Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon,
r>Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom…
r>
r>A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló?
r>Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó!
r>Szúrok, döfök, sajnálkozok a leírt szavakkal,
r>Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal?
r>Papíron hagyjuk a nyomunkat,
r>Örökül hagyjuk a szavunkat…
r>
r>Ki majd sokára, talán olvassa a soraimat,
r>Nem tudja, ki is voltam. Gondolkozik utca hosszat?
r>Érdekli-e majd, hogy én most hogyan gondolkozok, írok?
r>Milyen most a világ, az emberek és én még mit bírok?
r>
r>Gondok barázdálják orcámat, sok terhet cipelek a vállamon,
r>Amikor tükörbe nézek, látom, eluralkodott a szánalom.
r>Írás közben csak támadjon, és majd kifonom a szófonatot,
r>Gyorsan leírom, hogy meg ne szakadjon, nem hagyom, gondolatot.
r>Az új gondolat olyan, mint egy gyorsvonat
r>Megjön és robog tovább, mint tehervonat.
r>
r>Én érzem, hogy legyőz! Illúzió az élet?
r>Jó és rossz történik, de csak ez, mi két véglet?
r>Nem vagyok süket, csak nem hallom ez a létet.
r>
r>Legyen hitünk, írjunk, ha a lelkünkben ott bent szorító,
r>Mert ha nem írod le, elfeleded ez elszomorító!
r>Sőt! Nagy gondolatot elfeledni, léleknyomorító!
r>
r>Amikor a szellő a lelkemben feléleszt egy szép dallamot,
r>Békés poétává válok, el is felejtek minden haragot.
r>Rögvest fel is szállok az alkotás zakatoló vonatára,
r>Itt van aztán szükség az író poéta teljes tudatára.
r>
r>Néha, végighúzod ujjadat a papíron végtelenül,
r>Mert nem jut eszedbe semmi, csak üldögélsz… nem fesztelenül…
r>
r>Szúrok, döfök, írok, sajnálkozok, mint elkalandozó!
r>A papírom, csak nem vet le, mint betöretlen, szilaj ló?
r>Viseljen el, mert régi vitéz vagyok, tollal kardozó!
r>
r>Vecsés, 2015. június 24. – Kustra Ferenc
r>
Szép sárga színe,
r>Kesernyés az íze.
r>Van, ki szereti,
r>Van, ki megveti.
r>Gyorsan öntöd habosra,
r>Rajta fehér habocska.
r>Pikoló az kisadag,
r>Korsó meg a nagy adag.
r>Habzik, mint a tenger,
r>Ez jó kedvvel tölt el.
r>Korsót fogjad marokra,
r>Nehogy kiöntsd asztalra.
r>Idd a dicsőített sárga lét,
r>Pezsgő- habos söröcskét.
r>Emésztésben mindig segít,
r>Még egy korsót… a mindenit!
r>
r>Budapest, 1997. február 11. – Kustra Ferenc
r>
Itt a szüret, szedjük,
r>A szőlőfürtöt letépjük.
r>Daráljuk és préseljük,
r>A levét meg szeretjük.
r>Must lesz az most, finomka,
r>Murci meg az itóka.
r>Később érik, bor lészen,
r>Pohárban áll asztal szélen.
r>Lehet száraz, fehér,. Bordó,
r>Édes, félédes, aranyló.
r>Van, ki fehéret szereti,
r>Meg aki vöröset eszi.
r>Jövőre újra keresztelik,
r>S már óbornak nevezik.
r>Finomabb a zamata, íze,
r>Nézve szebbe lett a színe.
r>Megkóstolva esik jól,
r>Töltsünk még a palackból.
r>Ahogy e kis vers is,
r>Véget ér az óbor is.
r>
r>Budapest, 1997. február 11. – Kustra Ferenc
r>
Ajánlom: Szabó Lajos, kedves rokonomnak…
r>
r>Iszod a bort kancsó számra,
r>Poharazva veszed szádra.
r>Ettől lesz sok gyomorsavad,
r>Aztán jól érzed magad.
r>Eszel hozzá jó szalonnát
r>És egy jó fej vöröshagymát.
r>Mondja is a kedves nejed,
r>Eliszod Te már az eszed.
r>Nincsen baj hajad alatt,
r>Igen jól tartod magad.
r>Edzed magad hétről hétre,
r>Adsz a magad szépségére.
r>Erős vagy mint vénülő bivaly,
r>Érmet is szereztél tavaly.
r>Súlyzók közt kelsz-fekszel,
r>Fekve- állva nyomod fel.
r>Idd a bort tovább-tovább,
r>Még nem jött el a netovább.
r>Ha meghagyod a borocskát,
r>Szétfeszíti a hordócskát.
r>Azért készült, hogy megigyad,
r>Nem lesz jó az, ha megmarad.
r>Edzd a tested kívül-belül,
r>Éld életed szertelenül.
r>Egy borissza mit tegyék?
r>Igaz magyar bort igyék!
r>
r>Budapest, 1997. február 14. – Kustra Ferenc
r>
Magyar ember bort igyon,
r>Bor legyen az asztalon.
r>Göthös lett és nem iszik,
r>Ha ez így megy lefogyik.
r>Napi három kis pohárral,
r>Nincsen dolga a doktorral.
r>Rendbe teszi a belsőjét,
r>Forralt melegíti szívét.
r>Forralt lehet télen-, nyáron,
r>Csak ne lépj át a határon.
r>Mert ha iszol, maradj ember,
r>Bor is akkor szeret ember!
r>
r>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc
r>
