Idő 
Értékelés 
Értékelés Kakasszóra, pitymallatra Jónás mester felébredt.r>Hogy készítsen majd délidőre, egy nagyon finom ebédet.r>De jajj, mi van itt.Jajj,mi van itt!Sötét még a szobája.r>Fel sem készült. Fel sem készült ekkora nagy csodára.r>Ragyogó nap. Ragyogó nap. Hová bújt a te fényed?r>Jónás mester. Jónás mester ablakához el lépdel.r>Mi takarja? Mi takarja a nap fényét az ablak előtt?r>Valami nagy. Valami nagy ablaka előtt kinőtt.r>r>Adok neked! Adok neked! Ragad fejszét Jónásunk.r>Ily sötétben. Ily sötétben nem fől meg a kolbászunk.r>KI is szalad. Ki is szalad. Bőszen csattog a fejsze.r>Dolgozik is. Dolgozik is kezében a nagy penge.r>Dől a gonosz fénytakaró. Szabad lett a fény útja.r>Jónás mester háza mellől a gonoszt messze elhúzza.r>Jó Jónásunk, jó Jónásunk megnyugodott estére,r>soha többet, soha többet nincs szükség a fejszére.r>Éjjel, mikor bagoly huhog sötét erdő szélében,r>Jónás mester pihen ágyán békében.r>Harmatcseppek, harmatcseppek hullanak háza elé.r>Kis fűszálak, kis fűszálak nőnek majd minden felé.r>Reggel mikor, reggel mikor újra ébred Jónásunk.r>Egy fűszálat, egy fűszálat ablak előtt találunk.r>Pici ház áll. Pici ház áll erdő mellett a völgybe.r>Nem mondtam még? Jónásunk egy ici pici kis törpe.
A táj felett megültekr>a vastag, szürker>fellegekr>esett is kicsitr>s fázósan közeledettr>az este akkorr>amikor találkoztunkr>veledr>valami mást kerestünkr>mind a kettenr>te igás lovatr>én szeretőtr>egyikünk sem az voltr>aminek a másikat vártukr>és nem lobbant felr>egyikünkben sem r>a rőzselángunkr>miközben r>egy asztal mintr>sanda spicli bennünket r>figyeltr>tudtuk hogy r>talákozásunk r>nem lesz több ilyenr>te kínodban nevettélr>mielőtt felálltunkr>nem szóltam én semr>nem tiltakoztamr>r>hideg őszünk leszr>azt hiszem
Magyar vagyok, magyarnak születtem…
r>Szégyelljem, hogy magyarnak születtem?
r>*
r>Nem!
r>Hazám
r>Szeretem.
r>Magyar vagyok!
r>Büszkén kimondom.
r>
r>Vecsés, 2002. április 13. – Kustra Ferenc
r>
r>Vecsés, 2002. április 13. – Szabadka, 2017. augusztus 8. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, az apevát alá szerző és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
r>
A vihart, eredeti Baso féle stílusban, tankában írta meg a szerzőpáros…
r>
r>Szél úrfi futkos,
r>Lebbenti leveleket.
r>Gyengét leveri.
r>Tegnap még boldog voltam.
r>Férjem lelem félholtan.
r>*
r>Zúgva közelít,
r>Morc hangulatú vihar.
r>Fekete felhők.
r>Szélvészként jön a mentő,
r>Szirénája üvöltő.
r>*
r>Viharos szélben,
r>Vörös-bronzban állnak fák.
r>Szürke ég alja.
r>Vijjogást hallom, lárma...
r>Küzd lelke, fénye-árnya.
r>*
r>Szél már kivonta
r>Kardját és rohamozgat.
r>Mezőn nyargalász.
r>Hosszú harc, elfogy erő,
r>Ma a kaszás a nyerő.
r>*
r>Nagy fa taron áll.
r>Szélsüvítő zokogás.
r>Levelet, lefújt.
r>A semmibe bámultam,
r>ELMENT... állok fásultan.
r>*
r>Vihar, csak lecsap,
r>Ágreccsenések körbe.
r>Erdő, elképedt…
r>Gyászba borult életem,
r>Fájdalom tépi lelkem.
r>*
r>Fekete függöny,
r>Bíbort is éjbe zárja.
r>Szélvihar, tarol.
r>Fejem felett gyászmadár,
r>Varjú károg kár-kár-kár.
r>*
r>Tetőn, forgószél
r>Szippantja, meleg pernyét.
r>Kémény, csak ámul.
r>Sorsom, mint a forgószél,
r>Sodor, tépáz, nem kímél.
r>*
r>Üvöltve vadul
r>A szél, kéménybe befúj.
r>Gólyafészek, bús.
r>Szívemből bánat ordít.
r>Árny, családot mért csonkít?
r>*
r>Viharos a szél,
r>Hajnali fény már, dereng.
r>Ágakat is tép.
r>Pirkadatig virrasztok,
r>Hozzá árván indulok.
r>*
r>Sok, kopasz akác,
r>Dísztelen ágaikkal.
r>Gallyon, szél zenél.
r>Zokogástól nincs hangom,
r>Keservesen szól dalom.
r>*
r>Erős szelekben,
r>Csend mélységesen hallgat.
r>Sodródó levél.
r>Romba zúzott életem,
r>Lábaim alatt hever.
r>
r>Vecsés, 2016. december 20. – Szabadka, 2017. augusztus 13. –Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész önéletrajzi írás, címe:”Tegnap még boldog voltam...!”
r>
Vaj’
r>Mit rejt
r>A tükröm
r>Hátoldala?
r>Elmúlt életem.
r>*
r>Bíz’
r>Voltam
r>Fiatal,
r>Boldog, derűs.
r>Életet faltam.
r>
r>Így öregen nincs már… percnyi a boldogság,
r>Bár mondják, már a kevéske is nagy orvosság.
r>*
r>Száz
r>Kislány
r>Szívével
r>Játszogattam,
r>Elcsábítottam.
r>
r>Öregen, nincs más kincsem, csak a vágyaim és az álmom,
r>Senkinek nem mondtam, hogy üres pókhálóra vágyom…
r>*
r>Sok
r>Barát,
r>Hát, hátat
r>Védett... Győztünk!
r>Kizárt veszteség.
r>
r>Magány kiül a megöregedett, sokat látott arcokra,
r>A lélek szeretettel buzdít a vég nélküli harcokra
r>*
r>Mint
r>A gyöngy,
r>Hófehér
r>Fogam sörös
r>Üveget nyitott.
r>
r>Azt mondják, öregen is mosolyogjak! Fogatlan szájjal?
r>*
r>Szép
r>Jövő,
r>Hű hitves,
r>Boldog család,
r>Volt egyke álmunk.
r>
r>Háborgó, megöregedett lélekkel még szeretetre vágyunk,
r>Szívvel-lélekkel ocsmányságokat fröcsög az öreg szájunk.
r>*
r>Jaj!
r>Fele
r>Sem valós,
r>Nem is éltem...
r>Lesz-e még időm?
r>
r>Nézem a hatvannyolc éves életemet, belül színes és mégis sivár.
r>Mikor leszek már boldog? Úgy tűnik a kék madár, még kivár…
r>*
r>Mért
r>Kanál
r>A mérce,
r>Ha boldogság
r>A tét? Mért van így?
r>
r>Hatvannyolc éves vagyok, telnek a napok!
r>Vajon boldogságra, még elég sok időt kapok?
r>*
r>Azt
r>Hittem
r>Nem leszek
r>Öreg soha.
r>S halál se nincsen.
r>
r>Eldöntetett, egészen addig élni fogok,
r>Míg ki nem róják, idő van, meghalok.
r>*
r>Meg
r>Tettem
r>Tehetőt.
r>Helyrehozni?
r>Nem áll módomban.
r>
r>Úszni próbáltam életemben, mint ebihal, de eredmény nélkül…
r>Most gondoltam, akkor cápa leszek! De ezt, hogy, fogsor nélkül?
r>*
r>Nem
r>Is volt...
r>Romba dőlt.
r>Rejtegettem
r>A valóságot.
r>
r>Elfelejtettem úszni, bár sosem tudtam,
r>A mélység fölött, jó életet hazudtam.
r>*
r>Most
r>Vissza
r>Fordítom
r>Tükröm. Ráncok
r>Tovább mesélnek.
r>
r>Szépek az emlékek, előjön az álmok képe,
r>Már nem tudok semmit a nagy leépülésbe…
r>*
r>Már
r>Érzem,
r>Öregség
r>Behálózza
r>Minden atomom.
r>
r>Már belehaltam, úgy élek,
r>Derűsen, folyvást remélek.
r>
r>Vecsés, 2015. február 2. – Szabadka, 2017. augusztus 3. – Jurisin (Szőke) Margit – Az oximoronokat szerző- és poétatársam Kustra Ferenc József írta, az apevákat én. Az apevák összefoglaló címet kaptak: Az oximoron tükör hátulja…
r>
