Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)
r>Gyógyításban az orvosnak „korlátlanok” a lehetőségei,
r>Gyógyulásban a betegnek korlátozottak... eshetőségei.
r>De betegnek nem számítanak… csak a saját lehetőségei.
r>
r>(3 soros-zártükrös)
r>Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
r>Megtudod öregen, ha megéred, beteg mivé lett…
r>Mi is lehet az elviselhető emberi élet?
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 31. – Kustra Ferenc József – létviszonyokról: versben és 3 soros-zárttükrös –ben.
r>
A tél mozdulatlan, fagyos,
r>Tavasz, bizsergős, csiklandós,
r>Nyár, rekkenő, sikamlós,
r>Az ősz meg esős, borongós.
r>
r>Budapest, 1997. március 4. – Kustra Ferenc József
r>
A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam,
r>A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
r>Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
r>A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.
r>
r>No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
r>Japán akácfánk a békességről regél,
r>De vihart ez nem hatja meg,
r>Csak támad, közben nem piheg.
r>
r>Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
r>Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
r>És nincsen tőle merre menekülésem
r>Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.
r>
r>Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
r>Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
r>És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
r>Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.
r>
r>Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
r>És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
r>Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
r>Most száradunk én és japánakác levele.
r>
r>2011. december 16. – Kustra Ferenc József
r>
Pedig érdemtelen vagyok rá…
r>
r>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem,
r>Mert ez a mostani a végső lehetetlenem…
r>Tálán azért egy jobbas élet járna ki nekem.
r>
r>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött,
r>A csendem a semmi, addig körözött, míg lelkembe nem öltözött…
r>Ahogy öregszem, már lassan nem is fáj a csend, ami kifejlődött.
r>
r>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe,
r>Ezzel a léte kiteljesedik, az élete végzetes semmiségébe…
r>Minden ember ki öregszik, az öregségével, rohan a nagy semmijébe.
r>
r>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek,
r>A sorsok azonban összefogtak, így aztán mi lettünk az érdemtelenek…
r>Pedig öregek között többen is vagyunk, kik talán jobb sorsra érdemesek.
r>
r>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem,
r>Az idő és így az öregség sem áll meg, létem, sorsom a tehetetlenem…
r>Az újra törekvő vágyam, talán célszerűbb, ha immár végleg elengedem.
r>
r>Vecsés, 2019. szeptember 7. – Kustra Ferenc József - íródott: 3 soros-zárttükrös versformában. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az! Ráadásul az ízlésünk sem ugyanaz!)
r>
Látszik, hogy ideér a tavasz…
r>
r>(Senrju)
r>Már látszott, hogy a
r>Mezőn, nyílnak virágok.
r>Jó volt élveztem.
r>*
r>Láttam szépséget,
r>Gaz-féléket, halomban.
r>Orromban illat!
r>*
r>Jó levegőn, jó
r>Volt… virág kezdemény… volt.
r>Illat és látvány.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Már látszott, a legelő virágai nyíltak,
r>Egyre szebbek színhalmazok, megmutatkoztak...
r>Már látszott, a legelő virágai nyíltak.
r>
r>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt,
r>Ámulva csak nézte, lelkem is emelkedett…
r>A réten már, minden, buja-frissen kizöldellt.
r>
r>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján,
r>Mint istálló-ló, most részt vesz-vehet, nyárig is eltartó vágtán…
r>Tavasz fékezhetetlenül előre lódult idei útján.
r>*
r>
r>Néztem, hogy kicsi
r>Bogarak is futkostak.
r>Lét… gyarapodó.
r>*
r>Távoli erdő,
r>Mozdulatlan… őrségben.
r>Erős lombulás.
r>*
r>Séta, botorka,
r>Csokorba virágszedés.
r>Jó ez a napom.
r>
r>Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc József – Senrjú -ban és 3 soros-zárttükrös –ben.
r>(A Senrjú is „haikuforma”, de itt nem a természetről szól, hanem azért nevezzük így, mert az emberről.)
r>
