Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló!
r>Ő a megtestesült ellenségem, ámítóm, hitegetőm! Ő a porba sújtó…
r>Istenem, hogy kellene megszabadulnom a generált reménytől, ez egy csaló!
r>*
r>(Senrjon)
r>Már elmúlt hetven éve,
r>Hogy hithűn reménykedek! Minek?
r>Ő csak mosolyog…
r>*
r>(Bapeva)
r>Hazug
r>A remény,
r>De lesz ez még
r>Akár rosszabb is!
r>Fogadalmam mindig
r>Van! Óhajtom, végre már
r>Én járjak jól, idő eljött!
r>Ó, legalább egy gyertyafényt ha,
r>Mutatnál, de a pokolba lelöksz.
r>Jól kihasználod, szerető lelkemet...
r>*
r>Közel van már, így félek, hogy a szemfedőm sem tud megóvni tőled,
r>Mert nem fogsz elengedni, ilyen, vagy mint: hitegető ő felséged.
r>Hiába látod, hogy sok nagy könnycseppemet elpazarolom.
r>Hiába van, hogy a reményem marad, de közben elsírom…
r>*
r>(Apeva)
r>A
r>Remény,
r>Maga csőd!
r>Örök Uram
r>És parancsolóm!
r>*
r>(10 szavas duó)
r>Szívem esdik, remegve sokszor szárnyal,
r>De mindig lemaradok egy árnnyal…
r>
r>Sokszor fölsejlik, hogy na, most!
r>De lemaradok… mondom az átkozóst.
r>
r>Vecsés, 2021. március 18. – Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>
r>A nagy gondolkodókról már régen is azt tartották, hogy egyetemes,
r>De ő meg a gondolatával együtt is csak egy ember, aki személyes…
r>
r>A legbiztosabb jele annak, hogy létezik intelligens élet a Földön
r>Kívül az, hogy nem próbáltak kapcsolatot keresni... kör a gabonaföldön?
r>
r>Lett egy korszakos alkotó ötletem,
r>Terjesztem is mindenkinek… kinek nem…
r>Figyelem és látom, hevesen terjed, mint tűzvész a záporban,
r>Figyelem, nem tudom megfejteni, mért élek lelki nyomorban?
r>
r>A jövendőbeli jogász most vizsgázik, az államvizsgán.
r>- Mi a bigámia büntetése? - kérdi tőle a bíró.
r>- Két anyós, kik söprűn versenyeznek, egymást folyvást lehagyván...
r>
r>A fiú átöleli a lányt a parkban, és a fülébe súgja:
r>- Drágám, mondj legalább két szót, ami örökre összeköt bennünket!
r>- Terhes vagyok... kiabálja sírva-ordítva!
r>
r>Sokakkal előfordul, hogy valaki fontosnak, oly' sikeresnek érzi magát,
r>Közben kicsinyes érdekei uralják... szerencséje adja ennek látszatát..
r>
r>A munka élteti az embert, egyet nem... a lógós senkit,
r>A pihenés meg nem ölt még meg, bármennyit döglött is... senkit!
r>
r>Most nem is tudom eldönteni, hogy az élet ezért rossz-e, mert rövid
r>Vagy azért mert nagyon rossz, egész életemben a jó csak ultrarövid...
r>
r>Kezdetben vala volt a semmi. Majd az Úr mondá: "Legyen világosság!"
r>Továbbra is vala semmi, de az én Uram... immár az iszákosság.
r>
r>Ha a papok hisznek Istenben, akkor miért van templomokon több villámhárító?
r>A hit ereje, mindenható, de a villámnak, templom belecsapásra csábító?
r>
r>A hisztéria kínos, alattomos és elterjed, főleg női betegség!
r>A nő kapja meg és a férfi hal bele! Vagy életbe lép a megszökésség...
r>
r>A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.
r>De ott büntetlenül lehet sörözni és szunyókálni...
r>
r>Vecsés, 2020. december 16. – Kustra Ferenc József - íródott oximoron csokorban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció, ám, nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
Tavasz korai,
r>Hevesen nekividult.
r>Selymesedő fű.
r>*
r>Tavasz ideért,
r>Napfénysugár csókokkal.
r>Borzolódó fű.
r>*
r>Tavasz feléleszt
r>Mindent és már pompázik.
r>Zöld szőnyeg a fú.
r>*
r>Tavasz pattogtat
r>Minden nővényi rügyet.
r>Kivirágzott fű.
r>*
r>Tavasz, munkáskéz
r>Által szépít meg mindent.
r>Terep-kezelt fű.
r>*
r>Tavasz terjeszti
r>Az új és szép életet.
r>Saját színű fű.
r>
r>Vecsés, 2021. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott, eredeti stílusú, anaforás haiku csokorban.
r>
Őzek
r>
r>Pázsit lóherés
r>És beborítja rétet.
r>Őzek, legelnek.
r>*
r>Megszépülnek a
r>Rétek. Mezei virág!
r>Őzek lerágják.
r>*
r>Őzek, pataknál
r>Isznak és nézelődnek.
r>Nap süti őket.
r>
r>Méhek
r>
r>Fán nyíló virág,
r>Miből méhek gyűjtenek.
r>Cseresznyevirág.
r>*
r>Méhecske zümmög
r>Édes nektár, lábain.
r>Egészségbomba.
r>*
r>Döngicsélnek a
r>Méhek, virágok körül.
r>Már gyűjtögetők.
r>
r>Madarak
r>
r>Madárka csipog,
r>Ibolyák mosolyognak.
r>Idő melegszik.
r>*
r>Madár kopácsol,
r>Egy vastag fa derekén.
r>Vacsoraidő.
r>*
r>Madár dalol, fent
r>Az ágon, gyere tojó.
r>Tavalyi fészek.
r>
r>Patakok
r>
r>Futó patakban
r>Halak is szerelmesek.
r>Új nemzedék lesz.
r>*
r>Patak csörgedez,
r>Benne ikrázó halak.
r>Parton, madárdal.
r>*
r>Parti köveken,
r>Régi mohán, új hajtás.
r>Világosabb zöld.
r>
r>Virágszirmok
r>
r>Szárba szökkent az
r>Írisz, bomló szirmokkal.
r>Új idő-virág.
r>*
r>Szellő belengi
r>Rügyező cseresznyefát.
r>Sok virágszirom.
r>*
r>Bimbós kiskertek
r>Sokasága illatoz.
r>Méhraj is repül.
r>
r>Vecsés. 2021. április 25. - Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban és eredeti Baso féle stílusban.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Anyaság? Közreműködésemmel legott kezdődik,
r>A nő akarja, és mint egy férfi; közreműködik...
r>Anyaság? Közreműködésemmel legott kezdődik.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Be is nézek a vak tükörbe; hat órája apa vagyok?
r>Ha ez jól sikerül, a következőhöz is kedvet kapok!
r>Ha nőm újra invitál, (Mert sok a segély...) el nem sunnyogok.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Családban én leszek a családfő, az apa,
r>A nőm majd szüli a gyereket, mint egy anya…
r>Családban én leszek a családfő, az apa.
r>
r>(Halmazrímes)
r>Ha család nem lesz, ráadásul bevág egy szeretetlenség?!
r>Rajtam ne múljon, én nem hagyom, nem pusztul ki emberiség…
r>A mi családunk, biz’ akarja, ez maga a lét-fényesség!
r>Sőt, ez maga a lét-feltámadás, ez Krisztusi békesség!
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 7. - Kustra Ferenc József - Családban a feltámadás… Íródott: Alloiostrofikus versformában.
r>

Értékelés 

