Idő 
Értékelés 
Értékelés (Septolet!)
r>Összetalálkoztunk,
r>Nem ocsúdtunk,
r>Végül csalódtunk…
r>
r>Bálint nap is hatott,
r>Szerelmünk virágzott.
r>Világlott,
r>Lassan elmúlott.
r>
r>(Senrjon)
r>Tán’ tévútra kerültünk
r>És megoldást, messze kerültünk.
r>Gyönyörű… múlott!
r>
r>(3 soros zárttükrös)
r>Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett,
r>Sokszor biztosítottalak, hogy bírod a szerelmemet…
r>Mikor kezedet fogtam a szívem is beleremegett.
r>
r>Te voltál a közös cselekedet,
r>Én vagyok már nekünk emlékezet…
r>Te voltál a közös cselekedet.
r>
r>Pedig én emlékszem, hogy szép napokat éltünk meg,
r>Az a fránya sors ellenünk volt, nem könyörült meg.
r>Mikor szemedbe néztem lelkem szárnyalt élvezettel, sőt repdesett,
r>Ezt szerettem volna folyton átélni, de fránya, ilyt' nem engedett…
r>
r>Mosolyod még ma is az íriszemen táncol,
r>De már nem vagy, hanem mentél... már távol, máshol...
r>Eltávolodtál, szerelmünk igazságától.
r>
r>Pedig lehettem volna csak a Te poétád,
r>Versben írhattam volna meg neked tirádát.
r>A fránya úttalan útra kényszerített minket…
r>A fránya, végső magányba kényszerített minket!
r>
r>(3 soros zárttükrös)
r>Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok,
r>Szerelmünk elmúlt, rád szeretettel emlékezni fogok…
r>Jön már a Bálint nap, de rád, már csak emlékezni tudok.
r>*
r>(Senrjon)
r>Kapcsolat belém égett,
r>Szívembe örökre benne laksz!
r>Sorsom, ezt írta…
r>
r>Vecsés, 2019. február 8. – Kustra Ferenc – íródott Alloiostrofikus versformában.
r>
Emlékezés a szerelmemre…
r>
r>Öleltük egymást Szidónia!
r>Egyszer volt ilyen… Emlék napja.
r>Kapaszkodva álltunk,
r>Nehezen… elváltunk!
r>Megpusziltuk egymást kétszer, ha…
r>
r>Szívemben, szeretet virága
r>Kissé él, de már kiszárada…
r>Volt, első ölelés,
r>Az, végső ölelés.
r>Tudtuk, ez sors… összeomolva…
r>
r>Azóta elmúltak sok nyarak,
r>Szívemet ölelik, ős-falak.
r>Nap, már nem nekem süt,
r>Telő napok, mind üt…
r>Szívben még, égnek parazsak!
r>
r>Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban –ban.
r>
Lehetnél itt…
r>Hallod? Lelkem szólít!
r>
r>Veled egy ágycsata,
r>Testem vágyálma.
r>Lelkemnek reménye,
r>Szüleménye,
r>Tüneménye.
r>*
r>
r>Ölelj át,
r>Nyakam fond át!
r>
r>Utunk nemes lenne,
r>Lehetne?
r>Vágyam üzenet!
r>Birtokolnám üreget,
r>Tüzedet!
r>*
r>
r>Hiány-sebemet
r>Gyógyítsd… eleget.
r>Beszélj, mit tegyek,
r>Milyen legyek…
r>Hogy szeresselek?
r>
r>Fürödhetnénk boldogságba,
r>Kiélt vágyba…
r>
r>Vecsés, 2018. január 5. – Kustra Ferenc – Romantikus Septolet csokor
r>
Főzök! Indulj már ide Lujza!
r>Tobzódik, rántott hús illata!
r>Az illatfelhőből
r>Fújok Neked szemből…
r>Ideérsz? Ledönt vágy rohama…
r>
r>Gyere-gyere, először eszünk,
r>Majd, akarod? Szerelmeskedünk.
r>Simítom kézfejed,
r>Eláll lélegzeted.
r>Ez sem érdekel? Mi lesz velünk?
r>
r>Lesz majd rumos kávé… óh, Lujza!
r>Szemem, látnivalód kívánja…
r>Először, jól lakunk,
r>Aztán játszadozunk…
r>Gyere, mert megőrülök, Lujza!
r>
r>Vecsés, 2019. március 30. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor
r>
Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon,
r>Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom…
r>
r>A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló?
r>Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó!
r>Szúrok, döfök, sajnálkozok a leírt szavakkal,
r>Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal?
r>Papíron hagyjuk a nyomunkat,
r>Örökül hagyjuk a szavunkat…
r>
r>Ki majd sokára, talán olvassa a soraimat,
r>Nem tudja, ki is voltam. Gondolkozik utca hosszat?
r>Érdekli-e majd, hogy én most hogyan gondolkozok, írok?
r>Milyen most a világ, az emberek és én még mit bírok?
r>
r>Gondok barázdálják orcámat, sok terhet cipelek a vállamon,
r>Amikor tükörbe nézek, látom, eluralkodott a szánalom.
r>Írás közben csak támadjon, és majd kifonom a szófonatot,
r>Gyorsan leírom, hogy meg ne szakadjon, nem hagyom, gondolatot.
r>Az új gondolat olyan, mint egy gyorsvonat
r>Megjön és robog tovább, mint tehervonat.
r>
r>Én érzem, hogy legyőz! Illúzió az élet?
r>Jó és rossz történik, de csak ez, mi két véglet?
r>Nem vagyok süket, csak nem hallom ez a létet.
r>
r>Legyen hitünk, írjunk, ha a lelkünkben ott bent szorító,
r>Mert ha nem írod le, elfeleded ez elszomorító!
r>Sőt! Nagy gondolatot elfeledni, léleknyomorító!
r>
r>Amikor a szellő a lelkemben feléleszt egy szép dallamot,
r>Békés poétává válok, el is felejtek minden haragot.
r>Rögvest fel is szállok az alkotás zakatoló vonatára,
r>Itt van aztán szükség az író poéta teljes tudatára.
r>
r>Néha, végighúzod ujjadat a papíron végtelenül,
r>Mert nem jut eszedbe semmi, csak üldögélsz… nem fesztelenül…
r>
r>Szúrok, döfök, írok, sajnálkozok, mint elkalandozó!
r>A papírom, csak nem vet le, mint betöretlen, szilaj ló?
r>Viseljen el, mert régi vitéz vagyok, tollal kardozó!
r>
r>Vecsés, 2015. június 24. – Kustra Ferenc
r>
