-világ.
r>
r>Még
r>Tél van,
r>Látszat csal.
r>Ne örüljünk,
r>Várjuk ki végét...
r>
r>Várjuk ki végét...
r>Ne örüljünk!
r>Látszat csal,
r>Tél van
r>Még.
r>
r>Vecsés, 2016. május 24.-2017. december 30. – Szabadka, 2018. január 1. - Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a tükör- apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A tükör- apevák címe:”Korán jött a tavasz, vagy mégsem...?”
r>
Rázom a kezem a zsebben,
r>Képzeletbeli pénz abban cserren.
r>Mivel a hangját nem hallom,
r>Rájöttem ébresztő! Álmodozom…
r>
r>Budapest, 1997. december 6. – Kustra Ferenc József
r>
Harci ló vágtat,
r>Lovas szeme... könnyezik.
r>Sorsa… követi.
r>*
r>Harci ló nem társ!
r>Lovas... magányos lovas.
r>Sorsa… követi.
r>*
r>Harci ló segít,
r>Ha zablája jól kezelt…
r>Sorsa… követi.
r>*
r>Harci ló párja,
r>De sorsa zablát rángat!
r>Sorsa… követi.
r>*
r>Harci ló is sír,
r>Közben, erőből vágtat!
r>Sorsa… követi.
r>*
r>Harci ló érti,
r>Menekvés nincs gazdinak…
r>Sorsa… követi.
r>
r>Vecsés, 2020. november 26. – Kustra Ferenc József – íródott: senjrú –fél haiku láncos- csokorban.
r>
És a lova?r>r>A harcost ledobta ar>Lova, úgy megijedt kígyótól.r>De csak odébb ment.r>*r>Várta a gazdáját, kir>Csak feküdt a mező füvében.r>Visszaoldalgott.r>*r>Szagolta, nyalogattar>Arcát, közben többször is prüszkölt.r>Vitéz feléledt.r>*r>Lova örömnyerítéstr>Hallatott és ugrált pár nagyot.r>Gazdi csodálta.r>*r>Pedig ismerte, évekr>Alatt nőttek össze? együvé!r>Szerették egymást.r>*r>Harcos a fegyvereitr>Összeszedte, kicsit még szédült.r>Hat év együttlét?r>*r>Lova nem messzi legeltr>Hagyta, a pára hadd lakjon jól.r>Halkan füttyentett?r>*r>Csata volt csata hátán,r>Így aztán egy jó csapat voltak.r>Becsülték egymást.r>*r>Nagyon bíztak egymásba,r>Együtt értették szakmájukat.r>Ló, már jóllakott.r>*r>Visszajött a gazdihoz,r>Akinek eléggé fájt feje.r>Ló menni akart.r>*r>Odafeküdt gazdihoz,r>Horkantgatott, biztatásképen.r>Üljön már nyeregbe?r>*r>Harcos feje csak romlott,r>Már fellépett látászavar is.r>Ló, csak biztatta.r>*r>Nagy nehezen fölmászott,r>Ló, igen óvatosan állt föl.r>Kocogni kezdett.r>*r>Harcos próbálta magát?r>Rosszulléte egyre jobban nőtt!r>Látása romlott.r>*r>Elértek egy folyóhoz,r>Keskeny volt, mély, sebes sodrású.r>Gyeplőt nem fogta.r>*r>Itt már többször átúszták,r>De lova jól irányított volt.r>Áradó folyó.r>*r>Középen a víz tarolt,r>Lovat irányítani kellett?r>Gazdi nem látott.r>*r>Még érzékelte forgást,r>Mibe az áradás sodorta.r>Még jobban szédült.r>*r>Ló érezte a veszélyt,r>Többször fájdalmasan nyerített.r>Gazdi dülöngélt.r>*r>Ló csak egyedül küzdött,r>Gazdája terhével a hátán.r>Becsatlakozás?r>*r>A kicsi folyóka isr>Áradt, lett nagy örvény, szívással.r>Gazdi már vak volt.r>*r>Az örvény berántottar>Nyeregből, nehéz fegyverekkel?r>Gyors szívóhatás!r>*r>Kettőjüket beszívta?r>Többet, senki nem látta őket.r>Egy kobra miatt?r>r>Vecsés, 2021. január 4. ? Kustra Ferenc József - a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 490
Ülők folyópart kövén,
r>Szemlélem, túlont… mesés egy harc!
r>Kard ki kard! Gyerünk.
r>*
r>Útban erre elkapott
r>Valami, én hosszan aléltam.
r>Kard ki kard! Gyerünk.
r>*
r>Felállok, többet látok,
r>Itt vagyok az éles kardommal.
r>Kard ki kard! Gyerünk.
r>*
r>Irigykedek, társak ott,
r>Én lekéstem… csónak is mind túl.
r>Kardom rántsam ki?
r>*
r>Csatazaj ide hallik,
r>Mély víz partján, le-föl járkálok.
r>Kardom cipelem.
r>*
r>Gyönyörű a harci zaj
r>Élvezem paták dobogását.
r>Kardom is menne.
r>*
r>Esteledik, zaj csitul,
r>Én megint ülök. Fönt bíbor ég.
r>Kardom nyugtalan!
r>*
r>Csatának lassan vége,
r>Kis felhők mind bíborszínűek.
r>Kardom figyelmez!
r>*
r>Mögöttem bokor reccsen,
r>Felugrok, perdülők… egy… ellen!
r>Kardom kirántom.
r>*
r>Azzal a mozdulattal
r>Szívét átszúrom, hogy át is ment…
r>Kardpengém véres.
r>*
r>Keskeny a folyómeder
r>Társaim már ott állnak, néznek.
r>Kardom-letörlőm!
r>*
r>Társak szemében látom
r>Elismerést… én is harcoltam.
r>Kardom tokjában.
r>
r>Vecsés, 2020. december 3. – Kustra Ferenc – a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!
r>

Értékelés 

