Idő 
Értékelés 
Értékelés Én vagyok az... Itten, én!
r>De lennék én fenomén?
r>Ez bizony, nem csak az én vágyam,
r>Sok ember lenne benne társam…
r>
r>Ezt a sors, persze keveseknek adja meg,
r>A többség, marad maga szintjén, a tömeg...
r>Tömegnek lenni, vajh jó-e?
r>Ha nincs más, ezt kell élnie…
r>
r>A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol,
r>Mi lesz holnap, holnap után, a jövőben… úgy marcangol.
r>Bármi lehetnék, és az lenne nekem az új élet,
r>Ha minden marad... a hétköznap úgyis folyó élet.
r>
r>Vecsés, 2014. február 19. – Kustra Ferenc József
r>
Ennyi kell, kizárólag. Egy kávé ami forró.r>Kilábalok az álomból s lefőzöm amint r>Eszembe jut a tegnap, a sok üres korsó.r>Izmok rándulnak, mosolygok. Kávé kell,r>Meg bele tej. Magyar termék, az az olcsó.r>r>Zimánkós az idő, vagy a véralkoholszintr>Csappant meg, köntösöm felhúzom.r>A cukor, tejpor meg nutella rámtekint,r>Mindenből teszek, egyik se kell bele,r>mellé kellene Ő, aki rám se legyint.r>r>Asztal végében ülhetnél, vagy rajtar>a terítőn, az ínyenc eledelek között.r>Mesélhetnél vagy fakadhatnál dalrar>Is rögtön, arról amit álmodtál, ami kell.r>Csak szúró szemeid vesd erre az arcra.r>r>Több kell, mint kávé. Jobb kell mint köntös.r>Kívül-belül melegíts, érzékszerveim kösdr>Le kérlek testeddel, érzem milyen bűvös.r>Most nézem, a kávéspoharam még tele,r>Kortyolom, most ez kell, ez a közömbös.
Honnan erednek azok az őselvek?r>Folyton előttem állnak mint kőhegyek.r>Százszor, bizton nem néhányszorr>Üti fel fejét hogy erősnek ismernek.r>r>Mászom, utamban áll egy szerpentin.r>Vétek uralkodnom békés területein r>A völgynek, nem találok nyugalmat r>Az elnyomottak hamar múló könnyein.r>r>Rang és létra, csodás szimbolika.r>Az észak hegyei jobb retorika, r>Mihelyst csúcsra törni akar s fogr>Hálátlan harcosoknak legjobbika.r>r>Felfelé ösvényen gyengül a növényzet.r>Zöldellő színek nem borítják környéket,r>Alázat hűlt helye és annak hivatottr>káromlói rombolják az összképet.r>r>Mit akarok Én, kósza vágyálmot?r>Elhiszem, és vállalom a vakságot,r>Átgázolok utolsó méterein a gyopárnakr>S követelem a legmagasabb ábrándot.r>r>A maradék meghátrált, egyedül állok r>Hófödte magaslatról én diktálok.r>Ridegség fog el nyomban, felelősségr>Terhe nyom mi ellen szembeszállok.r>r>Vezetem a hegy lakóit, fagyoskodva.r>Gyáva hatalom másokat ostorozvar>Őrzi saját helyét. Nem értek vele egyet,r>Lelkem szól mint zászló, fentről s lobogva.r>r>Visszaindulok a völgyekbe, a béke hív.r>Domináns egyén itt nem csatát vív,r>Akaratommal rendet teremtek, mely r>Oly hatalmas, mint az emberi szív.
A földből előbújó szépség,r>Ezt a meseszép teremtménytr>körüljárja a különlegesség.r>r>Ember az értékét fel nem fogja,r>Csak lát, bámul, csodál, majdr>Azt külleméért folyton leszakítja.r>r>Vázában már akárhol tündököl,r>Illatára az érzék új értelmet nyer.r>Öntözgeti, de a valóság előtör.r>r>Élénk színeit hamar levetkőzi,r>Bús árnyalatot kölcsönöz a helytől.r>Hervadozik, vonzerejét nem őrzi.r>r>Olyanná vált mint a többi zöld,r>végül is ugyan onnan nőtt ő is.r>Komorrá tette az ősi anyaföld.r>r>Embernek társa nem lehet a Virág,r>A csalódás pusztító erővel megy végbe.r>Tartósabb növényt tartogat a világ.
Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam
r>Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam…
r>De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam,
r>Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam!
r>
r>Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam,
r>Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam!
r>Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam,
r>Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem molyoltam.
r>
r>Szó szerint, alig van olyan ember, aki tud is szeretni,
r>Szó szerint, alig van, aki tud, és nem tudja kimutatni…
r>Szó szerint, kilencvenhat-hét százalék nem is tud szeretni!
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek,
r>És életemben meg körülvettek a hihetetlenül szeretetlenek…
r>Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek.
r>
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt,
r>Lecsapott az életménkű, feljött a vörös köd anyám előtt...
r>Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt.
r>
r>Családomnak vége lett! Utóbb kiderült, hogy anyám végzetesen beteg volt,
r>Apámnak, előttem mondta, hogy most menj el, délutánra gyere ruháidért.
r>Apám meg elkullogott, holott a fél ház a nevén volt,
r>Én meg csak néztem, hogy ő ezen eljárást ki nem kódolt...
r>
r>Letaglózott semmi üressége, ami hevesen rám robbant,
r>Majd a falnak vágott és szeretetre vágyó lelkem ott robbant.
r>Közben meg szeretném hinni, hogy nem csak szeretet vesztese vagyok,
r>Egyszer még eljön az idő, hogy kihirdetik, a győztes én vagyok!
r>A pech bilincse azonban, hosszú évek alatt bizony, rég rám rohadt,
r>És nincs is senkim, ki nevetve kioldaná a picinyke zárakat…
r>
r>Vannak kiknek a hátrányuk utóbb még az előnyük is,
r>De én? Immár a függönygördülésem előtt, nem csakis!
r>
r>(Senrjon)
r>Megmaradt a hátrányom…
r>Marad hátrányom, ösztönt élem....
r>Már ösztönöm sincs…
r>
r>Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József
r>
