Idő 
Értékelés 
Értékelés Az életem, lét egy nagy sakktábláján telik!
r>Kik velem ott vannak… csak integetek nekik.
r>Nem-igen látom, hogy minket a sorsközösség összekötne,
r>Az egész csak front és nem hozott teát a Hamupipőke.
r>
r>A lét miben élsz,
r>Egy fekete, fehér lap.
r>Ki körül vesz, nem mind jó.
r>
r>Életed nehéz,
r>Mert van ami fekete,
r>És te fehérnek hitted.
r>*
r>Sakkozni szeretsz-e,
r>Kedves? Kedves vagy, tán nem is?
r>Én feketén, te nem.
r>Ketten vagyunk a sakktábla,
r>Vagy bábuk lettünk mi mára?
r>*
r>
r>Fekete-fehér kockákon sivár életünket tengetjük,
r>Amíg ki nem lőnek a bástyából, addig zászlót lengetjük,
r>Vagy várhatjuk, hogy erre jár futár, kaszabol… mi kergetjük.
r>
r>Űzzük a rosszat,
r>Jóból is kicsi jusson.
r>Így teng-leng az életünk.
r>
r>Harcolunk jóért,
r>Néha sikerrel járunk.
r>Hol fenn, hol lenn? Így élünk.
r>*
r>Te király vagy, Édes...
r>Én paraszt. Védelek drágán.
r>Erőn túl is, játszom.
r>Veled, érted vagyok, ne félj.
r>Bolondok királya, remélj!
r>*
r>
r>Míg az élet, kemény és a gumitalp is kopogós,
r>Addig, minden gondolat torzba fordul, megroppanós.
r>Nem számít semmit sem, ha poétaként lelki-titkot írok,
r>És olvasás után még nagyon megfejtendők... gondolatok.
r>
r>Kemény az élet,
r>S ha élet-titkot írok,
r>Ha megfejted őrizd azt.
r>
r>Ha vérzik szívem,
r>És titkom versbe öntöm,
r>Csak olvasd, ne fejtegesd.
r>*
r>Titkot súgok, fülelj!
r>Versbe sírom bánatomat.
r>De hiába kérlek…
r>Te király, én paraszt vagyok.
r>A Halál kaszája ragyog.
r>*
r>
r>Támad a vezér, kicselezi a mi bástyánkat,
r>Tábláról, csak úgy lerúgja élő parasztokat...
r>Csoda, hogy még élek... kapom menetparancsokat.
r>
r>A sors ha üldöz,
r>S megfoszt attól kit szeretsz,
r>Ha túléled... csak szenvedsz.
r>
r>A sors kegyetlen,
r>Néha rugdos, nem csak ver.
r>Túlélni alig lehet.
r>*
r>Neked is Kedvesem,
r>Ugyanúgy csillan az éle,
r>Mint nekem. Nem választ.
r>Engem visz el előbb, tudom,
r>De játékot el nem unom.
r>*
r>
r>Amióta világ a sakk-világ,
r>S mióta az egér mindent megrág,
r>Szép bíz' a géppisztolysorozat szimfóniája
r>És mi vagyunk a tábla, paraszt ármádiája.
r>
r>Játszma az élet,
r>Csak sakkfigurák vagyunk,
r>Az élet sakktábláján.
r>
r>Sakkozik a sors,
r>Keze húz...bábuk vagyunk.
r>Sakktáblán telik létünk.
r>*
r>Jössz majd Te, Királyom
r>Utánam. Leszek szeretve,
r>Általad ölelve.
r>Mert halálon túl nem számít,
r>Ki, mi volt, éppen mit állít...
r>*
r>
r>Büntetlenül játszik velünk a tábla másik oldala, mint az életben,
r>Ki a bábukat tologatja, leveszi, bizony az úr! Több mint kegyetlen…
r>Tologató, vagy tábla, ha parasztot lát, vég nélkül tapossa... lelketlen…
r>
r>Vecsés, 2008. március 9. – Szabadka, 2018. május 20. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc József - a verset én írtam, a sedoka –kat Jurisin Szője Margit (a sedoka -k címe:”Csak sakkfigurák vagyunk”). A TANQ –kat írta Farkas Tekla.
r>
Állítólag a remény hagy el utoljára
r>
r>(3 soros-zárttükrős)
r>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni,
r>Ha volna otthon hol, lehet lepihenni…
r>Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni.
r>
r>Ha
r>Volna
r>Valaki,
r>Ki haza vár…
r>Oda röpülnék!
r>*
r>Nincs meleg otthonod.
r>Hazád, házad, álmod se tán’...
r>Oly üres vagy, hideg.
r>*
r>
r>Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai,
r>Mert nincs is hová hazamenni, magánynak nincsenek falai!
r>Csak megcsonkolt vágyaim vannak, de azok bőven,
r>Körülöttem szálldosnak a szmogos levegőben.
r>
r>Csak
r>Otthon
r>A neve…
r>Magány, bánat,
r>Nem nyújt meleget…
r>*
r>Csak szíved kertjében,
r>Fák ágain ring a remény.
r>Tiéd nem lehet az.
r>*
r>
r>Az biztos, a bánat egész életemben a bőröm alatt ficánkolt,
r>Űztem volna messzire, de nem akart menni, maradt és csak viháncolt.
r>
r>Szép
r>Is volt,
r>Maradt csak
r>Szomorúság.
r>Üres lakás s ágy…
r>*
r>Bánat ölel, csókol,
r>Karja lágyan simogat most.
r>Sosem voltál boldog.
r>*
r>
r>Lehet, nekem azt jelenti a hazamenni,
r>Hogy bizony végleg el kell -túloldalra- menni?
r>Nem vagyok elég nagy tudású, most akkor hogyan tovább,
r>A végben reménykedni? Ez aztán a vég, hova-tovább…
r>
r>A
r>Remény
r>Elhagyott.
r>Hogyan tovább?
r>Óh, bár csak tudnám…
r>*
r>Viharban ácsorogsz,
r>Megtépáz, meg is vet százszor.
r>Nem félsz a haláltól.
r>*
r>
r>Volt nekem, is mint minden rendes embernek sok szép reménye,
r>De megcsalattam, rám ugyanis mattul sütött a nap fénye.
r>Reménykedtem, közben az életzugaimból osontam a másikba,
r>Így tengődtem valahogy a létszabadság határán, majdhogy pánikba.
r>A remény-esetek csaltak és hazudtak, ők már előre tudták, hogy becsapnak,
r>De látom, nálam igen jól érezték magukat, nekik volthelyük, hogy hol laknak…
r>
r>Volt
r>Sok szép
r>Reményem,
r>Mind becsapott.
r>Hittem bennük! Kár…
r>*
r>De valahogy mégis
r>Napfény érint, kócos árnnyal.
r>Valahogy továbbélsz.
r>
r>Vecsés, 2017. március 10. – Szabadka, 2019. január 6. – Mórahalom. 2019. január 11. - Kustra Ferenc József – a 3 soros-zárttükrös –t és a verset én írtam, az apevákat, Jurisin Szőke Margit. A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
r>
Meditációs hétköznapi pszichológia…
r>
r>A pillanat amiben, a jelenben most élsz, amiben nem lanyhulsz…
r>A jelenedet, elhagyta a pillanatnyi jövőd és rágondolva lanyhulsz…
r>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
r>
r>(Senrjú)
r>Időd bontogat
r>Téged és nem Te időt.
r>Jövőd megjött! Huss!
r>
r>(Senrjon)
r>Nem uralod idődet,
r>Mert az nincs is, csak pillanat.
r>A múlt meg örök.
r>
r>(3 soros-zártükrös)
r>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
r>Továbbra is föl kell, venni, letenni a kalpagod…
r>Mindegy, hogy milyen vagy, milyen a sorsod,
r>
r>(10 szavas duó)
r>Lehet, hogy életidő a jövőd,
r>De az nem… dísz keszkenőd!
r>
r>Lehet, hogy élhető lesz jövőd,
r>De ettől nem… dísz keszkenőd!
r>
r>(Senrjon duó)
r>Tartsd a lelked életét,
r>Magas, sőt forrásnak szintjén.
r>Lehet, múltban élsz?
r>
r>Tartsd a lelked épségben,
r>Mert múlt, magasságot kíván!
r>Jövő, nem ismert!
r>
r>(Tükör apeva)
r>Éld
r>Élted,
r>Ne renyhülj!
r>Légy mindig erős…
r>Lanyhulás, végzet.
r>
r>Lanyhulás, végzet!
r>Légy mindig erős,
r>Ne renyhülj!
r>Élted,
r>Éld.
r>
r>Vecsés, 2021. Január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!
r>
Lassan ballagó percek felőrlik életem,r>jó lenne valaki, ki gondolatban követ,r>bús óráimban, szeretnék hinni szavának,r>szívem szivárványszínben őérte ragyogna.r>r>Árnyéka vagyok már - már önmagamnak,r>bús felhők, szívemen lassan áthatolnak,r>bátorítnak, de szívemből elszállnak,r>tükörfény tengerben búsan elúsznak.r>r>Szivárvány szívemet boldogság járná,r>ha karjai ölelőn testem átfonná,r>velem lenne, bajban, boldogságban,r>bánatom múlna, ölelő karjaiban.
Ó, Te drága picikém, Stefi,
r>A vágyam mindig készenléti.
r>Már padon ülhetnénk,
r>Kuncogva nevetnénk…
r>Simítanám kezed… isteni!
r>
r>Teliholdat, ó, ha már látnám,
r>Benne sziluetted, láthatnám.
r>Van egy erdei pad,
r>Néznénk vad, hogy halad.
r>Erdő padján, kezed puszilnám.
r>
r>Nagy belőled, valós hiányom,
r>Pótold ki kérem, erre vágyom.
r>Érzelmek fűtenek,
r>Feléd nem hűtlenek.
r>Éreznéd már izzadtság szagom...
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 8. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
