Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(Senrjú)
r>Biz’ ez a kérdés
r>Nem annyira egyszerű!
r>Békevonat: huss!
r>*
r>(Senrjonix)
r>Aki megy, az csalódott!
r>Maradó a rosszat folytatná!
r>Formaváltás jó?
r>Gyerekkel ki és mit-is fog kezdeni?
r>Érdekeket hogy lehet egyeztetni?
r>
r>(HIAQ)
r>Ha van közös gyerek,
r>Akkor talán jó megoldás!
r>Ez kényszer a köbön!
r>
r>(6 sorosban)
r>Akik szakítanak, azok már közel nem egy síkon mozognak!
r>Egyik elmegy, a másik meg sokszor végzetesen marasztalá.
r>Sok minden lehet oka, de ezek páronként mind-mind változnak!
r>Ha,
r>Meg, ha ő menni akar, akkor a másik miért marasztalá?
r>
r>Belső zűrzavarok nagy kompromisszumtól bizton' nem változnak!
r>*
r>
r>Bejátszanak az ambivalens érzések, meg a saját (talán téves!) akaratunk,
r>Nem biztos, hogy a távozó fél a hibás, lehet, valósan menekül… Mást akarunk?
r>Az sem elhanyagolható szempont, hogy az elmenő félnek derül ki... menekül!
r>Régen, elnézte, mert ő nem ilyen lovat akart és ebből ő most kimenekül…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot,
r>Lehet az, hogy életben most ismerte föl a valóságot...
r>Aki elmegy a dühöt éli meg és a csalódottságot.
r>
r>A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság,
r>Mindkettő fél lelke bánja, így ez nem az igazi nagy bátorság...
r>A már elromlott kapcsolatot, erővel fönntartani botorság.
r>
r>Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában.
r>
Mit ér a gondolat, ha csak gondolat marad,r>Mit ér a szó, ha az ember csendben marad,r>Mit ér az élet, ha nem is éled,r>ha a sikereidet csak a pénzben éredr>Mit ér a tehetség, ha nincs mellette akarat,r>Mit ér a szerelem, ha egyoldalú marad,r>Hogy mit ér, e kérdést minden nap felteszed, keresed a választ, de sehol sem leled....
Zöld fák ölelésében hullámzik a tó,r>Az Ég megmutatja, lelkednek mi való.r>Aranylik a víz a napfényben,r>Higgy hát a természet erejében.r>Valaki az Égboltot színesre festi,r>A felhőből egy kép rajzolódik ki.r>És mint fent, úgy lentr>Utadat az Ég kíséri.r>Angyalok vigyáznak Rád,r>És ha a gonosz feltűnik, hogy elcsábítson,r>Ők jelet küldenek, hogy megtartsanak az úton.r>Isten szeret engem, és vigyáznak énrám Odafent,r>Biztonságban vagyok, védelem alatt állok,r>Csak ki kell nyitni a szemem.r>Szívedbe súgják üzenetüket,r>És ha nyitott a szíved, meghallod, mit üzennek.r>Vigyáznak Rád, óv, véd a természet,r>Most már tudod, merre tarts,r>És hol találod a helyed.
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
r>
r>Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek!
r>Életet… élem és élvezem, és felnevetek.
r>Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek.
r>
r>Kell
r>Kezed!
r>Kezembe
r>Helyezd eme
r>Percben. Ne kérdezz!
r>
r>Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek.
r>Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek.
r>
r>Mért
r>Kérnem,
r>Mert enyém?
r>Éppen ezért,
r>Nem kérem, veszem.
r>
r>Megérkeztél, remek lesz nekem veled,
r>Kedvesem, remek ez elméd… fejedben.
r>Lehet szétesett? Mert, én meghegesztem…
r>Neked ezt, segedelemmel megteszem.
r>
r>Még
r>meg sem
r>tetted, mért
r>Vezekelnél?
r>Ne emészd lényed.
r>
r>El kell még mesélnem, szerencse lett végre gyermekem,
r>Vele kelek-fekszek. Nevetségesen he-herészek.
r>Ez év embere, ezt elnézte nekem. Reménykedek.
r>
r>Ne
r>Engedj
r>Kedvesem!
r>Szeretetre
r>Éhezve mennem.
r>
r>Én szerencsémre leheveredtem,
r>Fejem letettem, Bécs térképemen.
r>Fekve, de remegve vezekelek.
r>
r>Te
r>Velem,
r>Én veled,
r>Lehetetlen!?
r>Ez reménytelen?
r>
r>Lélek leheveredett, megértést keresve,
r>Heverésznem kell de, nem heveny elmerengve.
r>Kedvesem, emlékek bennem megrekedtek,
r>Lét végén... régen-fényében elmerengek.
r>
r>Vecsés, 2017. november 2. – Szabadka, 2017. november 13. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:”Tedd kezed kezembe...”
r>
Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven?
r>
r>Lépj
r>Egyet,
r>Egy lépést.
r>Nem észleled,
r>Lelkem zenéjét?
r>
r>Csendes reggelen, még egyet szenderegve,
r>Ébredezek, mert megyek messze.
r>Veled megyek, merre? Ezt nem lelem,
r>De, lehet esetleg remek reményem?
r>
r>Mért
r>Vezet
r>Képzelet
r>Téves helyre?
r>Reményt nem vesztek.
r>
r>Erre kell lenned, mert emerre
r>Vezet lelkek képzelete, messze.
r>Nem erre kell keresnem?
r>
r>Még
r>Remény
r>Bennem él,
r>Kereslek én.
r>Mért rejt messzeség?
r>
r>Elmém lépett, eme nem rest lehetségest,
r>Megmenthetetlen létemet, e fényességest.
r>
r>Kell
r>Érzés,
r>S szeretet,
r>Kellesz kedves!
r>Mért lehetetlen?
r>
r>Menjek esetleg egy egyben,
r>Te meg, esetleg, helyben, szemben?
r>Megverekszem, mert helyem legyen veled szemben!
r>Érzed? Esdek, mert nekem ez helyem, végzetemben.
r>
r>Még
r>Merre
r>Kell mennem?
r>Merre vesztél?
r>Képzeletben élsz?!
r>
r>Hej! Megleltelek, de nem értem,
r>Szeretet a fék-elem és én sejtem.
r>Menten lever lélekben e félelem.
r>Keresem éjeken… ez szerelem?
r>
r>Lenn
r>Délben,
r>Fenn éjjel,
r>Kereslek én.
r>Kétség nem ér el.
r>
r>
r>Vecsés, 2017. november 1. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:
r> ,,Kereslek, de nem lellek...’’
r>
