Idő 
Értékelés 
Értékelés Zöld színben…
r>
r>Repülőtéri
r>Kifutón, zöld fű sarjad.
r>Szélzsák, tele van.
r>*
r>Mező lélegzik,
r>A madárfütty is harsan.
r>Zöld fű is sarjad.
r>*
r>Zöld fű sarjad a
r>Kertben, járdát díszíti.
r>Szép betonszegély.
r>*
r>Bimbó és szirom,
r>Zöld levél száron, jó sok.
r>Váza még üres…
r>*
r>A szomorúfűz
r>Ágai, már zöldesek.
r>Kacérkodó szél.
r>*
r>Örökkévalók
r>Nappalok és éjszakák.
r>Zöld rügyfakadás.
r>***
r>
r>Erdők, mezők…
r>
r>Erdőt és mezőt
r>Bejárja, friss szelecske.
r>Még nincs fülledtség.
r>*
r>Természet, éled…
r>Erdő és mező, zöldül.
r>Csillagválasztás.
r>*
r>Mezők zöldülnek,
r>Erdők belombosodnak.
r>Derűsebb a táj.
r>*
r>Fák házasodnak,
r>Új rügyeket bontanak.
r>Életük újul.
r>*
r>Városi parkban,
r>Égbe nyúlnak platánok.
r>Kipattant levél.
r>*
r>Fák közt nyílik a
r>Remény. Lesznek rügyek is.
r>Volt hóolvadás.
r>
r>Vecsés, 2021. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott haiku csokorban és eredeti Baso féle stílusban.
r>
Tengerparti homokban,
r>Nyomok a homokban.
r>Homok a tengerparton,
r>Nyomok a tengerparton.
r>Ne ragozzuk ezt a kérdést,
r>Tegyünk fel egy újabb kérdést:
r>Homok-e a nyomunkban
r>Vagy
r>Nyomunk-e a homokban?
r>
r>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József
r>
Álmaim kellettek, de ha nem is volt köd, mégis abba vesztek
r>És vágyaimat… megvalósítani, soha nem sikerültek…
r>Álma mindenkinek van, mert még ébren is oly' sokszor álmodik,
r>És vágya? Abból áll élet, akkor is, ha… de nem teljesedik.
r>
r>A fránya élet az álmokat ki sem bontja, becsomagolja,
r>És mikor összegyűltek, mint kocsiról a szenet, csak leszórja.
r>Van, akinek a telihold világánál nagyon rossz az álma,
r>Lehet, hogy túl sokat álmodott? Most élet büntetése várja?
r>
r>Én azonban szeretném, ne legyenek szomorúak a hangok,
r>Otthon az asztalnál, ha díszítjük, legyenek friss fenyőlombok.
r>
r>Nem voltam én soha piperkőcködő
r>Bár nem voltam én soha kévekötő!
r>Hogy lettem volna? Soha nem voltam én kerékkötő,
r>De az álmaim csak elrepültek, mint szitakötő!
r>
r>Hajnalban a már ráncos, öreg, álmos Hold is nyugovóra tér,
r>De majd holnap este, már új nemzedéknek, sok új álmot ígér…
r>
r>Vecsés, 2014. december 12. – Kustra Ferenc József
r>
Könnyeink, ha nagy orgiát ülnek,
r>A kísérőhang, nem jó a fülnek!
r>Baj, ha valamit zokogva kell elsiratni,
r>De ha zokogónak nincs oka, ő oktondi.
r>
r>Csillagok betakarnak a horizonton át,
r>De könnyek, csak tovább folytatják az orgiát?
r>Elég legyen, hagyjátok abba, ez meg minek?
r>A sírást közvetítitek, miért és kinek?
r>
r>Könnypatak, immáron apadjon el,
r>Nevetés, már reggel ébredjen fel.
r>Kacagjon inkább… sírás és a bánatos szó,
r>Egereket itatni, minek… mire való?
r>
r>Nézd a dolgot inkább a jó oldaláról,
r>Élvezd inkább, az öröm kábulatából.
r>Nevess, fájjon csak nagyon a rekeszizmod,
r>Örülj, mert ettől aztán nem lesz tumorod…
r>
r>Vecsés, 2015. január 31. - Kustra Ferenc József
r>
Ahogy lassan megöregszik az ember, úgy szembesül vele,
r>Hogy az élet és a fiatalság boldogsága elszökött!
r>Az idő elmúlik nem áll meg, ki tudja; lesz e jövője?
r>Az öregkor bajjal jár és az élet már csak ilyen csökött.
r>
r>Vecsés, 2015. január 18. – Kustra Ferenc József
r>
