Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem vagyok senkinek a pártolt embere,
r>Pedig ez a siker előfeltétele.
r>Még mindig igen töröm, hajtom magamat,
r>Állítom, hogy ez a sikeres folyamat.
r>
r>Ápolgathatna már egy kicsit az élet,
r>Dönthetne már, hogy feladattal megméret.
r>Mért jó a sorsnak; éjjel-nappal kesergek,
r>Példánya vagyok az igazi pechesnek.
r>
r>Sorsom! Tegnap lejárt a hét szűk esztendő,
r>Születésnapom volt, mondjuk, hogy évelő.
r>Ma már az ötvenkettediket taposom,
r>Ideje lenne változtatni nem? Sorsom…
r>
r>Vecsés, 1999. május 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi mű 51 év után…
r>
Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam,
r>Egykeként neveltek, de szigorúan.
r>Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek,
r>Jó érzésű, jó emberek neveltek.
r>
r>Mindez persze mai világban nem előny,
r>Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn.
r>Ezen persze kicsit változtatni tudok,
r>Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok.
r>
r>Engem még megtanítottak jóra, szépre,
r>Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre.
r>Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se,
r>Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete.
r>
r>Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom,
r>Éltem legjobb két éve, katonakorom.
r>Szolit elláttam, gondom nem volt semmire,
r>Főleg akkor kedvelt engem a szerencse.
r>
r>Gyermekkorom kerékpározással telt,
r>Télen meg szánkóztam, mikor hó esett.
r>Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó
r>Este hatkor mesét sugárzott a rádió.
r>
r>Felnőttek beszélgettek velem, meséltek,
r>Hallgattam őket, élveztem az estéket.
r>A lelkem nem tette tönkre a diszkó,
r>Nem lettem egy üres fejű fajankó.
r>
r>Vittek állatkertbe és még vidámparkba,
r>Kirándultunk hegyekbe és folyópartra.
r>Kaptam töltetlen savanyú cukorkát,
r>Szülinapra meg mindig jó nagy tortát.
r>
r>Nappal tanultam és játszhattam kedvemre,
r>Akárhová néztem ráláttam emberre.
r>Akkor még emberek kommunikáltak,
r>Egymással szemben jó érzéssel voltak.
r>
r>Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek,
r>Engem és családomat is... tönkre tettek.
r>Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről,
r>De nem von le a gyerekkori emlékből.
r>
r>Ki és milyen ember lesz felnőtt korában,
r>Attól függ hol, hogyan nevelték korábban.
r>Alapvető, jó-e szülők módszertana
r>És környező társadalom ráhatása.
r>
r>Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni,
r>Bőven volna okom ujjongni, örülni.
r>Mindezt közel és távol nem értékelik,
r>De emlékem ettől nem homályosodik.
r>
r>Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után…
r>
Fűzfa ága szomorúan lóg,
r>Ez csak a látszat és demagóg.
r>Hajnali szürke ködbe burkolódzik,
r>A fa válla kissé összehúzódik.
r>
r>A levelét elhullajtotta,
r>Készül a télre eszemadta.
r>Helye továbbra is folyópart
r>És őrzi az elmúlt nyarakat.
r>
r>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József
r>
Vándormadár a fészkére,
r>Szomjas vándor a hűs érre,
r>Én is vágyom: békességre.
r>
r>Bizony hiányzik, még ma kéne
r>Végre, valahára, elkélne.
r>Vágyom békés, nyugodt életre.
r>
r>Kedvem nehogy búsra váljon,
r>A békesség készen álljon,
r>Puha meleg befogadjon.
r>
r>Jókedv, játszi pille, repdesik,
r>Óh, remélem, el nem utazik.
r>Bízom, hogy végre rám telepszik.
r>
r>Budapest, 1997. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben.
r>
Szegény embert ág is húzza.
r>No, de ennyire?
r>Csak csúszok-, csúszok lefele.
r>No, de ennyire?
r>Nincsen kocsim, nincs lakásom.
r>No, de ennyire?
r>Család se nagyon támogat.
r>No, de ennyire?
r>Csalódtam benned barátom.
r>No, de ennyire?
r>Nem nyertem a választáson.
r>No, de ennyire?
r>A siker meg csak kerülget.
r>No, de ennyire?
r>Persze igaz, hibás vagyok.
r>No, de ennyire?
r>Ennek ellenére bízok.
r>No, de ennyire?
r>Jobbra fordul a sorsom!
r>No, de mikorra?
r>
r>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József
r>
