Idő 
Értékelés 
Értékelés Számíthatok még kedves Trudi,
r>Hogy még az enyém akar lenni?
r>Hűhóval elvenném,
r>Folyton kényeztetném…
r>Tenyeremben jó lenne lenni…
r>
r>Számíthatok még kedves Trudi,
r>Hogy a gyászéve le fog telni?
r>Akkor képbe jönnék,
r>És magáért mennék!
r>Görbe? Egyenesbe fordulni…
r>
r>Ha megjönne, érdem… ó Trudi!
r>Onnan, életet csak élvezni…
r>Szeretet érzése,
r>A végtelensége…
r>Imádnám Önt, végzetem Trudi…
r>
r>Vecsés, 2021. február 23. – Kustra Ferenc – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Nincsen olyan zár, minek nyitja ne lenne,
r>Nem kell tán' hozzá, csak fényesített eszme.
r>Lehet, hogy a régit, múltat, nem ildomos túlontúl feszegetni,
r>Mert fellármázódnak a rossz emlékek, és elkezdenek kijönni…
r>
r>Ahogy a múltba… túrunk, elkezd kibogozódni az összevisszaság,
r>Amik aztán rendezetlen sorokban lesznek a támadó visszásság.
r>A múltban már nincs ellenség, csata se,
r>Meg nincs ott, egyetlen menekülő se.
r>
r>Vannak, értetlen, ijedt szavak, múlt elől lóhalálában menekvést kell keresni,
r>De vajon minek, Istenünk már rég elrendelte, mindenkinek majd múltba kell menni.
r>A múltból kihallatszanak a kiáltások, meg a ló patadobogás,
r>Itt már van idő, hörgő morgásra, így már minek is az a lódobogás?
r>
r>Sejtelmes csendességem zuhog, ömlik elő a régmúltból,
r>Sejtelmes csendességem nem ad elő semmit a régmúltból…
r>
r>Vecsés, 2021. június 4. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Huh! Minő torz ez a világ, amikor szeretetnek mondják a gyűlöletet!
r>Amikor haragnak állítják be a földrendszerű végzetes önérdeket…
r>Amikor, Te jó vagy és nem is érted, mi az, ami veszélyezteti létet
r>És
r>Fel nem foghatod, hogy az emberi létben miért folytatnak kivégzéseket…
r>
r>Viszály, meg nem értés, távolságtartás. Mind körülöleli a lévő létet…
r>
r>Vecsés, 2020. november 6. – Kustra Ferenc József
r>
Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad,
r>Bizony, már régen kiapadt a szeretet kutad…
r>Lelkemben nem szelíd árny borítja az te utad.
r>
r>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja,
r>Mire serdülő lettem, kialakult egy nagy máglya…
r>Kisfiú voltam… benned volt a szeretetem lángja.
r>
r>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból,
r>Anyám elzavart tégedet, nagyon mély, beteg csalárdságból…
r>A Te élted úgy alakult, ki kellett lépned a családból.
r>
r>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek,
r>Téged amott, a másik családban vajon még ünnepelnek?
r>Így most úgy emlékszem, nincs apám, nagyon rég' kit ünnepeljek.
r>
r>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet,
r>Néha, ha használom, akkor feltolja a gyermeki emléket…
r>Tőled, már nagyon régen megörököltem az ács-szekercédet.
r>
r>Vecsés, 2020. július 3. – önéletrajzi írás. Íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.
r>
Megy a felhívásom…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom…
r>Mindennap meditálok ezen és így telik majd' minden napom…
r>Hah! Hogy én a szerető emberiséget mennyire akarom.
r>*
r>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány,
r>Pedig én keresem az együttműködést, mint utcai vagány…
r>Így aztán egyedül vagyok, tollamból kisercenget a magány.
r>
r>Szavak és a mondatok hiába töltik ki a soraimat,
r>Az emberek bizony olyanok, nem fogadják indokaimat...
r>
r>Az igazság, hogy az életvonatok jönnek vagy mennek,
r>Vannak többen, amik engemet kanyarban is előznek,
r>És bizony látni, hogy ott régi mulatságok tetőznek.
r>Most az újévben emberek régi utakon előznek?
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
r>Jobb híján kutakodunk mindannyian a rongyos fecniben?
r>Itt az újév is és vajon minden megy tovább a régiben?
r>*
r>(Septolet)
r>Csak együttműködni!
r>Egymásra nézni…
r>Nevetve ökörködni…
r>
r>Emberi faj!
r>Minek nektek baj?
r>Inkább szeretve;
r>Együttműködve…
r>*
r>Hol vagytok Ti régi játszótársak, kik még velem gondolkoztok?
r>Az emberiség sok-sok baján ezzel és együtt javíthattok!
r>
r>(Anaforás, belső rímes, önrímes)
r>Várhatjuk a kegyelmet, de idő mutatja, hogy úgysem jön el.
r>Várhatjuk a kegyelmet, talán nem érdemeljük, úgysem jön el…
r>Várhatjuk a kegyelmet, bízzunk még tovább… talán később jön el?
r>
r>Mondja nekünk a dal is; „szeressük egymást gyerekek…”
r>Én meg szeretném, hogy szeretetteljesek legyetek…
r>
r>Vecsés, 2019. december 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
