Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Életemben sokszor jutottam el határ-értékhez.
r>De ezzel nem biztos, hogy eljutottam a mértékhez.
r>Nagy és mély kudarcos-sikeres volt az életem,
r>Javulást felismerni egyáltalán nem vélem.
r>
r>Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön,
r>De nem tudunk mit tenni, sírva nevetünk ökörködőn...
r>Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön.
r>
r>(Septolet)
r>Pokol küldötte,
r>Világ szerénye,
r>Nincs erénye.
r>
r>Átkozott gonosz,
r>Magát maszkíroz,
r>Bússágot szétoszt,
r>Jótól megfoszt.
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Gazság volt az életem,
r>Gonosz uralta fényességem,
r>Keserű élet!
r>*
r>Gazság tetten érhető,
r>Gonoszság elviselhetetlen.
r>Keserű élet!
r>*
r>Gazság volt a sors-utam,
r>Gonosz osztotta igazságot.
r>Keserű élet!
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Halmazban, csalárd
r>Szavak, bánatokozók!
r>Bússágban élet!
r>*
r>
r>Életem régen meghalt, jól ki vagyok fosztva.
r>Gonosz jelen van, tőle maradék a csorba…
r>Sőt, ez a kicsi neki nem nagy falat préda.
r>
r>Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton,
r>Gonoszomat csak szidom, folytában, állandón.
r>Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton.
r>
r>Vecsés, 2020. május 15. – Kustra Ferenc József
r>
Van, hogy pillanat elszalad,
r>Van, hogy örökre megmarad.
r>Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem,
r>Vagy változtat bennünk vagy sem…
r>
r>Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc József
r>
Kutyát látok künn a parkban,
r>Nagy apportfa pofájában.
r>Fut, a hóban alig látszik,
r>Gazdija meg majd’ megfázik.
r>Eb igen jól érzi magát,
r>Gazdija... elunta magát.
r>Menne is már gyorsan haza,
r>Na, de hová lett a kutya?
r>
r>Hóba süllyedt tárt pofával,
r>Csak előjön apportfával.
r>Mennek együtt hazafelé,
r>Vár otthon a meleg málé.
r>Kutyus is kap egy nagy csontot,
r>Már nem fogja az apportot.
r>Jó séta volt felüdültek,
r>Jó melegben együtt ülnek.
r>
r>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József – ez az első művem…
r>
Csókolózzunk nyakra-, főre,
r>Közben megkíván a dőre.
r>Én rendes úrinő vagyok,
r>Akárkivel, dehogy búgok.
r>
r>Férfiak hiszik, egyszerű,
r>Tán’ borúra jön a derű.
r>Fiuk bizony, más az élet,
r>Én hozom a döntéseket.
r>
r>Engem az anyám nőnek szült,
r>S vagyok életből felkészült.
r>Azért adott Isten eszet,
r>Használjam férfiak felett.
r>
r>Rám hagyta anyám örökül,
r>Fogyassz férfit, szeretetbűl.
r>Csókolózni még csak lehet,
r>Tovább az eset nem mehet.
r>
r>Szép vagyok és kívánatos,
r>Jó a férfi hogyha sármos.
r>Pár lenni azzal akarok,
r>Akit bizony én kívánok.
r>
r>Ha ő kérdez, akarom-e?
r>Én kérdezem, akarod-e?
r>Így is, úgy is vagyok döntnök,
r>Valahogy, de csak én döntők.
r>
r>Ezek után kérdezem én,
r>Ki evez élet tengerén?
r>Aki evez, biz’ a férfi,
r>A nő pedig, ki vezeti.
r>
r>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József
r>
Idő, vasfogát
r>Már kezdi lecserélni.
r>Jég, elvékonyul
r>*
r>Visszavonulót
r>Fúj, halott arcú hideg.
r>Melegítő szél.
r>*
r>Süt a nap, emeli a jókedvem,
r>Kinézek, növekszik derültségem.
r>Ez még nem az, nem a tavasz napja…
r>Várom, hogy jő március idusa.
r>*
r>A felkelő nap
r>Sugara zúdul miránk.
r>Már nincsen harmat
r>*
r>Új fények nappal,
r>Új vaksötétség éjjel.
r>Új életóra.
r>
r>Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban…
r>
