Idő 
Értékelés 
Értékelés Ó! A szélkakas,
r>Folyvást szolgálatban van.
r>Pihenni sem tud.
r>Ifjonc, pörög szüntelen,
r>Le nem áll, türelmetlen.
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>A kémény legfőbb őre.
r>Füstirányító.
r>Kéményen szél karolja
r>Ő a füstöt sodorja.
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>Gólyákat elüldözi,
r>Harcos kéményőr.
r>Hű őre a kéménynek,
r>Gólyák nem fészkelhetnek.
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>Nélkülözhetetlen ő.
r>Szélerőt befog.
r>Fontos, szélirány jelző,
r>Ő nem csirke kergető...
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>Egy csirkét sem szerethet.
r>Társ nélkül forog.
r>Dombról, sok csirke lesi,
r>Észre őt mért nem veszi?
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>Nem kapar, reggel csendes.
r>Nincs trágyadombja.
r>Kacérkodását vágyják...
r>Nap, mint nap csak őt várják.
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>Szélcsendben is van füstje.
r>Száll, kékes égbe!
r>Lágy szellő már nem hajtja,
r>Őt az egylet még várja...
r>*
r>Ó! A szélkakas
r>Is öregszik, már rozsdás.
r>Csendes nyikorgás...
r>Idő múlt -foga- marta...
r>Alig hallik, jaj, szava.
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>Kis szélben már nem forog...
r>Sok tyúk... leves lett!
r>Már nem mozdul...nem heves,
r>Terítéken... tyúkleves.
r>*
r>Ó! A szélkakas,
r>Ha nincs szél. nem dolgozik...
r>Leves lett… tyúkból.
r> Vigyázz hát kibe szeretsz!
r>Lesz belőled tyúkleves....
r>
r>Vecsés, 2013. június 9. – Szabadka, 2018. szeptember 18. – Kustra Ferenc József – a fél haiku láncot én írtam, alá a tanka verset, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A vers címe: Vigyázz, kibe szeretsz...
r>
Nem mese szinten…
r>
r>Az élet szépséges…
r>Fölmerülhet probléma
r>És a sok rossz, nem óda…
r>Az élet, nagy csoda…
r>Van, kinek lesz hosszú lét,
r>Kerülje… az betegségét.
r>Az élet egyszeri…
r>Boldognak lenni, a mát megélni,
r>Mit élet kínál és túlélni.
r>***
r>Szép az élet, szeresd!
r>Van, hogy fájdalmat okoz,
r>Ám boldogságot is hoz.
r>Élni érdemes! Élj!
r>Ragadd meg a pillanatot,
r>Éld meg hát a boldogságot!
r>Egy életed van, óvd!
r>Ne tékozold el, ne légy kevély,
r>Élj okosan, nincs még egy esély!
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 16. – Kustra Ferenc József – az első 9 sorost én írtam, míg a másodikat –sedoka- filozófia alapján, „más szemszögből”- szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit, aminek a címe: Az élet nem mese...
r>
Valahol, vonat zakatol, mozdonyom füttye rikolt,
r>Mozdonyom nehézkesen vontatja… sok életvagont.
r>Hah! Megint itt van egy újabb életállomás...
r>Ma este pihenünk, nincs elvakult rohanás.
r>
r>(„bambuszliget”: vu-csüe - 5,5,5,5 = Rímképlet: xaxa)
r>Lét-vonat fékez,
r>Itt egy állomás.
r>Lét-vagon terhes,
r>Lesz-e megnyugvás?
r>*
r>
r>Bármit is mondhatsz, rohanvást jő a közeledő éjjel,
r>Kérdés, hogy a nagy ígéret előjön-e a hajnali fénnyel!
r>Ahogy rohanvást sötétedik, rám világít a telihold.
r>A fülembe altatót dalol éj, feszültségemet felold…
r>A rubintvörös fénysugarak, lassan, elmosódva oldódnak az éjben,
r>Öregen, már egyre kevesebbet látok sötétedő naplementében…
r>
r>(„Vágyódás délre”: Yijiangnan - 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa)
r>Csodás est,
r>Hoz fénylő hajnalt?
r>Világít az ezüst Hold,
r>Bút felold, hint nyugalmat.
r>Fény éjbe’ hamvadt.
r>*
r>
r>Ahogy sötétedik, látom a nappali szín megfakult…
r>Ezzel együtt a mából, holnapra lesz az örökös múlt.
r>Most éjjel, majd megtudom, a Hold csak nekem énekel,
r>A róka, meg megijed, és majd vonítva rohan el…
r>Álmomban és majd talán hős, daliás fűszál leszek,
r>Inaló rókának meg nagy, buktató gáncsot vetek…
r>
r>(„Vágyódás délre”: Shiliuziling - 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
r>Már
r>Holnap múlt a ma... nem vár!
r>A csodát
r>Éld meg most, ma már!
r>*
r>
r>Álmomban talán hegyi ösvényeken járok... bokrosak, kuszák.
r>Folyton botlok, el ne essek, vigyáznék... lépéseim tétovák…
r>Lassan, de nagyon elhamvad, a hamvasztó lobogás,
r>Reményteljes volt a ma, holnap vajon mitől lesz más?
r>Nekem világítanak… majd reggel felé a csillagok?
r>Életemben az ami szép volt, holnap újra felragyog?
r>
r>(„(erős)vágyakozás”:Ku- xiangsi - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa)
r>Álmomban útra kelek
r>Tétován,
r>Nehezek
r>Lépéseim.
r>Éjben merengek,
r>Hoz-e vajon a holnap
r>Reményt, fényt s
r>Jeleket?
r>*
r>
r>Jól hallom, énértem szólnak csendes éji harangok?
r>Vagy talán rosszul hallom? Ezek halk, mennyei hangok?
r>Kilépek a peronra és szívbemarkoló dalokat dúdolok,
r>Közben meg elgondolkozok, hogy halál közel van… majd elhamvadok.
r>
r>(„bambuszliget”: Zhuzchici 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
r>Harang szól, kiért vajon?
r>Dallama, szívembe hatol.
r>Dúdolgatom: Odaát
r>Találkozunk valahol...
r>
r>Vecsés, 2014. január 1. – Szabadka, 2018. július 12. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, alá a kínai formákat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A kínai formák címe:”Odaát valahol...”
r>
Hétköznapi pszichológia (Hol a problémamegoldás?)
r>
r>Régebben én voltam a még élő múltam,
r>Mára, főként a jelenembe avultam...
r>Régebben én voltam a még élő múltam.
r>
r>(HIAQ)
r>Tüzes lét, élénk múlt,
r>Hitvány jelenemben avult.
r>Anno boldog voltam.
r>*
r>
r>Az életem tanítgatott engem, de főként, balgán remélni,
r>Azt meg máig nem is értem, mért kellett nekem elnézést kérni?
r>A fűben akkor is fényes hátú bogarak rohangáltak,
r>Én meg reméltem, hogy segítenek a mezőgazdaságnak…
r>
r>Régen még reméltem,
r>Ám korán hoppon maradtam.
r>Sorsom elbánt velem.
r>*
r>
r>De aztán az élet-házamba, betette a kezét a mese-élet farkasa,
r>Vele azonnal úgy jártam, -be is jött- mint mesében a jóhiszemű malacka…
r>Ujjnyi tépőfogait magával hordta,
r>Lelkemet ezekkel, szét is marcangolta.
r>Mára már nincsen bennem lélek, ami még marcangolható,
r>De ő tudja, hogy a rettegésem, hogyan is fokozható!
r>
r>(sedoka)
r>Létem vagy sorsom?
r>Elvette kit szerettem,
r>S a többi közelállót.
r>
r>Szeretteimtől
r>Korán megfosztott engem.
r>Kettétörte életem.
r>*
r>
r>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek,
r>A napjaimat kiteszi, hogy folyvást esdek, kegyelmet kérek…
r>Én szerencsétlen, az óta saját labirintusomban élek.
r>
r>(apeva)
r>Így
r>Tellik
r>Bánatban
r>Sok-sok napom.
r>Kegyelmet esdek.
r>*
r>
r>A sorsom nagyon pudvás, mint a régi fekete retek,
r>Hogy elhagyná már a létemet, jelet fel nem fedezek!
r>Azt mondja a sorsom, hogy meg vagyon írva: eltűrni!
r>E szenvedés alatt, mást tenni? Nem látszik enyhülni…
r>
r>Sorsom írva kaptam,
r>Elviselnem kell mit rám rótt.
r>Szenvedés nem lanyhul.
r>*
r>
r>Néha látom én is, hogy a napocska igen fényesen rám is süt,
r>De hamar vége, mert a létem a végzetem és árnyéka... leüt!
r>Az utamon keresem magamat, mert érzem... vagyok az elveszett lélek,
r>Az ellenségem uralkodik, őt persze nem fogják vissza semmi fékek…
r>
r>Útvesztőn járok,
r>Nem találom magamat.
r>Létem lesz a végzetem.
r>
r>Tévúton megyek,
r>Létem lesz a végzetem.
r>Elveszett lélek vagyok.
r>*
r>
r>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
r>Végzetem a létem, hogy örülhetnék, ha csak néha villannak a kékek?
r>Láttam már néha, hogy a felhők között villannak az ég, csodás szép kékek.
r>
r>Ritkán villan fény rám.
r>Soha már nem leszek boldog?
r>Létem a végzetem?
r>*
r>
r>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata,
r>Az életemben, olyanok a körülmények, mind életem bánata...
r>A labirintusnak, azt vélem, hogy momentán zárva a kijárata.
r>
r>Életem csak bánat,
r>Útvesztőből nincs kijárat.
r>Magány őrzi zárkám.
r>*
r>
r>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre,
r>Nincsen is más, menjek fel végleg a mennyekbe?
r>A vörös ködöm rátelepszik a lelkemre…
r>
r>Gyász,
r>Lelkem
r>Fedi már
r>Nagyon régen.
r>Mennybe kell mennem?
r>*
r>
r>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
r>Azt nem tudják, hogy, ez egy labirintus, itt élek és elátkozva lakolok…
r>A világ bizony nézve, talán csak annyit lát, hogy egy szép, bokros kertben lakok,
r>
r>Ki csak kertem látja,
r>Nem látja lelkem zárkáját.
r>Bűnhődöm... átoktól.
r>*
r>
r>Érzem, ezt a tetves, fagyott élet telet, kitartok, még egy kicsit bírnom kell,
r>És előkerül a szerencsém is, aki tudja, nekem végre kegyelem kell!
r>Még egyelőre, csak nézek a világra nagyon jogosan megorrontva,
r>Mi a fekete fényt rám ontja, de már érzem, hogy jön… fehér fényt rám ontva.
r>Bánat szülte álmokban, minden éjjel, szeretetben kiteljesedek,
r>A bánattal teljes matt-fénytelen napokban, egész nap buzgón esdek…
r>
r>Szép álmom még van,
r>Bútól matt napjaimban
r>Szebb jövőt esdekelek.
r>
r>Álmom reményt ad,
r>Bús napjaimban esdek.
r>Jöjjön már a kék madár!
r>*
r>
r>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel,
r>Átbandukolni létből az életbe… úgy vágyok, szeretettel…
r>Sívárósodott világomban beszűkült pupillás szemekkel.
r>
r>Vecsés, 2016. március 27. – Szabadka, 2018. július 22. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, alá a HIAQ –t, az apevát és a sedoka –t, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: „Sorsom, előre írva…”
r>
Élet összefoglaló…
r>
r>Megszülettünk
r>Emberré lettünk…
r>
r>(10 szavas)
r>Megszülettünk, felnőttünk, jövőt reméltünk.
r>Hittük emberek leszünk! Vajon azok lettünk?
r>*
r>
r>Volt egy hosszú létünk,
r>Valamilyen életünk!
r>
r>Sok év van mögöttünk,
r>Éltünk, küzdöttünk, boldogságot mégis keveset leltünk.
r>*
r>
r>Utódok sírnak érettünk,
r>És elemzik, elmúlt életünk…
r>
r>Talán gyerekeink, unokáink könnyet ejtenek értünk,
r>Rólunk beszélnek… őrzik emlékünk.
r>
r>Vecsés, 2017. április 2. – Szabadka, 2018. június 14. – Kustra Ferenc – A kétsoros verset én írtam, alá a 10 szavasokat: szerző-, és poéta társam, Jurisin, Szőke Margit. A 10 szavasok címe:”Őrzik-e emlékünk?” A kétsorosaim, hosszított szótagszámúak…
r>
