Idő 
Értékelés 
Értékelés TANQ –ban elmélkedés…
r>
r>Két kézzel markolom,
r>Kívülről rácsot… szaggatnám…
r>Sír lelkem… csontvázam!
r>Nem akartam én már láncot,
r>Meg nem, elvi szabadságot…
r>
r>Vecsés, 2015. május l. – Kustra Ferenc - Széles Kinga, azonos c. verse TANQ átirata. A szerző engedélyével.
r>
Vetkőzésed nesze: sóhaj, Zsu!
r>Csábodban fölmerül; nász vágyú!
r>Vágyad, pórázon tart,
r>Igyekezz! Tartsd: hamart.
r>Nagyon hő vágyam már a vályú…
r>
r>Közelséged nesze: sóhaj, Zsu!
r>Vágyam törékeny, vékony-falú!
r>Gyere, szeresselek,
r>Akard, öleljelek.
r>Másképp leszek, elvakult agyú…
r>
r>Lelkemben a neszed: sóhaj, Zsu!
r>Tiszta szerelem, ez nem bizsu.
r>Ölelnélek hévvel,
r>Követelményével...
r>Kézcsókom adnám... ez nem smafu.
r>
r>Vecsés, 2020. február 3. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor.
r>
Pár kéne lennünk, Szimonetta,
r>Volna ez boldogság alapja.
r>Dédelgethetnélek,
r>Tán' ölelgetnélek.
r>Figyelném, hogy szád mit akarna!
r>
r>Nem vagy… magam senkije vagyok,
r>Pedig csak boldogságra vágyok!
r>Boldogok lehetnénk,
r>Életbe mehetnénk.
r>Nem lesz meg… túl sokat akarok?
r>
r>Nélküled létembe fulladok,
r>Nélküled mond, miért is vagyok?
r>Én csak ábrándozok,
r>Valót meg nem kapok.
r>Kávét, magamban… kortyolgatok.
r>
r>Vecsés, 2020. október 8. – Kustra Ferenc – romantikus LIMERIK csokor.
r>
Olvad a hó, felmelegszik a jég.
r>Látom, már jő a tavasz, ez tél vég.
r>Milyen szomorú lenne meghalni,
r>Amikor mind úgy vágyódunk élni.
r>*
r>
r>Tavaszodik, esték példátlanul szépek,
r>Felhőtlenek, aranyosan sötétkékek
r>És díszített, vakítóan fényes Holddal
r>És mint planetáriumban, csillagokkal.
r>*
r>
r>Látom az orgonacsokor példátlanul szép,
r>Fürtöket mintha márványból faragták volna.
r>Ebbe a szép tavaszi csokorba minden szép,
r>Örülök, mert nem látnám, ha tavasz nem volna.
r>*
r>
r>Ha az életünk folyónak képzelhető lenne…
r>Olykor feneketlen örvényekre bukkansz benne,
r>Vergődsz, forgolódsz, úsznál, nyakig merülsz eleve.
r>
r>Odafent vígan és áldottan folyik az élet…
r>Az események úsznak egymás felé, lásd mindet…
r>Örvényből kikerülni is lehet, úszd a szintet…
r>*
r>
r>Ha a trombita hangja nem recseg,
r>Ha pletyis szomszédasszony nem fecseg,
r>Akkor oly' jó nagy a csend-fergeteg.
r>*
r>
r>Együnk mindenféle főzeléket,
r>Hajón gyorsan tömjük be a léket,
r>Így tegyük egészségessé létet.
r>*
r>
r>Amikor testet ölt az álom,
r>Akkor lesz valóság, a vágyom,
r>Mit elgondoltam és nem bánom.
r>*
r>
r>Élet viharában nagyobbacska örömök jelentik napfényt
r>És a sok icike-picike öröm meg az apró csillagfényt.
r>
r>Vecsés, 2012. október 12. – Kustra Ferenc
r>
Életem van, de az, saját kriptába van zárva,
r>Az életem, a sorsom, mind a létem kriptája.
r>Nem vagyok egyedül, itt vannak az ősök,
r>Ők a hálótársak, mind, az elment hősök.
r>
r>A mi kriptánk a mi nagy temetőnk ékköve,
r>Sokszor elmegy mellettünk, emberek közönye.
r>Van ősöm, ki már csak hiányos csontváz,
r>És van, kin még a bőr a csonton mintáz.
r>
r>Néha esténként kiszállok a nehéz tető alól,
r>Fehér lepelben keresem a kerítést… valahol.
r>Főleg a ködben jó, úgysem… nem látok semmit,
r>A sírok fölött suhanva… nem bántok senkit.
r>
r>Innen nincs kiút, oly’ nagyon nehéz a fedő,
r>Várom én, hogy a szabadító egyszer eljő.
r>Innen más szabadító nem lehet, csak a Teremtő,
r>De itt a halál az úr, ide nem jár a Teremtő…
r>
r>Vecsés, 2012. május 21. – Kustra Ferenc
r>
