Idő 
Értékelés 
Értékelés Én mindent megteszek, közben meg sorvadék,
r>Az élet velem szemben egy nagy rohadék.
r>Aranypohárban kínálgat harmatvizet,
r>De látom színén, tett bele jó sok mérget.
r>
r>Fényes a kék ég, még felhők sem borítják,
r>A bőrömet mégis villámok szabdalják.
r>Álljatok meg, ne bántsatok; kiáltanék,
r>De nincs kinek, mikor ki mind az ellenség…
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József
r>
(Anaforás, belső rímes, halmazrímes)
r>Aktívan élvezem a csendem,
r>Aktívan megélem a csendem,
r>Aktívan behálóz a csendem,
r>Aktívan humoros a csendem.
r>Aktívan toporgok a csendben,
r>Aktívan forrongok a csendben,
r>Aktívan hisztizek, a csendben,
r>Aktívan igyekszek, a csendben.
r>
r>Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom,
r>Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom.
r>
r>Reményem van, olyan, mint amikor szunnyad a parázs,
r>Lehet, hogy fellobban a láng, az lesz az igaz varázs.
r>De csak csendben sercegés nélkül… mint egy üres garázs.
r>
r>Én csak folyvást csókolgatom, de nem adok okot a búnak…
r>De, már tudom, csendben ő az oka minden… nagy bánatúnak.
r>*
r>(Senrjon csokor)
r>Csendharmónia,
r>Mint égi zene, békés.
r>Rám telepedett.
r>*
r>Élet oltárán,
r>Csend, elmondja beszédét.
r>Hallgatás ára?
r>*
r>Lét emlékei
r>Tele vannak csend közzel…
r>Zajos hatás, nincs!
r>*
r>Csendben, csak azt szeretném, ha többet már nem csalódnék életemben!
r>Minden csak folyjon szépen, építőleg, a maradék életemben…
r>
r>Vecsés, 2016. május 23. - Kustra Ferenc József
r>
Fiatalon még nem számít semmi,
r>Akkor még érzed… tán’ vagy valaki.
r>
r>
r>Hatvan felett; Ajándék minden év
r>
r>Most mentél nyugdíjba, még élvezed az életet
r>Pénzed kevés, a nyaralás már elveszett
r>Boltba még jársz bevásárolni, de válogatsz,
r>Kellene minőség, de az ár… mit nem támogatsz.
r>
r>Jársz még volt barátokkal kirándulni
r>Szeretsz még havonta színházba járni,
r>De bizony lassan már nem lesz kivel,
r>Régiek hullanak, nagy számszerivel.
r>
r>Ráérsz, még gusztálod a másik nemet,
r>De sajnálatos, hogy épp’ az élet, nemet
r>Mond olyan vágyakra, mik fiatalos tettek
r>Éltettek, s téged férfivé vagy nővé tettek,
r>
r>Itt már gyorsan elmúlnak a hónapok,
r>Itt már az ifjúkori vágyaid múlandók!
r>Teletömnek gyógyszerrel és a nyugdíjadat
r>Majdnem csak arra költöd, rongálod májadat.
r>
r>Van benne jó is, mert elmúltál hatvan éves
r>És így már kezdesz bölcs lenni, mint éltes.
r>Már jól látod a dolgokat, helyesen ítélsz,
r>De mit érsz vele, ha már nem lehetsz ítész…
r>
r>
r>Hetven felett; Ajándék minden hónap
r>
r>Eddig legalább két sarokig, messzire láttál,
r>Már mostanra szemüveg kell, hogy kétháznyit lássál.
r>Még egyszer van, ki szervez osztály találkozót,
r>Gyereked elvisz, hogy ne add elő csoszogót.
r>
r>Orvosnál találkozol, beszélgetsz korodbelikkel,
r>Így a legnagyobb téma, hogy hogyan állsz a gyógyszerekkel.
r>Láttok ám valakit, de ti őt nem ismeritek meg…
r>Majd odajön, köszön, ki… csodálkozva tudjátok meg.
r>
r>Még te teszed ki a kukát az utcára és látod,
r>Érzed, megint eltelt egy hét… már szinte ezt várod…
r>Testedzésként néha még mész, sétálsz egyet,
r>De már csak ritkán, és nem nyersz versenyeket.
r>
r>Valamit emeltek a nyugdíjadon,
r>De ez alig több mint vastag vérdíjon
r>Élni az életed és nélkülözni otthon
r>A meleget, mert fűtésed… hideg az otthon.
r>Még főzöl néha, de az ételt már el-elsózod,
r>Hogy a kutya egyen, neki mindet odadobod.
r>Újságot még járatsz párat, néha hátra nézel,
r>De mára már nincs értelme… tán’ közömbösséggel.
r>
r>Még tartod magad, foglalkoztatnak a nagy dolgok.
r>Filozofálsz magadban, otthon… évek vonszoltok!
r>Kicsit még nosztalgiázol, hogy voltak a szerelmek,
r>De már nagyon nehezen jutnak eszedbe… részletek.
r>
r>
r>Nyolcvan felett; Ajándék minden hét
r>
r>Bizony már nem vágyódsz színházba,
r>Sőt, pénzhiány kiölte vágyadba
r>Kezdesz általában rosszul emlékezni
r>És mindazt, amit a boltba akarsz venni
r>Jobb, ha nyomtatod és elteszed,
r>Mert idő… úton elfelejted,
r>S ha állsz a pult előtt és nézel,
r>Vennél… itt kiderül, nem emlékszel.
r>
r>Újságok már nagyon nem érdekelnek,
r>S benne a mocskos politikai vetületek.
r>Még gondolsz a Balatoni nyaralásokra,
r>De oda már el nem jutsz, hagyod másokra.
r>
r>Iskolatársakat, barátokat már nem ismered meg
r>Tönkre mentek, úgy néznek ki, mint sok beteges öreg.
r>Már nem is nézel hátra, emlékeid elhamvadnak,
r>Erőlködsz, hogy emlékezz, de agysejtjeid lankadnak.
r>
r>Eszedbe jutna, milyen fiatalkori nagy tetteid voltak,
r>Szerelmek, csínytevések, de agyad szerint ezek már holtak
r>És hiába erőlködsz, nevek már csak nem jutnak eszedbe,
r>A szerelmek, barátok arca elvész: múlt évtizedekbe.
r>
r>
r>Kilencven felett; Ajándék minden nap
r>
r>Itt összes, minden bajod előjön
r>Már csak szárazság van a bőrödön.
r>Nincs már hamud se, de azt mamunak
r>Mondod, már nem tudod, ki a nagyurak.
r>Már csak örülsz, hogy lyuk van a fenekeden…
r>Elmélkedsz eszedbe nem jutó emlékeken…
r>
r>Alig látsz már, erős a szemüveged
r>De még a regényolvasást erőlteted.
r>Már bizony, lassan nem érdekel semmi.
r>Nem vagy unott, de a legjobb jót aludni.
r>
r>Már nem emlékszel a fiatalkori osztálytársakra
r>És a szerelmeidre, a barátokra, munkatársakra.
r>Indián táborban úgy hívnának: „öreg trotty”…
r>Nevedet koroddal megszolgáltad, mint öreg ponty.
r>
r>Vigyáznod kell, el ne ess, mert felállni
r>Bizony nagydolog, már nem akármi.
r>Orvoshoz sem mész már, ki kell hívni,
r>Persze ha van lehetőség finanszírozni.
r>
r>Már azt sem veszed észre, ha kihűl a vacsorád,
r>Rád már bizony nem várnak gyertyafényes nagy zabák.
r>Mondják, mindent rágjál meg ötvenszer.
r>Fogad nincs, ínyed fáj, csak nyelsz tízszer.
r>
r>Van már dédunokád is, de ő más kor, gyermek,
r>Ő nem látogat, ő már más… egymástól messze estek.
r>Elfutottak éveid, érvénybe lép a régmúlt,
r>Igazságok, hazugságok, remények… mind elmúlt.
r>
r>
r>Száz év felett; Ajándék minden óra
r>
r>Már nem teszel semmit,
r>Már nem keresel fel senkit,
r>Már nem mész sehová
r>Már nem mész, nincs hová.
r>
r>Már nem olvasol, már nem látsz rendesen,
r>Család ad enni, ha van neked. Kedvesen
r>Rád mosolyognak, nézed… süketülsz, hangosan
r>Szólnak, de már nem hallod, rád hagyják pajkosan.
r>
r>Ülsz, a szakad huzatú fotelben, nézed a TV-t,
r>De már nem látod, nem érted a lényegét.
r>Fogad nincs, ínyed rágod, már csak mammoghatsz…
r>Elmúlt, nincs partner, kit nagyon megmammogtatsz…
r>
r>Szép vagy csúnya életed volt, mit számít,
r>Már nem is emlékszel, sors már nem ámít.
r>Harminc év múlva már senki nem fog emlékezni rád,
r>Még akkor se, ha nagy-dolgot műveltél, ha volt csodád…
r>
r>Sudár fa, bír mindent, napsütést és vihart,
r>De öregszik és lassan levelet sem hajt.
r>Később már ágai letörnek, odvas lesz belseje,
r>Rászáll egy fekete varjú és ledől a semmibe…
r>
r>Szerencsés vagy, ha nem is tudod meg, hogy
r>Eljött a vég, hogy nincs tovább, élet elfogy…
r>
r>Vecsés, 2012. február 5. – Kustra Ferenc József
r>
Ötszáz évvel később vagyunk…
r>
r>Jött a török, csak jött, mint áradat,
r>Fehér habbá hajszolták lovakat.
r>Szpáhik, akindzsik, a janicsárok,
r>Kezükben pajzsok és jatagánok.
r>
r>Országot foglalni nem hagyhatjuk,
r>Sereggel hadba szállt: király urunk.
r>Lovakat nyergelték, megitatták,
r>Egész nemességet hadba hívták.
r>
r>A véres kard eredménye az lett,
r>Mohácsnál véres, vesztett csata lett.
r>Széthúzott a magyar, nem ment oda,
r>Sereg másik része nem; nem, oda…
r>
r>Tizennégyben a főurak összefogtak, ez örömteli tény
r>Lenne... de, azért, hogy Dózsát leverjék, mi volt nekik kelevény..
r>Elit széthúzása megmaradt, ezen, Dózsa sem változtatott,
r>Magyarság tele van, olyan tényekkel, mi minket lejáratott.
r>
r>A főurak, elit acsarkodott,
r>A hatalomért csak viaskodott.
r>Egy része tűrte, többi ölését,
r>Nem akarta barát ölelését.
r>
r>Odaveszett jó királyunk, meghalt!
r>Az ország ez után szinte elhalt…
r>Patakba fulladt, mondták királyra,
r>Ám orvul meggyilkolták csatában?!
r>
r>Elit dőzsölt, de ország szétesett,
r>Senki nem figyelte magyar szívet.
r>Úr, ránk is mérte a büntetését!
r>In tolerálta uraink kedvét.
r>
r>Ország tönkrement, úgy van az óta?
r>Ország sors tán’ változott, az óta?
r>Vesztes ország lettünk, urak tették,
r>Magyarok identitást vesztették.
r>
r>Ötszáz éve honunkat vesztettük,
r>Akkor uraink alá rendeltük.
r>Nem török a hibás, élet ilyen,
r>Tudni kéne, igaz elit milyen.
r>
r>Itt a mi dolgaink, soha nem mentek úgy, ahogy kellett volna,
r>Itt mindenki többség akadályozásával volt elfoglalva?!
r>Vesztes csatánk van a történelmünkben jó bőven.
r>Mi erre tanítjuk a nebulókat... veszően?
r>
r>Mutassuk fel most is, mint akkor rég' véres kardot?
r>Átalakult a világ, csak arcodba kapsz karcot…
r>Új világban azzal törődj, hogy megments sok arcot!
r>
r>Nagy bévőn mostanság elregéltem néktök, ezen krónikában,
r>Szórjátok, mint magot, hírt, ha Ti nem valák restök meghallásban.
r>Tisztes, nemes embereknél és a köznép tudomást tudjanak,
r>Sarjaddzon a nagy hír, mint a vetés, hogy ne légyen, nem tudtanak…
r>A háznépnek dobold, hírdösd ki!
r>A famíliának kürtöld ki!
r>
r>Vecsés, 2014. május 12. – Kustra Ferenc József – íródott a történelmünkről...
r>
Közöny, irgalom,
r>Nem épp’ édestestvérek.
r>Élet, középút!
r>*
r>Lélek is szorong,
r>Ha már a bűn az érték.
r>Mivé lesz világ?
r>*
r>Szép lett a csúnya!
r>Döntésképtelen nyerő!
r>Világ, fejem áll…
r>*
r>Csoda várása!
r>Káprázat, csodás varázs!
r>Kaleidoszkóp.
r>*
r>A kálváriám
r>Keresztje, magával von…
r>Megdicsőült sors.
r>*
r>Harang, halkan kong,
r>A szava, hitre hívó!
r>Megdicsőülés.
r>*
r>Kilátástalan
r>Remény is van, romokon.
r>A vágy, vágy marad!
r>*
r>Végtelen sorba
r>Beálltam, búcsúzkodni.
r>Elegáns legyen…
r>*
r>Nyomorult élet,
r>Nem kellesz, ugyan menj már.
r>Magány, örökös.
r>*
r>Élet rabja, lét!
r>Lét rabsága, örökös.
r>Szabadulásvágy.
r>*
r>Kőszív is gördül,
r>A saját célok felé.
r>Kimérten halad.
r>*
r>Nincs feloldódás!
r>Sáros vízben mosdani?
r>Boldog eb ugat!
r>*
r>Csillagot, begyűjt
r>Lélek, de csak délibáb!
r>Érzékcsalódás.
r>*
r>Forgószél port szór,
r>Lelket, tisztára csiszol!
r>Erényt, visszaad?
r>*
r>Házat dönt vihar!
r>Éjcsend, lelket simogat!
r>Sírós a magány.
r>*
r>Lélek viharát,
r>Természet csillapítja?
r>Öngyógyulás kell!
r>*
r>Perc hajszolása!
r>Élő test! Halott világ!
r>Vágy áradata!
r>*
r>Sóhaja lombnak,
r>Levélzizegés! Lélek.
r>Felüdülés! Szél.
r>*
r>Éltet zizegés,
r>Lombsóhaj, hogyha csendes.
r>Relaxáció.
r>*
r>Élet gúzsba köt!
r>Enged érvényesülni?
r>Lánc! Szabadulni...
r>*
r>Élet, hasztalan,
r>Ha sikertelen és matt.
r>Sorskerék forog…
r>*
r>Elkínzott lélek,
r>Megfáradt testben kószál…
r>Virul arc, és sír…
r>*
r>Lét húsába vág
r>Élet szomjúhozása…
r>Rossz körülmények.
r>*
r>A szép szó csendül
r>És lélek szaván rágódsz?
r>Reményed marad!
r>
r>Vecsés, 2015. március 22. – Kustra Ferenc József – íródott: Senrjúban.
r>
