Idő 
Értékelés 
Értékelés Hogy a megmacskásodott lábaimat kicsit járassam
r>Életvonatom lépcsője mellé csak úgy leugrottam…
r>De a korlát fogantyút elengedni egyszerűen nem tudtam,
r>Így aztán kényszer kapaszkodva egészségügyileg futottam!
r>
r>Futottam lihegve, sínköveken botlottam, bukdácsoltam,
r>Elmúlt szereteteken erősen izzadva meditáltam!
r>Elemezgettem és úgy láttam, hogy itt nem változott semmi… gondoltam,
r>Életemben mindig hátrányom volt, mert én szerettem és nem molyoltam.
r>
r>Szó szerint, alig van olyan ember, aki tud is szeretni,
r>Szó szerint, alig van, aki tud, és nem tudja kimutatni…
r>Szó szerint, kilencvenhat-hét százalék nem is tud szeretni!
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek,
r>És életemben meg körülvettek a hihetetlenül szeretetlenek…
r>Engemet gyermekkoromban ősök, kizárólag szeretetre neveltek.
r>
r>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt,
r>Lecsapott az életménkű, feljött a vörös köd anyám előtt...
r>Negyvenhat nappal a tizennegyedik születésnapom előtt.
r>
r>Családomnak vége lett! Utóbb kiderült, hogy anyám végzetesen beteg volt,
r>Apámnak, előttem mondta, hogy most menj el, délutánra gyere ruháidért.
r>Apám meg elkullogott, holott a fél ház a nevén volt,
r>Én meg csak néztem, hogy ő ezen eljárást ki nem kódolt...
r>
r>Letaglózott semmi üressége, ami hevesen rám robbant,
r>Majd a falnak vágott és szeretetre vágyó lelkem ott robbant.
r>Közben meg szeretném hinni, hogy nem csak szeretet vesztese vagyok,
r>Egyszer még eljön az idő, hogy kihirdetik, a győztes én vagyok!
r>A pech bilincse azonban, hosszú évek alatt bizony, rég rám rohadt,
r>És nincs is senkim, ki nevetve kioldaná a picinyke zárakat…
r>
r>Vannak kiknek a hátrányuk utóbb még az előnyük is,
r>De én? Immár a függönygördülésem előtt, nem csakis!
r>
r>(Senrjon)
r>Megmaradt a hátrányom…
r>Marad hátrányom, ösztönt élem....
r>Már ösztönöm sincs…
r>
r>Vecsés, 2021. március 16. – Kustra Ferenc József
r>
Az áldott pillanatokból, fellélegzésekbőlr>Nem maradt semmi.r>Ez az emlegetésednek ára, két hányásr>Közt újra elveszni.r>Vad erjedésnek indult a legolcsóbb bor is.r>r>Cseppek a vállamon. Csupán az időjárás, ami haláli szeszélyes.r>Önmagam zivatarjait se lehet előre jelezni, Úgy nem lenne személyes.r>Gondosan lekoptatott szívemben ragadok.r>r>r>Igazán felszabadíthatna ez a dombtető,r>Feküdnék itt dalolva veled.r>Szorongató bájadból tákolnék akaraterőt,r>Talán nem is nézném a kebled.r>Szemem is megered, ömlik az életadó eső.r>r>Innen fentről látom, ahogy elönti a dudvát.r>Mind egy szálig elpusztul.r>A pofátlanul nagy, mesélő ősfák sajnálják,r>Miképp az ég elhalkul.r>Gyökér kell, hogy hajtásaim ne mossák el.r>r>Borosüveg tanúja, hogy végzek kettőnkkel.
Első pillantásra beléd szerettem,r>és szívem halk szavát követtem.r>Üvöltöttem volna a világnak, hogy megtaláltalak,r>de lassú, halk léptekkel biztosabb volt a válasz.r>Kell, hogy erős legyek, önmagam, egyedül,r>és így talán a Te szíved az enyémmel rezdül.r>Lágyan, finoman, egymást érezve lényünk megnyílik egymás felé,r>érzem lelked érintésének mélységét, mely csak hozzád vezet, nem másfelé.r>Tudom, hogy együtt erősek vagyunk, egymásból meríthetünk,r>és a világ elhalkul, és ketten vagyunk egyes-egyedül.r>Arra születtem, hogy szeresselek,r>hogy szerelmemmel ünnepeljem lényedet,r>Te pedig lelkemet vezeted előre,r>és bármerre mész, én követlek.r>Hisz hozzád tartozom, Te pedig énhozzám,r>mindig is így volt, és így lesz ezután.
Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,r>az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.r>Melyik világít nekem?r>Melyik vezérli lelkem?r>Vajon az Ég küldte,r>vagy csak buta álmaim egyike?r>Táncolnék az esőben, fejest ugranék a mélységébe!r>Érzékeny, látó szellem, már elsőre meglátta lelkem.r>Igaz valóság vagy hamis ábránd csupán?r>Az Eget kérdezem és segítségét várom immár.r>Bár lelkem mélyén mégsem hiszek benne,r>annyi fájdalom ért, hogy nem tudom, elhihetem-e.r>De ez úgyis a jövő zenéje.
Megremegve vágylak, ó, Jolán!
r>Lehet, hogy enyém lennél talán?
r>Levetkőztetnélek,
r>Megszeretgetnélek...
r>Ezt lehetne mielőbb, netán?
r>
r>Jolánkám, te vagy a vágyottam!
r>Mondanám; testeddel játszottam!
r>Kihúznék én mindent,
r>Orgazmust, kéjt, mindet...
r>Kufircolnánk… nem csak álmomban.
r>
r>Add át magad, izzadj, csókolj meg,
r>Altestedben kéjt, éljük csak meg!
r>Orgazmusod vágyam,
r>Maga varázsában...
r>Csodás mozgással is lepjél meg!
r>
r>Vecsés, 2019. január 17. – Kustra Ferenc József – Erotikus LIMERIK csokor.
r>
