Idő 
Értékelés 
Értékelés Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
r>Megtartani sem lehet, de jól is fölhasználhatod,
r>Az időt nem birtokolhatod, de kihasználhatod,
r>*
r>Megy, mit elvesztegettél.
r>Azt vissza soha nem kaphatod.
r>Vissza, soha nem!
r>*
r>És megfizethetetlen,
r>Tartalmasan és jól használni!
r>Időd ingyen van!
r>*
r>Arc is, jó test is plötty lesz.
r>Haladó idő könyörtelen.
r>Öregszik a szép…
r>*
r>Hosszan tud mesélgetni.
r>Már kevés és rövid ideje.
r>Öregember csak…
r>*
r>Hogy önokolás a jó?
r>Mindenben lehetsz önzőn hibás?
r>Nem igaz tétel…
r>*
r>Felismerheted mi, tény…
r>Öregember már talán bölcsebb.
r>Időmúlással…
r>*
r>Ha idő van, jő a vihar és letöri a faágakat... azok jajt susognak,
r>Lenn a földön a reccsenésük messzire elhallatszik a most meghalt ágaknak,
r>Ha idő van, jő a vihar és letöri a faágakat... azok jajt susognak.
r>
r>Vecsés, 2017. november 15. - Kustra Ferenc József
r>
Elértük az úti célunkat a kisebb dombok közötti völgytölcsért,
r>Elértük az esti pihenőhelyünket, a völgy körüli dombtöltést.
r>A völgytölcsér torkolatától nem is messze, levertük a sátor cölöpöket,
r>Hogy utána nekiállhassunk a vacsora-alkatrészek, összefőzésének.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes,
r>Szerintünk érzi a közeledő estet, mi bőn rejtelmes…
r>A lég, nemcsak állva mozdulatlan, de hallatlanul csendes.
r>
r>A domboldalakról hevenyűlve görög le a sötétség,
r>Mintha tudná, hogy eme kis völgy egy befogadó féleség.
r>Az égen, felhőcskék látszanak,
r>És látni, hogy biz' nem mozdulnak.
r>
r>Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál,
r>A terelőkutyák is csendesek, immár egyikük sem mórikál…
r>Olyanok, mint rónán kint-rekedt gulya, mi helyben állva szunyókál.
r>
r>A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen,
r>Valahonnan messziről, harangszó is hallik, nem vérmesen…
r>A dombok túloldalán egy házi kutya vakkant csendesen.
r>
r>Egymás lélegzetét figyeltük és méláztunk a csillagokon,
r>Közben jött föl a Hold és arra gondoltunk, hogy ő is egy rokon?
r>
r>Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen,
r>Mi meg csak álmélkodtunk, méláztunk, eme természeti szépségen…
r>Három hullócsillag is átsüvített a végtelen semmiségen.
r>
r>Egyszer csak horkolás zaja csapott bele a nagy vaksötétbe,
r>Benéztünk a sátorba, a kutyánk húzta magát a lóbőrbe…
r>Így aztán lefeküdtünk a fűbe, a csillagos ég alatt,
r>Jó idő volt, aztán hallottam, már társam is lóbőr alatt…
r>
r>(Senrjon)
r>Én is nekiláttam, hogy
r>A szempillámat leengedjem.
r>Ez a redőnyöm…
r>
r>Vecsés, 2021. június 15. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Az élet folyton a közel-távol múltba merevedik
r>De, nekünk az élő múltunk!
r>Bárhogy is van, vastag totemoszloppá egyenesedik,
r>Míg
r>Lelkünkben tovább él múltunk!
r>
r>Sötét némaság és fénytelen sötétség, deresedik?
r>
r>Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc József
r>
Nyári alkonyat…
r>
r>Vörös alkonyat
r>Fénye, hidat fest vízre.
r>Hullámtörések!
r>*
r>Vörös alkonyat
r>Színesíti életet.
r>Jó belenézni.
r>*
r>Vörös alkonyat
r>Bíbor felhőt varázsol.
r>Bíbor bárányok.
r>*
r>Vörös alkonyat
r>Napszemüveget nem kér.
r>Jóleső szemnek.
r>*
r>Vörös alkonyat
r>Dúló szelet átfesti.
r>Szél mérge lanyhul.
r>*
r>Vörös alkonyat
r>Fáradt, indul aludni.
r>Takaró sötét.
r>
r>Vecsés, 2020. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: haiku csokorban: anaforás, fél haiku láncban, ami tagjainak az első sora azonos.
r>
A poéta víkendje…
r>
r>Az erdei lakban elvoltam pár napot.
r>Esténként egy mécs-világ nekem imbolygott…
r>Szerettem a kis lángot, többször is mélázva néztem,
r>Közben a falra vetült mozgó-árnyképet figyeltem.
r>Oly’
r>Akkurátus volt ez a pici mécses láng,
r>Mert a tollam-elővettem, lett írott láng.
r>
r>Vecsés, 2018. október 2. – Kustra Ferenc József
r>
