Idő 
Értékelés 
Értékelés Mesél a poéta…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom,
r>Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom…
r>A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom.
r>*
r>
r>Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam,
r>Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam.
r>Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket,
r>És tovább, szomorúan sajnálni már nem lévő létünket…
r>
r>(10 szavas)
r>Éjjel jönnek a gondolatok...
r>Alszik a város, virrasztanak a boldogtalanok...
r>*
r>
r>(Haiku)
r>Fájdalom oka,
r>A tükör nem hazudik!
r>Őszinte tükör!
r>
r>(apeva)
r>Fáj
r>A sors!
r>Csak ámít!
r>Tükröm igaz,
r>Mutassa valót!
r>*
r>
r>Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja,
r>A sok-sok szó meg elkószált, hogy a nedves arcom bejárja…
r>Sokszor hajnalig ostromolta arcom, a könnyeim árja.
r>*
r>
r>Sokszor már a bánat rögzült, mint természetes,
r>Most visszagondolva, ez már emlékezetes,
r>A tollam meg én... mi híresztelhetjük magunkról,
r>Hogy kivettük a részünket a sok versírásból
r>
r>Nem sírok... fájó érzésekről írok,
r>Toronyóra négyszer kong... immár pislogok...
r>
r>Lelkemen bánat ül, nem sírok... írok!
r>Falióra négyet üt, pislogok...
r>*
r>
r>Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
r>És akkor már nem reklamálhatunk a tükörnél…
r>Az élet nem áll meg, de bizony, egyszer véget ér
r>*
r>
r>Álnok tükörkép,
r>Mindig igazat susog.
r>Magány, fojtogat…
r>
r>Nézz
r>Bele!
r>Láthatod
r>Az igazat,
r>Nem álca mester.
r>*
r>
r>Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
r>Szemben a falon, a nagy-tükörben, meg is láttam magamat…
r>Írtam persze azért, nagyon szép sorokban gondolatokat,
r>*
r>
r>Minek is meséljek én tovább, ha gondolatok úgyis tobzódnak,
r>Az élet, itt is megy tovább, írni kell jó sokat a poétának.
r>A sivatagban is a lábnyomot messzire hordja a szél,
r>Úgy itt sincs már, amiről érdekesen a poéta beszél.
r>
r>Míg késztetést érzek, írok-mesélek nektek,
r>Fájdalomról, örömről... velem sírjatok... örüljetek.
r>*
r>
r>Képzelet indul,
r>Tollpercegtetés is kezd…
r>Jobb lesz, ha írok!
r>
r>Hajt
r>Érzés,
r>Írnom kell!
r>Gondolatom
r>Papírra vettem.
r>*
r>
r>(10 szavas)
r>Mécsesem lángja, még nagyon bírja,
r>Így aztán tollam… papírt kaparja.
r>
r>Vecsés, 2017. december 29. – Szabadka, 2018. november 4. – Kustra Ferenc József – Az alapokat és az utolsó tízszavas én írtam. Az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Nem sírok, csak írok.
r>
Romantikus mesében…
r>
r>Este ültünk a hűs ligetbe,
r>Azúr-selyemfény... rajtunk leple.
r>Fák, bokrok meséltek,
r>Vágyak égig értek...
r>Hiányérzet, mélyen lelkembe.
r>
r>Hmm… a kedves nem tudta vágyamat?
r>Pedig, esti fény is betakart.
r>Fák, bokrok dugdostak
r>A vágyak hajtottak.
r>Nem orvosolta a vágyamat…
r>*
r>
r>Éj van, hiányod fáj, várok rád...
r>Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád.
r>Vágyom az ölelést,
r>Mint a folyó, medrét.
r>Indulj! Fújja vad szél vitorlád.
r>
r>Besötétedett, nagyon vágylak,
r>Erős, érzelmi káosz. Várlak!
r>Vágyok karjaidba,
r>Mint cajos, betonra!
r>Célszalagnál, nagyon akarlak!
r>*
r>
r>Ablakomon holdfény mosolyog,
r>Lépteid zaját hallom... kopog.
r>Karok, ölelkeznek,
r>Vágyak teljesülnek.
r>Lelkünkben tavasz... patak csobog.
r>
r>Állok ablaknál, holdfényt nézem,
r>Jöveteled neszét, megérzem…
r>Végre a karodban
r>Tobzódok vágyadban.
r>Lelkedet, testemmel is érzem…
r>
r>Vecsés –Szabadka, 2018. szept. 27. Kustra Ferenc József – a páros LIMERIKET én írtam, a páratlant Jurisin Szőke Margit
r>
(10 szavas)
r>Szívem nem találja nyugalmát,
r>Vesztett sok létcsatát, még vívja harcát.
r>*
r>Sírás-rívás, hangos jajongás… vesznek ködbe,
r>Rossz ez, mint a döntőben vesztes vívó csörte.
r>Már alkonyodik, éj közelít, még van élet,
r>Bármilyen volt is sorsom, enyém ez az élet.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
r>Szívem fáj, szenved, vesztett sok élet csatát.
r>Nem találja nyugalmát, még vívja harcát!
r>
r>Vecsés, 2014. január 8. – Szabadka, 2018. szeptember, 26. -Kustra Ferenc József - a verset én írtam, elé a 10 szavast és utána a 3 soros-zárttükrös –t, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit.
r>
Eredeti Renga-láncversben – fél haiku láncban.
r>
r>Egy csésze kávé,
r>Reggel első teendő.
r>Feldobja napom!
r>Uzsi sütemény,
r>Mellé, gőzölgő kávé!
r>Finom élvezet.
r>Egy csésze kávé,
r>Sok-sok rosszra ellenszer.
r>Javult közérzet!
r>Uzsi sütemény,
r>Lekváros a kedvencem.
r>Kávé gőzölög.
r>Egy csésze kávé,
r>Segít, ha fáj a fejed!
r>Fájdalom szűnik...
r>Uzsi sütemény,
r>Szürcsölve isszuk kávét.
r>Elbeszélgetünk.
r>Egy csésze kávé,
r>Nyáron kérd jég kockával.
r>Üdítő ital.
r>Uzsi sütemény,
r>Finomságát taglaljuk.
r>Kávékortyolás.
r>Egy csésze kávé
r>Mellett, társalogni csúcs.
r>Rohan az idő.
r>Uzsi sütemény.
r>Kávé az ölembe dőlt.
r>Nem kérek többet!
r>Egy csésze kávé,
r>Társsal inni nyugtató.
r>Békés pillanat!
r>
r>Szabadka, - Vecsés, 2018. szeptember 27. – Kustra Ferenc József - A páros számú haikukat írtam, a páratlanokat, Jurisin Szőke Margit.
r>
Hétköznapi pszichológia… + tízszavasban és apevában.
r>
r>Munkahelyemen, feladataim becsületesen elláttam,
r>Alattvalóimtól feltétlenül elvártam.
r>Elveimért harcoltam elszántan
r>*
r>
r>Munkában, soha nem ismertem viccet, tréfát,
r>Ha csak combja volt, akkor sem ettem békát!
r>Nálam, mese nem volt, feltörtem a csonthéját,
r>És
r>Bár nem kedvelem, de megvédem a békát.
r>
r>Munka, ember alapja, ez adja portréját.
r>*
r>
r>Szél
r>Törte
r>Faágat,
r>Befáslizom.
r>Hoz még virágot.
r>
r>Vecsés, 2017. szeptember 2. – Szabadka, 2017. szeptember 23. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam, fölé a 10 szavast, alá az apevát, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
r>
