Idő 
Értékelés 
Értékelés Az áldott pillanatokból, fellélegzésekbőlr>Nem maradt semmi.r>Ez az emlegetésednek ára, két hányásr>Közt újra elveszni.r>Vad erjedésnek indult a legolcsóbb bor is.r>r>Cseppek a vállamon. Csupán az időjárás, ami haláli szeszélyes.r>Önmagam zivatarjait se lehet előre jelezni, Úgy nem lenne személyes.r>Gondosan lekoptatott szívemben ragadok.r>r>r>Igazán felszabadíthatna ez a dombtető,r>Feküdnék itt dalolva veled.r>Szorongató bájadból tákolnék akaraterőt,r>Talán nem is nézném a kebled.r>Szemem is megered, ömlik az életadó eső.r>r>Innen fentről látom, ahogy elönti a dudvát.r>Mind egy szálig elpusztul.r>A pofátlanul nagy, mesélő ősfák sajnálják,r>Miképp az ég elhalkul.r>Gyökér kell, hogy hajtásaim ne mossák el.r>r>Borosüveg tanúja, hogy végzek kettőnkkel.
Első pillantásra beléd szerettem,r>és szívem halk szavát követtem.r>Üvöltöttem volna a világnak, hogy megtaláltalak,r>de lassú, halk léptekkel biztosabb volt a válasz.r>Kell, hogy erős legyek, önmagam, egyedül,r>és így talán a Te szíved az enyémmel rezdül.r>Lágyan, finoman, egymást érezve lényünk megnyílik egymás felé,r>érzem lelked érintésének mélységét, mely csak hozzád vezet, nem másfelé.r>Tudom, hogy együtt erősek vagyunk, egymásból meríthetünk,r>és a világ elhalkul, és ketten vagyunk egyes-egyedül.r>Arra születtem, hogy szeresselek,r>hogy szerelmemmel ünnepeljem lényedet,r>Te pedig lelkemet vezeted előre,r>és bármerre mész, én követlek.r>Hisz hozzád tartozom, Te pedig énhozzám,r>mindig is így volt, és így lesz ezután.
Simogat az érzés, mint egy puha paplan, beteríti testem,r>az Égre nézek, és csak a csillagokat lesem.r>Melyik világít nekem?r>Melyik vezérli lelkem?r>Vajon az Ég küldte,r>vagy csak buta álmaim egyike?r>Táncolnék az esőben, fejest ugranék a mélységébe!r>Érzékeny, látó szellem, már elsőre meglátta lelkem.r>Igaz valóság vagy hamis ábránd csupán?r>Az Eget kérdezem és segítségét várom immár.r>Bár lelkem mélyén mégsem hiszek benne,r>annyi fájdalom ért, hogy nem tudom, elhihetem-e.r>De ez úgyis a jövő zenéje.
Megremegve vágylak, ó, Jolán!
r>Lehet, hogy enyém lennél talán?
r>Levetkőztetnélek,
r>Megszeretgetnélek...
r>Ezt lehetne mielőbb, netán?
r>
r>Jolánkám, te vagy a vágyottam!
r>Mondanám; testeddel játszottam!
r>Kihúznék én mindent,
r>Orgazmust, kéjt, mindet...
r>Kufircolnánk… nem csak álmomban.
r>
r>Add át magad, izzadj, csókolj meg,
r>Altestedben kéjt, éljük csak meg!
r>Orgazmusod vágyam,
r>Maga varázsában...
r>Csodás mozgással is lepjél meg!
r>
r>Vecsés, 2019. január 17. – Kustra Ferenc József – Erotikus LIMERIK csokor.
r>
Mindig óvtál, oltalmaztál, r>Ha kellett fájdalmat csillapítottál.r>Ha beteg voltam, mellettem voltál,r>Lelket, megszakadt szívet gyógyítottál.r>r>Sok rossztól megóvtál,r>Hogyha féltem, bátorítottál, r>Vagy éppen alibit biztosítottál. r>Könnyet töröltél, védtél, vigasztaltál.r>r>Számíthattam segítségedre,r>Ha nehézség telepedett szívemre.r> Hitted, tudtad mire van szükségem,r>Anyai szíved érezte minden rezdülésem. r>r>Jó, hogy hittél bennem,r>És sikerült ennyi mindent elérnem.r>De ha kell, sírhatunk is egymás vállán,r> Hisz mi együtt utazunk a szeretet vonatán.r>r>Hálás vagyok mindenért,r> Törődésért, léleksimogatásért.r>Köszönetet így mondok most Néked,r>Mi tőlem telik, megteszem én is Érted.r>r>r>2021. május 2.
