Idő 
Értékelés 
Értékelés Üres a szívem, sokszor irgalmatlanul becsapattam,
r>Pedig az Isten látja lelkem, én mindig jót akartam.
r>Ilyen genyó volt a saját sorsom, pedig épp’ ilyet nem akartam,
r>Harcoltam is ellene vadul, de csak az lett… fejemet vakartam.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás,
r>Tetszik vagy sem ez öregségi azonosulás…
r>A vég, „öreges élet”, maga a halálfutás.
r>
r>(Anaforás, önrímes)
r>Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább?
r>Álljak meg? De, ott utol is ér… vagy fussak én, előre tovább…
r>Az élet, örök bizonytalanság, álljak meg vagy fussak tovább?
r>
r>Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan,
r>De most akkor mi okból élek tovább… megaszottan…
r>Sokszor mondták nekem okosok, hogy éljek okosan.
r>
r>Megtört az élet, vég-aszottra megöregedve lettem,
r>Mint aszalt szilva kint, polcon élem öreges életem.
r>Aszottság a szilvánál további eltartást szolgálja,
r>Nálam azt, mit? Úgyis nemsokára lesz: alá szolgálja…
r>
r>(Senrjú)
r>Sok becsapatás,
r>Ámítás, nagy átverés.
r>Ez volt sorsomban!
r>*
r>(Senrjon)
r>Érdekes, nem is érzem,
r>Hogy öregszem… látom tükörben.
r>Látva, mit higgyek?
r>*
r>(HIAKU)
r>Még harangozáskor
r>Erősen dobban a szívem.
r>Múltat köszörülném…
r>*
r>(Septolet)
r>Átvertek,
r>Levertek,
r>Beköptek legyek.
r>
r>Fájón elmúló évek,
r>Régi tévedések,
r>Használhatatlan elmélkedések...
r>Kárhoztató tűzbe, elégek!
r>
r>Vecsés, 2020. szeptember 11. – Kustra Ferenc József
r>
Titkom, most vallom meg, Gizike!
r>Elért a szerelem pestise.
r>Izzadva vágyódok
r>És meleg-borozok…
r>Oly’ erős, szerelem ereje.
r>
r>Titkom, most már megtudta Zike,
r>Nyergeltessen és jöjjön ide…
r>Kérem, jöjjön gyorsan,
r>Lelkembe becsobban…
r>Hergelem is magam, ízibe…
r>
r>Titkom, most kitártam Gizóka,
r>Jobb a szerelem, mint... csicsóka.
r>Összeborulhatnánk,
r>És jópofát vágnánk.
r>Indul-e? Ha nem… jön Ramóna.
r>
r>Vecsés, 2019. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban
r>
Reggelre mosollyalr>ébredni,r>kávémat ágyambanr>kortyolni.r>r>Madárdalt hallanir>kertemben,r>munkába indulnir>örömmel.r>r>Mókázni esőnekr>vizében,r>derülni napsütésr>fényében.r>r>Figyelni gyermekekr>szavára,r>játszani boldoganr>egymással.r>r>Mosolygós arcokatr>meglesni,r>fájdalmas képeketr>átmosni.r>r>Esténként fáradtanr>örülni,r>Holdúrfi arcárar>nevetni.r>r>Változó világotr>megélni,r>szeretve szeretni,r>boldoganr>élni.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok,
r>De nem mondasz semmit, csak nézel…
r>Tekintetedben árvaságot látok,
r>És
r>A gyűlölettel már kivégzel?
r>
r>Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok?
r>
r>Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc József
r>
Nem népmesei kesergő…
r>
r>Egész életemet „D” napban éltem és így azon dolgoztam,
r>Az ellenek, árkomból ki ne vessenek, így ott rothadtam…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában,
r>A rekedt csendem battyogva átsüvített életemen, bizonytalanság iszonyában…
r>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt,
r>Ha valami új halasztott, a körmeit kieresztette és karmolt.
r>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt,
r>
r>Reményem mindig volt, bevilágított
r>Kísérteties fénnyel világított...
r>Majd az eredménytelenségnél, mint a világítórakéta kihunyó fénye, sötétbe olvadt…
r>Én meg sokszor sírva kaptam csuklással, röhögő görcsöt… élet átvágott és élvezte a rothadt!
r>
r>Nálam az ördög személyesen volt a „vakond”
r>És bizony aktív volt. segítséget visszamond...
r>Nagyobb volumenben itten voltak a „pechek”
r>Mik „ötödik” hadoszlopkánt itt tülekedtek…
r>Voltak még az áruló-hitszegő „lehetőségek”
r>Ők, mindig becsaptak, nem voltak náluk semmi fékek.
r>A „kollaboráns” történéseket nehogy felejtsük,
r>Mert ellenem is dolgoztak, bizony nehogy feledjük
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték,
r>Ha alakult valami jó, köd-gránátot lőttek, ne látszanak lepkék…
r>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték.
r>
r>(Anaforás, bokorrímes)
r>A jó, minél jobbnak ígérkezett, annál jegesebb volt a köd-területem,
r>A hullámon, az életvonaton zakatolt, nekem nem volt semmi érdemem?
r>Rémálomból ébredni egy köd-takaró valóságában... ezt érdemeltem?
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém,
r>Az utcai lámpák, mint harci nyomjelző lövedékek hatoltak belém…
r>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém,
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az életben nemhogy egy lámpás, de még egy légvédelmi reflektor sem segít,
r>Mit néznék én ezekkel, mikor a sötétem feloldhatatlan... a mindenit.
r>Ha az életet nem övezik fénykévék, akkor vakság sötétje elveszít...
r>
r>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok,
r>Ha az élet reménytelen, továbbélésen minek dolgozok?
r>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes,
r>Tán’ valamit titkol, ami nekem még esedékes?
r>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes...
r>*
r>(Senrjú csokor)
r>Hiába minden,
r>Kapaszkodok, de idő…
r>Magával vonszol!
r>*
r>Látom, öregszem…
r>Gyermekre hasonlítok
r>Kit élet megtört.
r>*
r>E gyors életem
r>Villámgyorsan el is múlt.
r>Hetven év oda…
r>*
r>Még emlékezek!
r>Majd meg rám emlékeznek?
r>Ki gondol majd rám?
r>*
r>Időm már nincsen,
r>Már semmi nem változik?
r>Múlt már nem fontos?
r>*
r>Korai dér is
r>Belepi! Jeges szél fúj!
r>Jéghideg a sír!
r>
r>Vecsés, 2018. június 10. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás hetven évesen.
r>
